Higgyetek az Ő prófétáinak - április 28 - PÉNTEK - Példabeszédek 29

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezet 656. nap

A Sámuel által alapított prófétaiskolák Izráel hitehagyása idején hanyatlásnak indultak. Illés újjászervezte ezeket az iskolákat. Gondoskodott arról, hogy a fiatalembereket a törvény tiszteletére és megdicsőítésére tanítsák. A Szentírás három ilyen iskolát említ: a Gilgálban, a Béthelben és a Jerikóban lévőket. Illés, közvetlen mennyberagadtatása előtt, Elizeussal együtt meglátogatta e nevelési központokat. Isten prófétája most elismételte azokat a tanításokat, amelyeket előző látogatásai alkalmával adott. Különösen arról beszélt az ifjaknak, hogy mily nagy kiváltságban van részük, és maradjanak hűségesek a menny Istenéhez. Azt is lelkükbe véste, milyen fontos, hogy egyszerűség jellemezze tanulmányaik minden ágát. A menny csak így formálhatja őket, és csak így indulhatnak munkába az Úr útján.

Illés szívét öröm töltötte el, amikor ezeknek az iskoláknak eredményeit látta. A reformáció munkája nem oldott meg mindent, de országszerte tapasztalhatta, hogy az Úr beszéde beigazolódott: "De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely nem hajolt meg a Baal előtt" (1Kir 19:18).

Miközben Elizeus szolgálati körútján iskoláról iskolára kísérte a prófétát, Isten újra próbára tette hitét és elhatározását. Gilgálban, majd Béthelben és Jerikóban Illés felszólította, hogy forduljon vissza. "Maradj itt - mondta Illés -, mert engem Bételbe küldött az Úr" (2Kir 2:2). Korábban, mikor Elizeus az ekét kezelte, megtanulta, hogy ne adja fel a harcot és ne veszítse el kedvét. Most pedig, hogy a kötelesség más területén tette kezét az eke szarvára, nem hagyta magát eltéríteni szándékától. Nem akart elválni mesterétől addig, amíg mellette alkalmasabbá válik a szolgálatra. Illés tudtán kívül eljutott tanítványaihoz a prófétaiskolába és különösen Elizeushoz annak a kinyilatkoztatásnak a híre, hogy a prófétát Isten elragadja. Isten emberének kipróbált szolgája a próféta közelében maradt. Ahányszor felszólította, hogy forduljon vissza, Elizeus mindannyiszor így válaszolt: "Az élő Úrra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el!"

"Elmentek tehát Bételbe... megálltak a Jordánnál... Illés fogta a palástját, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre, mire az kettévált, ők pedig mindketten szárazon mentek át rajta. Amikor átmentek, Illés ezt mondta Elizeusnak: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadnak tőled."

Elizeus nem kért világi dicsőséget vagy a föld nagyjai között vezető szerepet. Amire sóvárgott, az Isten Lelkének nagy mértéke volt. Ezt a Lelket Isten bőségesen árasztotta Illésre, akit nemsokára azzal tisztelt meg, hogy magához ragadott. Elizeus tudta, hogy egyedül csak az Illésen megnyugvó Lélek teheti alkalmassá arra, hogy betöltse azt a helyet Izráelben, amelyre Isten elhívta. Ezért így könyörgött: "Jusson nekem a benned működő lélekből kétszeres rész!"

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 29

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+29&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+29&version=NT-HU

A férjem fontos emberekkel kapcsolatos dolgokat gyűjt. Például egy régi zöld kalapdobozban fénytől és mások érintésétől védve tart egy kosárlabdát. A híres kosárlabda-játékos, Michael Jordan írta alá neki. Magasan, egy átlagos magasságú ember számára elérhetetlen polcon egy könyv megfakult első kiadásának szintén dedikált példányát őrzi.

Gyűjteményének darabjai nagyszerű témát szolgáltatnak a beszélgetések indításához, akár a családi utazások, akár a tárgyak megszerzésének történetével. Ezek a tárgyak azonban egy kicsit sem visznek minket közelebb a híres emberekhez, és semmilyen kapcsolatot nem teremtenek velük. Kétlem, hogy ezek a híres emberek valaha is eljönnének segíteni nekünk, vagy bármi szívességet kérhetnénk tőlük.

A Példabeszédek könyvének 29. fejezte ezt mondja: „Sokan keresik a fejedelemnek orcáját, de az Úrtól van kinek-kinek az ítélete” (26. vers). Nagy jelentősége van ennek az igeversnek a mi kis gyűjtögető világunkban.  Nem számít, mennyire kézzelfogható, vagy értékes a gyűjtemény darabja, nem teremt kapcsolatot a híres emberrel. Nem épít különleges kapcsolatot közöttünk. Amink van, az csak egy dedikált tárgy.

Mennyire más ez, mint az Isten tulajdonaként elpecsételt élet! Istennel töltött időm sokkal többet ad nekem, mint egy Isten által dedikált életet. Ha elpecsétel engem, az övé vagyok. Élete az életem lesz, és szabad bejárásom lesz Isten trónjához. Ezzel az engedéllyel olyan közeli lesz vele a kapcsolatom, amilyen közeli egy személyes kapcsolat csak lehet. Szeretetéhez és igazságosságához járulhatok, és ez biztosíték arra, hogy Ő mindentől függetlenül visszafogad engem családjába.

Milyen hatalmas vagy, drága Istenem! Milyen kicsi és jelentéktelen vagyok a világmindenséghez képest, ami a tiéd! Te mégis szerettél, halálra adtad fiadat értem, és elpecsételtél, hogy örökre a tiéd legyek. Átadom magam neked. Kérlek, segíts Szentlelked által, nehogy valaha is hűtlen legyek, vagy elhagyjalak téged, mindaddig, amíg szemtől szemben láthatom majd orcádat és otthon leszek veled mindörökre! Ámen.

Fylvia Fowler Kline
marketingigazgató
Hope Channel 

91. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezetéhez (április 23-29.).

Úgy vélem, a legtöbben egyetértünk abban, hogy háztartást vezetni valószínűleg nem a leginkább magával ragadó munka a világon egy fiatalember számára! Bizonyosan nem arat akkora tetszést, mint amit egy istenfélő evangélista vagy orvos kap. A fiatal istenfélő Elizeus azonban nem törődött a környezetében élők elismerésével. Tiszta szívvel hitt abban, amit Pál évszázadokkal később így fogalmazott meg:

„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.” (1Kor 10:31)

Ahogyan mindannyian ismerjük a történetet, Elizeus örömmel elfogadta Isten elhívását, hogy próféta legyen, amikor eljött az ideje. Azonban Elizeus ugyanúgy örömmel (és szakértelemmel) szolgálta Istent, amikor például az apja földjét szántotta! „Kicsi dolgokban való megbízhatósága készítette fel Elizeust a nehezebb feladatok elvégzésére.” (PK 137. o.) A példa kedvéért tegyük fel azt, hogy végzős egyetemi hallgató vagyok pillanatnyilag. A közeljövőben sokkal több pénzügyi felelősség hárul majd rám. Ha azonban már most szigorú költségvetés alapján élek, és éretten osztom be a rendelkezésemre álló szűkös összeget, az segíteni fog, amikor a jövőben nagyobb felelősséggel rendelkezem.

Időnként úgy érezhetjük, hogy a kis dolgokban való helytállásunknak egyáltalán nincs következménye. Isten azonban nem így látja – sőt, a kis feladatok Isten próbaterepéül szolgálnak, hogy lássa, nagyobb dolgokkal is megbízhat-e minket. A legjobb, mosolygós arcoddal „szántod-e a földet”, amelyet Isten adott neked most? A jelentéktelennek tűnő dolgokban való hűséged is értékes, nem időpocsékolás!

Austin Menzmer, szombatiskolai tanító

Collegedale, Tennessee

 Fordította: Gősi Csaba