2017. április 20., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 20 - CSÜTÖRTÖK - Példabeszédek 21

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 16. fejezet 648. nap

Mivel Akháziának nem volt fia, a trónon testvére, Jórám követte, aki tizenkét évig uralkodott a tíz törzsön. Jézabel még élt ezekben az években, és továbbra is gonoszul befolyásolta a nemzet ügyeit. A nép közül még mindig sokan gyakorolták a bálványimádó szokásokat. Jórám is "azt tette, amit rossznak lát az Úr: bár nem annyira, mint apja és anyja, mert eltávolította Baal szent oszlopát, amelyet apja készíttetett. De ragaszkodott Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkéhez, aki vétekbe vitte Izráelt, nem tágított attól" (2Kir 3:2-3).

Jórám Izráel feletti uralkodása alatt Josafát meghalt, és fia - akit szintén Jórámnak hívtak - lépett Júda trónjára. A júdabeli Jórám Akháb és Jézabel lányával kötött házasságával szoros kapcsolatba jutott Izráel királyával. Uralkodásában Baált követte, "...ugyanúgy élt, mint Aháb házanépe... Ő is csináltatott áldozóhalmokat Júda hegyein, és így paráznaságba vitte Jeruzsálem lakóit, és félrevezette Júdát" (2Krón 21:6, 11).

Isten nem engedte, hogy Júda királya feddés nélkül folytassa rettenetes hitehagyását. Illést még nem ragadta el az Úr, és a próféta nem hallgathatott, mialatt Júda országa ugyanazon az úton haladt, amely az északi királyságot a pusztulás határához vitte. A próféta a júdabeli Jórámnak írott üzenetet küldött, amelyben a gonosz király ezeket a félelmes szavakat olvasta:

"Ezt mondja az Úr, ősödnek, Dávidnak az Istene: Mivel nem apádnak, Jósáfátnak az útján jártál, sem Ászának, Júda királyának az útján, hanem Izráel királyainak az útján jártál, és paráznaságba vitted Júdát meg Jeruzsálem lakóit, ahogyan Aháb háza népe is paráznaságba vitte népét, sőt még testvéreidet, apád háza népét is legyilkoltattad, akik jobbak voltak nálad, azért az Úr nagy csapással sújtja népedet, fiaidat, feleségeidet és egész vagyonodat. Te pedig súlyos betegségbe... esel..."

A prófécia beteljesedett. "...fölingerelte az Úr Jórám ellen a filiszteusokat és az arabokat, akik az etiópok mellett laktak. Fölvonultak Júda ellen, betörtek oda, és elvittek minden kincset, ami csak található volt a király palotájában, sőt fiait és feleségeit is. Nem maradt más fia, csak Jóáház, a legkisebbik fiú.
Mindezek után gyógyíthatatlan bélbajjal verte meg őt az Úr. Így volt ez napról napra, és amikor eljött életének a vége, két napig kizáródott a bele a betegség miatt, és szörnyű kínok között halt meg." "Ahazját lett a király" (2Krón 21:12-19; 2Kir 8:24).

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 21

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Az Ószövetségben az áldozatok bemutatása az istentisztelet részét képezte. Ez Ábrahámmal kezdődött, folytatódott a sátorszolgálatban, és véget ért a jeruzsálemi templom pusztulásakor. Az áldozatok bemutatása központi szerepet töltött be a templomi istentiszteletben és az idő múlásával egyre nagyobb tekintélynek örvendett. De van egy központi téma, amely végigfut az egész Szentíráson, és amely azt bizonygatja, hogy az áldozatokat sorrendben helyezzük az igazság, engedelmesség és hit után.

Ézsaiás nagyon keményen tolmácsolja felénk az Úr üzenetét: „Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm” (Ézs 1:11) A próféták teljes egyetértésben ismétlik az Úr üzenetét: „Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat” (Hóseás 6:6). Izrael népe gyakran úgy tekintett az istentiszteletre, mint az áldozás rituális szertartására; csakúgy, mint ahogyan azt pogány szomszédjaik tették. De Isten szeretné, ha gyermekei megértenék az igazi istentisztelet fontosságát. Ezért ismételte Jézus ugyanezeket a szavakat: „Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket” (Mt 9:13).

A Példabeszédek könyvének 21. fejezete kétszer is figyelmeztet bennünket arra, nehogy rossz indítékból járuljunk Isten elé (3. és 27. vers). A Példabeszédek 21:27 világosan kijelenti „A bűnösök áldozata utálatos, kivált ha galád dologért hozzák” (új prot. ford.). A gonosz ember azért hoz áldozatot, hogy Isten kedvében járjon, hogy ezzel fedezze bűnös cselekedeteit, amit továbbra is folytatni fog, vagy talán ami még ennél is rosszabb, álszenteskedésből. A Példbeszédek 21:3-ban Isten ezért figyelmezteti azokat, akik hűek akarnak lenni az Úrhoz: „Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az Úr, mint az áldozatot" (új prot. ford.). Milyen gyakran imádjuk Istent rossz indítékkal vagy olyan szándékkal, amin nem akarunk változtatni?

 „Drága Uram, segíts, hogy hálás szívvel járuljak eléd azért, amit tettél értem! Segíts, hogy az indítékaim tiszták legyenek és felismerjem, hogy mennyire nagy szükségem van Rád! S amikor távozom jelenlétedből, a Szentlélek tartson továbbra is a te közelségedben! Ámen.”

Oleg Kostyuk
a „Cross Connection”című műsor vezetője
Hope Channel 

90. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 16. fejezetéhez (április 16-22.).

Ez a szomorú fejezet Akháb házának bukását és elpusztulását követi nyomon, amely végső soron Izrael bukásához is vezetett. Akháb éretlen, halálos dühétől és szeszélyétől, ami Nábot halálához vezet a vénekig, akik ahelyett, hogy kiállnának a jó mellett, cinkossá válnak Nábot megölésében, ez a szakasz a bűn erejére összpontosít, amivel elpusztítja a bűnöst.

Az egyetlen ragyogó pont ebben a történetben egy névtelen tiszt, aki egy újabb önző királynak, Akháziának dolgozott. Tanulván a két tiszt hibájából, akik megpróbálták elfogni Illést, a tiszt alázattal meghajolt Illés előtt és Isten kegyelmét kérte magára és az embereire. Isten elfogadja ezt, és megkíméli az életét és az emberei életét.

Izráel és Júda történelmén végighaladva Isten a könyörületességével megengedi azoknak az embereknek, akik a bűnt választják, hogy folytassák bűneik elkövetését, és nem pusztítja el őket, de minden egyes esetben eljön a fordulópont, amikor a gonosz túlságosan megsokasodik és végül igazságot szolgáltat Isten. Akháb és családja esetében ez a fordulópont Nábot halála. Bár Isten nem öli meg Akhábot a fiáért érzett bánata miatt, ítéletet hirdet a családja felett.

A figyelmeztetéssel együtt ígéretet is tartalmaz ez a fejezet. Bár úgy tűnhet, hogy a gonosz győzedelmeskedik, végső soron Isten az ellenőrzése alatt tartja a dolgokat és eljön az igazságszolgáltatás ideje. Vigasztalódhatunk Isten könyörületességében, szeretetében és igazságában, amikor úgy tűnik, az életünk darabokra hullik körülöttünk.

Heidi Campbell
AIIAS Angol központ igazgatója
Fülöp-szigetek
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése