Higgyetek az Ő prófétáinak - április 25 - KEDD - Példabeszédek 26

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezet 653. nap

"Akkor ő otthagyta az ökröket, Illés után futott, és ezt mondta: Hadd csókoljam meg apámat és anyámat, azután követlek! Ő azt felelte: Menj, de térj vissza, mert valamit tettem veled." Ez a hit próbája. Elizeusnak számolnia kellett az áldozattal, és döntenie, hogy elfogadja vagy visszautasítja a hívást. Ha szíve otthonához köti és a vele járó előnyökhöz ragaszkodik, jogában áll otthon maradnia. Elizeus azonban megértette, mit jelent a hívás. Tudta, hogy Istentől van, és tétovázás nélkül engedelmeskedett. Semmilyen világi előnyért nem akart lemondani arról a lehetőségről, hogy Isten hírnöke legyen. Nem akarta feláldozni azt a kiváltságot, hogy Isten szolgájának társa lehessen. Vette "az egyik pár ökröt, levágta, és az ökrök szerszámánál megfőzte a húst, odaadta a népnek, és ettek. Ő pedig elindult, követte Illést, és szolgálatába állt" (1Kir 19:20-21). Tétovázás nélkül elhagyta családját, amely szerette, hogy elkísérje a prófétát bizonytalan életútján.

Ha Elizeus megkérdezte volna Illést, mit kell tennie, mi lesz a feladata - ezt a választ kapta volna: az Úr tudja. Ő majd megismerteti veled. Ha az Úrra vársz, választ kapsz tőle minden kérdésedre. Velem jöhetsz, ha biztos vagy abban, hogy Isten hívott el. Győződj meg magad, hogy Isten áll mögötted, és az Ő hangja lesz az, amit hallasz! Ha szemétnek ítélsz mindent, hogy Isten tetszését megnyerd, akkor jöjj!

Elizeus elhívásához hasonló volt az a válasz, amit Krisztus adott a gazdag ifjúnak, aki azt kérdezte: "Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" "Ha tökéletes akarsz lenni - felelte Krisztus -, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem" (Mt 19:16, 21).

Elizeus elfogadta a szolgálatra szóló meghívást, és egyetlen pillantást sem vetett hátra. Nem vette számba az otthon örömét és kényelmét, amit elhagyott. A gazdag ifjú, amikor hallotta a Megváltó szavait, "szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt" (Mt 19:22). Nem volt hajlandó áldozatot hozni. Jobban szerette vagyonát, mint Istent. Nem akart Krisztusért mindenről lemondani, és ezért méltatlannak bizonyult arra, hogy helyet kapjon a Mester szolgálatában.

A felszólítás, hogy helyezzünk mindent a szolgálat oltárára, valamennyiünknek szól. Isten nem mindannyiunkat kér arra, hogy úgy szolgáljunk, mint Elizeus. Nem mindannyiunknak mondja: adjuk el mindenünket. Azt azonban kéri, hogy szolgálatát első helyre tegyük életünkben; ne engedjünk egyetlen napot sem elmúlni anélkül, hogy ne tettünk volna valamit Isten földi műve előbbrevitelére! Az Úr nem vár mindannyiunktól ugyanolyan szolgálatot. Az egyiket elhívja, hogy szolgáljon idegen országban; a másiktól anyagiakat kér az evangélium munkájára. Isten elfogadja mindenki áldozatát. Az élet és minden hozzáfűződő érdek odaszentelésére van szükség. Akik így odaszentelődnek, azok meghallják a menny hívását és engedelmeskednek.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 26

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+26&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+26&version=NT-HU

A Példabeszédek 26:18-19 azt mondja: „Mint az eszeveszett ember, aki tüzes és halálos nyilakat lövöldöz, olyan az, aki becsapja embertársát, és aztán így szól: Hiszen csak tréfáltam!” Azt tanulhatjuk ezekből a versekből, hogy a szavak képesek sebezni. Dávid tudta, hogy milyen komolyak a szavai, amelyeket imádkozott: „Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!” (Zsolt 141:3). A fia, Salamon azt mondta: „Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól” (Péld 21:23).

Dávid és Salamon is úgy gondolta, hogy mindenkinek óvatosan kell bánni a szavakkal; még a királyoknak is körültekintően kell megválogatni azokat mások társaságában. És nem csak ekkor fontos, de imádkozás közben is kérni kell az Úrtól, hogy irányítsa a beszédünket, és segítsen megtalálni a megfelelő szavakat. Ebből arra következtethetünk, hogy Dávid és Salamon pontosan tudta, mennyire fontosak a szavak abban a tekintetben is, hogy sikeres vezetővé válhassanak.

Személyes tapasztalataik révén bizonyára megértették, hogy a szavaikkal képesek maguk mellé állítani az embereket, vagy éppen ellenkezőleg. Amikor Dávid Saul elől menekült, a buzdító szavak kulcsszerepet játszottak kis csapata vezetésében, így hű emberei követték őt. Amikor Dávid harcban állt a fiával, Absolonnal, és esélytelennek tűnt a győzelem, akkor is szükség volt a motiváló szavakra, amelyekkel embereit buzdíthatta arra, hogy kövessék őt, és így nyerhessék meg ezt a háborút.

Mielőtt elkezdenénk beszélni, imádkozzunk segítségért! A helyes gyakorlat az, ha megkérdezzük magunktól: „Vajon a szavaim építően hatnak másokra, vagy rombolni fognak?” Ma szóljuk a szeretet szavait, hogy másokat építsünk, és felkészítsük őket Isten országa számára!

„Uram, Dávid és Salamon igazat mondott. A szavak képesek fájdalmat okozni. Kérlek, segíts nekem ma és minden nap, hogy óvatos lehessek a beszédemben, abban, amit mondok, és ahogyan mondom. Ámen.”

John Huynh
pénzügyi alapok kezelője
Hope Channel 

91. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezetéhez (április 23-29.).

Úgy vélem, a legtöbben egyetértünk abban, hogy háztartást vezetni valószínűleg nem a leginkább magával ragadó munka a világon egy fiatalember számára! Bizonyosan nem arat akkora tetszést, mint amit egy istenfélő evangélista vagy orvos kap. A fiatal istenfélő Elizeus azonban nem törődött a környezetében élők elismerésével. Tiszta szívvel hitt abban, amit Pál évszázadokkal később így fogalmazott meg:

„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.” (1Kor 10:31)

Ahogyan mindannyian ismerjük a történetet, Elizeus örömmel elfogadta Isten elhívását, hogy próféta legyen, amikor eljött az ideje. Azonban Elizeus ugyanúgy örömmel (és szakértelemmel) szolgálta Istent, amikor például az apja földjét szántotta! „Kicsi dolgokban való megbízhatósága készítette fel Elizeust a nehezebb feladatok elvégzésére.” (PK 137. o.) A példa kedvéért tegyük fel azt, hogy végzős egyetemi hallgató vagyok pillanatnyilag. A közeljövőben sokkal több pénzügyi felelősség hárul majd rám. Ha azonban már most szigorú költségvetés alapján élek, és éretten osztom be a rendelkezésemre álló szűkös összeget, az segíteni fog, amikor a jövőben nagyobb felelősséggel rendelkezem.

Időnként úgy érezhetjük, hogy a kis dolgokban való helytállásunknak egyáltalán nincs következménye. Isten azonban nem így látja – sőt, a kis feladatok Isten próbaterepéül szolgálnak, hogy lássa, nagyobb dolgokkal is megbízhat-e minket. A legjobb, mosolygós arcoddal „szántod-e a földet”, amelyet Isten adott neked most? A jelentéktelennek tűnő dolgokban való hűséged is értékes, nem időpocsékolás!

Austin Menzmer, szombatiskolai tanító

Collegedale, Tennessee

 Fordította: Gősi Csaba