Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 16. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 16. fejezet 645. nap
A király nem élvezhette büntetlenül azt, amihez csalás és
vérontás árán jutott. "Ekkor így szólt az Úr igéje a tisbei Illéshez:
Eredj, menj alá Aháb izráeli király elé, aki Samáriában lakik, de most éppen a
Nábót szőlőjében van, ahová azért ment, hogy birtokba vegye. Így beszélj hozzá:
Ezt mondja az Úr: Öltél, és még birtokot is szereztél?" Az Úr ezután Akháb
elleni iszonyú ítélet kimondására utasította Illést.
A próféta sietett végrehajtani a mennyei parancsot. Amikor
a vétkes uralkodó szemtől szembe találkozott a szőlőben Jahve szigorú
követével, ezekkel a szavakkal adott kifejezést riadt félelmének: "Rám
találtál, ellenségem?"
Az Úr követe tétovázás nélkül felelt: "Rád találtam,
mivel arra adtad magad, hogy olyat tégy, amit rossznak lát az Úr. Ezért én veszedelmet
hozok rád, és kisöpörlek téged. Kiirtom Izráelből Aháb férfiutódait, apraját,
nagyját!" Nem volt irgalom. Akháb házát teljesen el kell pusztítani,
"...mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát, és mint Baasának, az Ahijjá
fiának házát - nyilatkoztatta ki az Úr szolgáján keresztül -, mert
felbosszantottál, és vétekbe vitted Izráelt."
Jézabelről pedig ezt mondta az Úr: "A kutyák eszik meg
Jezábelt Jezréel falánál. Aki Aháb hozzátartozói közül a városban hal meg, azt
a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik
meg."
Amikor a király meghallotta ezt a félelmetes üzenetet,
"megszaggatta ruháját, testére zsákruhát öltött, böjtölt, zsákruhában is
hált, és csöndesen járt-kelt.
Ekkor így szólt az Úr igéje a tisbei Illéshez: Látod,
mennyire megalázta magát előttem Aháb? Mivel megalázta magát előttem, az ő
idejében nem hozom rá azt a veszedelmet; majd csak a fia idejében hozok
veszedelmet a házára."
Három év sem telt el, és Akháb király meghalt a szíriaiak
keze által. Utóda, Akházia: "Azt tette, amit rossznak tart az Úr, mert
apjának és anyjának az útján, meg Jeroboámnak, Nebát fiának az útján járt... A
Baalt tisztelte, őt imádta és bosszantotta az Urat, Izráel Istenét", ahogy
atyja, Akháb is tettek (1Kir 22:53-54). Az engedetlen királyt hamar utolérte
bűneinek büntetése. A Moábbal vívott végzetes háború, valamint életveszélyes
balesete tanúsította, hogy Isten haragszik rá.
Akházia súlyosan megsérült, amikor "leesett felső
szobájából a korláton keresztül". Félve az esetleges következményektől,
elküldte néhány szolgáját Baálzebubhoz, Ekron istenéhez, hogy kérdezzék meg,
vajon meggyógyul-e vagy sem. Ekronról azt tartották, hogy - papjai
közvetítésével - tájékoztatást ad a bekövetkező eseményekről. Sokan mentek
hozzá, hogy kérdezősködjenek tőle a jövőről. Jövendölései és közlései azonban a
sötétség fejedelmétől származtak.
Akházia szolgái találkoztak egy emberrel - az Isten
emberével -, aki ezzel az üzenettel küldte vissza őket a királyhoz: "Talán
nincs Isten Izráelben, hogy te Baalzebubhoz, Ekrón istenéhez küldesz, hogy
megkérdezd őt? Ezért nem kelsz föl abból az ágyból, amelybe lefeküdtél, hanem
meg fogsz halni!" A próféta, miután elmondta üzenetét, eltávozott.
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
18
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Nagyszüleim adták nekem
a Dávid nevet, ami azt jelenti, kedvelt, ill. szeretett ember.
Ők adták a második nevemet is, Artúr, ami azt jelenti, hogy erő.
A családnevem Steen, ami a Steven (István) névből eredeztethető, aminek a
jelentése korona.
Ezeken kívül jó néhány névvel felruházott a családom az idők folyamán, mint
például: édesem, professzor, apa, papu (nagypapa), sőt dédpapa, stb. Némelyik
nevem az életben betöltött szerepemhez kapcsolódik, mások valamilyen
jellemtulajdonságot írnak le, amik jellemzőek rám, vagy legalábbis szeretném,
hogy jellemzőek legyenek rám, vagy a szüleim szerették volna, hogy olyan
legyek.
A nevek fontosak. Ha barátságot kötünk valakivel, először meg kell kérdeznünk a nevét az illetőnek, és azt is, hogy ő hogyan szereti a legjobban használni, hallani.
Istennek is sok neve van, amelyek a jellemét írják le. Az Ő neve minden név felett való. „Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az Ő dicsősége égre-földre kihat!” (Zsolt 148:13.). Csak egy néhány nevet szeretnék említeni Isten nevei közül: Elohim (Isten), El Shaddai (Isten Mindenható Úr), Adonai (Úr és Mester), Jehovah Shalom (az Úr az én Békességem), Jehovah Jireh (az Úr Gondoskodik).
Elképzelni is alig tudjuk a jelenetet Mózes második könyve 34. fejezetében, amikor Mózes azt a parancsot kapta, hogy menjen fel a Sínai-hegyre, egyedül. Ott történt meg, hogy az Úr elvonult Mózes előtt, és megmutatta dicsőségét, azaz kinyilatkoztatta magát Mózesnek. Figyeljük csak: „És az Úr elvonula Ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül” (2Móz 34:6-7). Csodálatos! Ilyen az én Istenem. Milyen hatalmas Isten Ő! A jelleme az, ami különleges módon megszenteli Őt; és ez az oka, amiért az Úr imájában azt mondjunk, hogy „Szenteltessék meg a Te neved”. Isten neve olyan szent, hogy sohasem szabad könnyelműen vagy tiszteletlenül használnunk vagy kimondanunk (Neh 9:5-től).
A Példabeszédek könyve
18. fejezetében a 10. vers azt mondja: „Erős bástya az Örökkévaló, hozzá
menekül az igaz, és védelmet talál”. (Hungarian Bible: Easy-to-Read
Version). Micsoda hatalom van Isten nevében. „Sátán retteg és menekül még a
leggyengébb lélek elől is, aki az Ő hatalmas nevében talál menedéket.”
(Ellen G. White: Jézus
Élete. Budapest, 2004, Élet és
Egészség Könyvkiadó. 100. oldal)
„Uram, bárcsak megbecsülést és dicsőséget szereznék a Te
nevednek ma! A Te nagy neved erős bástyájában adj nekem menedéket! Ámen.”
David A. Steen
90. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 16. fejezetéhez (április
16-22.).
Ez a szomorú fejezet
Akháb házának bukását és elpusztulását követi nyomon, amely végső soron Izrael
bukásához is vezetett. Akháb éretlen, halálos dühétől és szeszélyétől, ami
Nábot halálához vezet a vénekig, akik ahelyett, hogy kiállnának a jó mellett,
cinkossá válnak Nábot megölésében, ez a szakasz a bűn erejére összpontosít,
amivel elpusztítja a bűnöst.
Az egyetlen ragyogó
pont ebben a történetben egy névtelen tiszt, aki egy újabb önző királynak,
Akháziának dolgozott. Tanulván a két tiszt hibájából, akik megpróbálták elfogni
Illést, a tiszt alázattal meghajolt Illés előtt és Isten kegyelmét kérte magára
és az embereire. Isten elfogadja ezt, és megkíméli az életét és az emberei életét.
Izráel és Júda
történelmén végighaladva Isten a könyörületességével megengedi azoknak az
embereknek, akik a bűnt választják, hogy folytassák bűneik elkövetését, és nem
pusztítja el őket, de minden egyes esetben eljön a fordulópont, amikor a gonosz
túlságosan megsokasodik és végül igazságot szolgáltat Isten. Akháb és családja
esetében ez a fordulópont Nábot halála. Bár Isten nem öli meg Akhábot a fiáért
érzett bánata miatt, ítéletet hirdet a családja felett.
A figyelmeztetéssel
együtt ígéretet is tartalmaz ez a fejezet. Bár úgy tűnhet, hogy a
gonosz győzedelmeskedik, végső soron Isten az ellenőrzése alatt tartja a
dolgokat és eljön az igazságszolgáltatás ideje. Vigasztalódhatunk Isten
könyörületességében, szeretetében és igazságában, amikor úgy tűnik, az életünk
darabokra hullik körülöttünk.
Heidi Campbell
AIIAS Angol központ
igazgatója
Fülöp-szigetek
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése