Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezet 656. nap
A Sámuel által alapított prófétaiskolák Izráel hitehagyása
idején hanyatlásnak indultak. Illés újjászervezte ezeket az iskolákat.
Gondoskodott arról, hogy a fiatalembereket a törvény tiszteletére és
megdicsőítésére tanítsák. A Szentírás három ilyen iskolát említ: a Gilgálban, a
Béthelben és a Jerikóban lévőket. Illés, közvetlen mennyberagadtatása előtt,
Elizeussal együtt meglátogatta e nevelési központokat. Isten prófétája most
elismételte azokat a tanításokat, amelyeket előző látogatásai alkalmával adott.
Különösen arról beszélt az ifjaknak, hogy mily nagy kiváltságban van részük, és
maradjanak hűségesek a menny Istenéhez. Azt is lelkükbe véste, milyen fontos,
hogy egyszerűség jellemezze tanulmányaik minden ágát. A menny csak így
formálhatja őket, és csak így indulhatnak munkába az Úr útján.
Illés szívét öröm töltötte el, amikor ezeknek az iskoláknak
eredményeit látta. A reformáció munkája nem oldott meg mindent, de országszerte
tapasztalhatta, hogy az Úr beszéde beigazolódott: "De meghagyok Izráelben
hétezer embert: minden térdet, mely nem hajolt meg a Baal előtt" (1Kir
19:18).
Miközben Elizeus szolgálati körútján iskoláról iskolára
kísérte a prófétát, Isten újra próbára tette hitét és elhatározását. Gilgálban,
majd Béthelben és Jerikóban Illés felszólította, hogy forduljon vissza.
"Maradj itt - mondta Illés -, mert engem Bételbe küldött az Úr" (2Kir
2:2). Korábban, mikor Elizeus az ekét kezelte, megtanulta, hogy ne adja fel a
harcot és ne veszítse el kedvét. Most pedig, hogy a kötelesség más területén
tette kezét az eke szarvára, nem hagyta magát eltéríteni szándékától. Nem akart
elválni mesterétől addig, amíg mellette alkalmasabbá válik a szolgálatra. Illés
tudtán kívül eljutott tanítványaihoz a prófétaiskolába és különösen Elizeushoz
annak a kinyilatkoztatásnak a híre, hogy a prófétát Isten elragadja. Isten
emberének kipróbált szolgája a próféta közelében maradt. Ahányszor
felszólította, hogy forduljon vissza, Elizeus mindannyiszor így válaszolt:
"Az élő Úrra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el!"
"Elmentek tehát Bételbe... megálltak a Jordánnál...
Illés fogta a palástját, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre, mire az
kettévált, ők pedig mindketten szárazon mentek át rajta. Amikor átmentek, Illés
ezt mondta Elizeusnak: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadnak tőled."
Elizeus nem kért világi dicsőséget vagy a föld nagyjai
között vezető szerepet. Amire sóvárgott, az Isten Lelkének nagy mértéke volt.
Ezt a Lelket Isten bőségesen árasztotta Illésre, akit nemsokára azzal tisztelt
meg, hogy magához ragadott. Elizeus tudta, hogy egyedül csak az Illésen
megnyugvó Lélek teheti alkalmassá arra, hogy betöltse azt a helyet Izráelben,
amelyre Isten elhívta. Ezért így könyörgött: "Jusson nekem a benned működő
lélekből kétszeres rész!"
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
29
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A férjem fontos
emberekkel kapcsolatos dolgokat gyűjt. Például egy régi zöld kalapdobozban
fénytől és mások érintésétől védve tart egy kosárlabdát. A híres
kosárlabda-játékos, Michael Jordan írta alá neki. Magasan, egy átlagos
magasságú ember számára elérhetetlen polcon egy könyv megfakult első kiadásának
szintén dedikált példányát őrzi.
Gyűjteményének darabjai
nagyszerű témát szolgáltatnak a beszélgetések indításához, akár a családi
utazások, akár a tárgyak megszerzésének történetével. Ezek a tárgyak azonban
egy kicsit sem visznek minket közelebb a híres emberekhez, és semmilyen
kapcsolatot nem teremtenek velük. Kétlem, hogy ezek a híres emberek valaha is
eljönnének segíteni nekünk, vagy bármi szívességet kérhetnénk tőlük.
A Példabeszédek
könyvének 29. fejezte ezt mondja: „Sokan keresik a fejedelemnek orcáját, de
az Úrtól van kinek-kinek az ítélete” (26. vers). Nagy jelentősége
van ennek az igeversnek a mi kis gyűjtögető világunkban. Nem számít, mennyire kézzelfogható, vagy
értékes a gyűjtemény darabja, nem teremt kapcsolatot a híres emberrel. Nem épít
különleges kapcsolatot közöttünk. Amink van, az csak egy dedikált tárgy.
Mennyire más ez, mint
az Isten tulajdonaként elpecsételt élet! Istennel töltött időm sokkal többet ad
nekem, mint egy Isten által dedikált életet. Ha elpecsétel engem, az övé
vagyok. Élete az életem lesz, és szabad bejárásom lesz Isten trónjához. Ezzel
az engedéllyel olyan közeli lesz vele a kapcsolatom, amilyen közeli egy
személyes kapcsolat csak lehet. Szeretetéhez és igazságosságához járulhatok, és
ez biztosíték arra, hogy Ő mindentől függetlenül visszafogad engem családjába.
Milyen hatalmas vagy,
drága Istenem! Milyen kicsi és jelentéktelen vagyok a világmindenséghez képest,
ami a tiéd! Te mégis szerettél, halálra adtad fiadat értem, és elpecsételtél,
hogy örökre a tiéd legyek. Átadom magam neked. Kérlek, segíts Szentlelked által,
nehogy valaha is hűtlen legyek, vagy elhagyjalak téged, mindaddig, amíg szemtől
szemben láthatom majd orcádat és otthon leszek veled mindörökre! Ámen.
Fylvia Fowler Kline
marketingigazgató
Hope Channel
marketingigazgató
Hope Channel
91. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezetéhez (április
23-29.).
Úgy vélem, a legtöbben
egyetértünk abban, hogy háztartást vezetni valószínűleg nem a leginkább magával
ragadó munka a világon egy fiatalember számára! Bizonyosan nem arat akkora
tetszést, mint amit egy istenfélő evangélista vagy orvos kap. A fiatal
istenfélő Elizeus azonban nem törődött a környezetében élők elismerésével.
Tiszta szívvel hitt abban, amit Pál évszázadokkal később így fogalmazott meg:
„Azért akár esztek,
akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.”
(1Kor 10:31)
Ahogyan mindannyian
ismerjük a történetet, Elizeus örömmel elfogadta Isten elhívását, hogy próféta
legyen, amikor eljött az ideje. Azonban Elizeus ugyanúgy örömmel (és
szakértelemmel) szolgálta Istent, amikor például az apja földjét szántotta!
„Kicsi dolgokban való megbízhatósága készítette fel Elizeust a nehezebb
feladatok elvégzésére.” (PK 137. o.) A példa kedvéért tegyük fel azt, hogy
végzős egyetemi hallgató vagyok pillanatnyilag. A közeljövőben sokkal több
pénzügyi felelősség hárul majd rám. Ha azonban már most szigorú költségvetés
alapján élek, és éretten osztom be a rendelkezésemre álló szűkös összeget, az
segíteni fog, amikor a jövőben nagyobb felelősséggel rendelkezem.
Időnként úgy
érezhetjük, hogy a kis dolgokban való helytállásunknak egyáltalán nincs
következménye. Isten azonban nem így látja – sőt, a kis feladatok Isten
próbaterepéül szolgálnak, hogy lássa, nagyobb dolgokkal is megbízhat-e minket.
A legjobb, mosolygós arcoddal „szántod-e a földet”, amelyet Isten adott neked
most? A jelentéktelennek tűnő dolgokban való hűséged is értékes, nem
időpocsékolás!
Austin Menzmer,
szombatiskolai tanító
Collegedale, Tennessee
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése