Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 16. fejezet 646. nap
A megdöbbent szolgák siettek vissza a királyhoz, és
elmondták neki, amit az Isten emberétől hallottak. A király megkérdezte:
"Milyen volt annak a férfinak a külseje, aki veletek szembe jött...?"
A szolgák így válaszoltak: "Szőrből készült ruha volt azon a férfin, és
bőröv övezte a derekát... A tisbei Illés volt az" - kiáltotta Akházia.
Tudta, hogy ha az idegen, akivel szolgái találkoztak, valóban Illés volt, a
kimondott ítélet biztosan teljesedik. Szorongva vágyott a meghirdetett büntetés
elhárítására. Elhatározta, magához hívatja a prófétát.
Akházia kétszer küldött egy-egy csapat katonát a próféta
megfélemlítésére és Isten büntetése kétszer sújtott le rájuk. A harmadik csapat
megalázta magát Isten előtt. Vezetőjük, amint az Úr szolgája közelébe ért,
"...térdre rogyott Illés előtt, könyörögött neki, és így szólt hozzá:
Isten embere! Kérlek, legyen drága előtted az életem és ötven szolgádnak az
élete!"
"Ekkor az Úr angyala így szólt Illéshez: Menj el vele,
ne félj tőle! Elindult tehát, és elment vele a királyhoz. Így szólt hozzá: Ezt
mondja az Úr: Mivel követeket küldtél, hogy megkérdezd Baalzebúbot, Ekrón
istenét, mintha Izráelben nem volna Isten, akinek az igéjét megkérdezhetnéd,
azért nem kelsz föl az ágyból, amelybe lefeküdtél, hanem meg fogsz halni!"
Atyja uralkodása alatt Akházia szemlélhette a magasságos
Isten csodálatos cselekedeteit. Látta azokat a félelmes dolgokat, amelyekkel
Isten tanúsítani akarta a hitehagyó Izráelnek, hogyan tekint azokra, akik
semmibe veszik törvényének követelményeit. Akházia úgy viselkedett, mintha ezek
a félelmes valóságok csupán mendemondák lennének. Ahelyett, hogy megalázta
volna szívét az Úr előtt, Baált követte, végül pedig istentelensége
legvakmerőbb tettére vetemedett. Az engedetlen és megtérni nem akaró Akházia
"...meg is halt az Úrnak a szava szerint, amelyet Illés elmondott."
Akházia király vétkének és büntetésének története olyan
figyelmeztetést rejt magában, amelyet senki sem mellőzhet büntetlenül. A ma
embere talán nem hódol pogány bálványoknak, de ezrek áldoznak Sátán
templomában, ahogy Izráel királya is tette. A bálványimádás szelleme elterjedt
a világon. Jóllehet a tudomány és műveltség hatására kifinomultabb és vonzóbb formákat
öltött, mint abban az időben amikor Akházia Ekron istenéhez fordult. Nap mint
nap újabb szomorú bizonyítékok tanúsítják, hogy a biztos prófétai beszédbe
vetett hit egyre fogy, és helyette babonaság és sátáni bűvölet ejti foglyul sok
ember lelkét.
A pogány istentisztelet misztériumait ma felváltották a
spiritiszta médiumok titkos találkozói és szeánszai, zavaros és csodás dolgai.
E médiumok közléseit ezrek hallgatják kíváncsian, akik nem hajlandók elfogadni
Isten Igéje tanítását és Lelke világosságát. A spritizmus hívei talán
gúnyolódva beszélnek a régi idők mágusairól, de a nagy csaló diadalmasan nevet,
amikor más formában jelentkező mesterkedései előtt hódolnak.
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
19
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Mint minden fejezet a
Példabeszédek könyvében, ez a fejezet is hihetetlenül tartalmas. Ugye milyen
nagyszerű lenne minden tanítást megvizsgálni ebben a fejezetben? Sajnos azonban
nincs elég időnk és helyünk az alaposabb tanulmányozásra. Ezért ma a 11. versre
összpontosítsunk! „Az embernek értelme
hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.”
De hogyan lehet elnézni
egy sértést? Hiszen az támadás ellenem! Ez így nem igazságos. Vissza kellene
vágnom neki, nem? Kétség nélkül az a természetes reakciónk, hogy feldühödünk,
és minden erőnkkel azon kezdünk el gondolkodni, hogy hogyan lehetne a kölcsönt
kétszeresen visszafizetni. A bűnt elkövető ember megérdemli azt, amit kap érte.
Ám apránként megtanultam, hogy miért is fontos elnézni mások vétkeit, ahogy a
Példabeszédek is tanácsolja.
Mindezt pedig így
tudtam megtanulni: ha követni akarom az 1Péter 1:15-ben leírtakat, miszerint
szentek legyünk (ahogy Isten is szent), akkor figyelmesen kell hallgatnom
Mikeás 7:18-ra, ahol Istenről ez a leírás olvasható: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi
öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik
az irgalmasságban!” Illetve a 103. zsoltárra is, ami az egyik kedvenc
fejezetem, különösen a 8-14. versek: „Könyörülő
és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Nem feddődik minduntalan,
és nem tartja meg haragját örökké. Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és
nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Mert amilyen magas az ég a földtől,
olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze
veti el tőlünk a mi vétkeinket. Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. Mert ő tudja a mi
formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.”
„Uram, saját erőmből nem tudok szemet hunyni az ellenem elkövetett
vétkeken. Tölts el Szentlelkeddel, és így gyümölcsöző lehetek a Te
szereteteddel, ami rajtam keresztül megérint másokat, mivel csak így tudom
azokat áldani, akik engem átkoztak. Ámen.”
David A. Steen
90. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 16. fejezetéhez (április
16-22.).
Ez a szomorú fejezet
Akháb házának bukását és elpusztulását követi nyomon, amely végső soron Izrael
bukásához is vezetett. Akháb éretlen, halálos dühétől és szeszélyétől, ami
Nábot halálához vezet a vénekig, akik ahelyett, hogy kiállnának a jó mellett,
cinkossá válnak Nábot megölésében, ez a szakasz a bűn erejére összpontosít,
amivel elpusztítja a bűnöst.
Az egyetlen ragyogó
pont ebben a történetben egy névtelen tiszt, aki egy újabb önző királynak,
Akháziának dolgozott. Tanulván a két tiszt hibájából, akik megpróbálták elfogni
Illést, a tiszt alázattal meghajolt Illés előtt és Isten kegyelmét kérte magára
és az embereire. Isten elfogadja ezt, és megkíméli az életét és az emberei életét.
Izráel és Júda
történelmén végighaladva Isten a könyörületességével megengedi azoknak az
embereknek, akik a bűnt választják, hogy folytassák bűneik elkövetését, és nem
pusztítja el őket, de minden egyes esetben eljön a fordulópont, amikor a gonosz
túlságosan megsokasodik és végül igazságot szolgáltat Isten. Akháb és családja
esetében ez a fordulópont Nábot halála. Bár Isten nem öli meg Akhábot a fiáért
érzett bánata miatt, ítéletet hirdet a családja felett.
A figyelmeztetéssel
együtt ígéretet is tartalmaz ez a fejezet. Bár úgy tűnhet, hogy a
gonosz győzedelmeskedik, végső soron Isten az ellenőrzése alatt tartja a
dolgokat és eljön az igazságszolgáltatás ideje. Vigasztalódhatunk Isten
könyörületességében, szeretetében és igazságában, amikor úgy tűnik, az életünk
darabokra hullik körülöttünk.
Heidi Campbell
AIIAS Angol központ
igazgatója
Fülöp-szigetek
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése