Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 16. fejezet 648. nap
Mivel Akháziának nem volt fia, a trónon testvére, Jórám
követte, aki tizenkét évig uralkodott a tíz törzsön. Jézabel még élt ezekben az
években, és továbbra is gonoszul befolyásolta a nemzet ügyeit. A nép közül még
mindig sokan gyakorolták a bálványimádó szokásokat. Jórám is "azt tette,
amit rossznak lát az Úr: bár nem annyira, mint apja és anyja, mert eltávolította
Baal szent oszlopát, amelyet apja készíttetett. De ragaszkodott Jeroboámnak,
Nebát fiának a vétkéhez, aki vétekbe vitte Izráelt, nem tágított attól"
(2Kir 3:2-3).
Jórám Izráel feletti uralkodása alatt Josafát meghalt, és
fia - akit szintén Jórámnak hívtak - lépett Júda trónjára. A júdabeli Jórám
Akháb és Jézabel lányával kötött házasságával szoros kapcsolatba jutott Izráel
királyával. Uralkodásában Baált követte, "...ugyanúgy élt, mint Aháb
házanépe... Ő is csináltatott áldozóhalmokat Júda hegyein, és így paráznaságba
vitte Jeruzsálem lakóit, és félrevezette Júdát" (2Krón 21:6, 11).
Isten nem engedte, hogy Júda királya feddés nélkül
folytassa rettenetes hitehagyását. Illést még nem ragadta el az Úr, és a
próféta nem hallgathatott, mialatt Júda országa ugyanazon az úton haladt, amely
az északi királyságot a pusztulás határához vitte. A próféta a júdabeli
Jórámnak írott üzenetet küldött, amelyben a gonosz király ezeket a félelmes
szavakat olvasta:
"Ezt mondja az Úr, ősödnek, Dávidnak az Istene: Mivel
nem apádnak, Jósáfátnak az útján jártál, sem Ászának, Júda királyának az útján,
hanem Izráel királyainak az útján jártál, és paráznaságba vitted Júdát meg
Jeruzsálem lakóit, ahogyan Aháb háza népe is paráznaságba vitte népét, sőt még
testvéreidet, apád háza népét is legyilkoltattad, akik jobbak voltak nálad,
azért az Úr nagy csapással sújtja népedet, fiaidat, feleségeidet és egész
vagyonodat. Te pedig súlyos betegségbe... esel..."
A prófécia beteljesedett. "...fölingerelte az Úr Jórám
ellen a filiszteusokat és az arabokat, akik az etiópok mellett laktak.
Fölvonultak Júda ellen, betörtek oda, és elvittek minden kincset, ami csak
található volt a király palotájában, sőt fiait és feleségeit is. Nem maradt más
fia, csak Jóáház, a legkisebbik fiú.
Mindezek után gyógyíthatatlan bélbajjal verte meg őt az Úr.
Így volt ez napról napra, és amikor eljött életének a vége, két napig
kizáródott a bele a betegség miatt, és szörnyű kínok között halt meg."
"Ahazját lett a király" (2Krón 21:12-19; 2Kir 8:24).
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
21
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az Ószövetségben az
áldozatok bemutatása az istentisztelet részét képezte. Ez Ábrahámmal kezdődött,
folytatódott a sátorszolgálatban, és véget ért a jeruzsálemi templom
pusztulásakor. Az áldozatok bemutatása központi szerepet töltött be a templomi
istentiszteletben és az idő múlásával egyre nagyobb tekintélynek örvendett. De
van egy központi téma, amely végigfut az egész Szentíráson, és amely azt
bizonygatja, hogy az áldozatokat sorrendben helyezzük az igazság, engedelmesség
és hit után.
Ézsaiás nagyon keményen
tolmácsolja felénk az Úr üzenetét: „Mire
való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a
kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok
és bakok vérében nem gyönyörködöm” (Ézs 1:11) A próféták teljes
egyetértésben ismétlik az Úr üzenetét: „Mert
szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat”
(Hóseás 6:6). Izrael népe gyakran úgy tekintett az istentiszteletre, mint az
áldozás rituális szertartására; csakúgy, mint ahogyan azt pogány szomszédjaik
tették. De Isten szeretné, ha gyermekei megértenék az igazi istentisztelet
fontosságát. Ezért ismételte Jézus ugyanezeket a szavakat: „Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és
nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a
bűnösöket” (Mt 9:13).
A Példabeszédek
könyvének 21. fejezete kétszer is figyelmeztet bennünket arra, nehogy rossz
indítékból járuljunk Isten elé (3. és 27. vers). A Példabeszédek 21:27
világosan kijelenti „A bűnösök áldozata
utálatos, kivált ha galád dologért hozzák” (új prot. ford.). A gonosz ember
azért hoz áldozatot, hogy Isten kedvében járjon, hogy ezzel fedezze bűnös
cselekedeteit, amit továbbra is folytatni fog, vagy talán ami még ennél is
rosszabb, álszenteskedésből. A Példbeszédek 21:3-ban Isten ezért figyelmezteti
azokat, akik hűek akarnak lenni az Úrhoz: „Az
igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az Úr, mint az áldozatot" (új
prot. ford.). Milyen gyakran imádjuk Istent rossz indítékkal vagy olyan
szándékkal, amin nem akarunk változtatni?
„Drága Uram, segíts, hogy hálás szívvel járuljak eléd
azért, amit tettél értem! Segíts, hogy az indítékaim tiszták legyenek és
felismerjem, hogy mennyire nagy szükségem van Rád! S amikor távozom jelenlétedből,
a Szentlélek tartson továbbra is a te közelségedben! Ámen.”
Oleg Kostyuk
a „Cross Connection”című műsor vezetője
Hope Channel
90. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 16. fejezetéhez (április
16-22.).
Ez a szomorú fejezet
Akháb házának bukását és elpusztulását követi nyomon, amely végső soron Izrael
bukásához is vezetett. Akháb éretlen, halálos dühétől és szeszélyétől, ami
Nábot halálához vezet a vénekig, akik ahelyett, hogy kiállnának a jó mellett,
cinkossá válnak Nábot megölésében, ez a szakasz a bűn erejére összpontosít,
amivel elpusztítja a bűnöst.
Az egyetlen ragyogó
pont ebben a történetben egy névtelen tiszt, aki egy újabb önző királynak,
Akháziának dolgozott. Tanulván a két tiszt hibájából, akik megpróbálták elfogni
Illést, a tiszt alázattal meghajolt Illés előtt és Isten kegyelmét kérte magára
és az embereire. Isten elfogadja ezt, és megkíméli az életét és az emberei
életét.
Izráel és Júda
történelmén végighaladva Isten a könyörületességével megengedi azoknak az embereknek,
akik a bűnt választják, hogy folytassák bűneik elkövetését, és nem pusztítja el
őket, de minden egyes esetben eljön a fordulópont, amikor a gonosz túlságosan
megsokasodik és végül igazságot szolgáltat Isten. Akháb és családja esetében ez
a fordulópont Nábot halála. Bár Isten nem öli meg Akhábot a fiáért érzett
bánata miatt, ítéletet hirdet a családja felett.
A figyelmeztetéssel
együtt ígéretet is tartalmaz ez a fejezet. Bár úgy tűnhet, hogy a
gonosz győzedelmeskedik, végső soron Isten az ellenőrzése alatt tartja a
dolgokat és eljön az igazságszolgáltatás ideje. Vigasztalódhatunk Isten
könyörületességében, szeretetében és igazságában, amikor úgy tűnik, az életünk
darabokra hullik körülöttünk.
Heidi Campbell
AIIAS Angol központ
igazgatója
Fülöp-szigetek
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése