Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 17. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezet 651. nap
17.
Elizeus elhívása
Isten megparancsolta Illésnek, hogy "Elizeust... Sáfát
fiát... kend fel prófétává a magad helyébe" (1Kir 19:16). Illés a
parancsnak engedelmeskedve elindult, hogy megkeresse Elizeust. Ahogy észak felé
haladt, egészen más látvány tárult elé, mint rövid idővel azelőtt. Akkor a föld
száraz volt, és a megművelésre váró területek parlagon hevertek, mert sem
harmat, sem eső nem hullott három és fél évig. Most mindenfelé virultak a
növények, mintha be akarnák pótolni a szárazsággal és éhínséggel elvesztegetett
időt.
Elizeus apja jómódú gazdálkodó volt. Családja azok közé tartozott,
akik a csaknem egyetemes hitehagyás idején sem hajtottak térdet a Baál előtt.
Otthonukban tisztelték Istent, és köznapi életükben hűen követték az ősi Izráel
hitet. Ilyen környezetben telt el Elizeus kora ifjúsága. A vidék csendjében
Isten és a természet volt a tanítómestere, a hasznos munka pedig fegyelmezte.
Ebben az iskolában megszokta az egyszerűséget, megtanulta a szülei és Isten
iránti engedelmességet. Mindez növelte alkalmasságát arra a szent hivatásra,
amelyet később be kellett töltenie.
Isten akkor hívta el Elizeust prófétának, amikor apja
szolgáival szántott a mezőn. Azt a munkát végezte, ami éppen kínálkozott.
Vezető egyéniség volt, de tudott alázatosan szolgálni is. Nyugodt, szelíd, de
energikus, következetes, becsületes és megbízható volt. Szerette és félte
Istent. Naponta ismétlődő, fárasztó munkája egyformaságában céltudatossá és
nemes jelleművé nevelődött; ismeretekben és lelki értékekben egyre gazdagodott.
Miközben együttműködött apjával az otthon feladatainak elvégzésében, megtanult
együtt munkálkodni Istennel is.
Kicsi dolgokban való megbízhatósága készítette fel Elizeust
a nehezebb feladatok elvégzésére. Naponkénti gyakorlati élete alkalmassá tette
nagyobb, magasabb rendű feladatra. Megtanult szolgálni, eközben megtanulta,
hogyan kell tanítani és vezetni. Ez mindnyájunknak tanulságul szolgál. Senki
sem tudhatja, mi Isten célja, amikor fegyelmez. Abban azonban mindannyian
biztosak lehetünk, hogy a kicsi dolgokban való hűségünk tanúsítja
alkalmasságunkat nagyobb felelősség hordozására. Az életben minden tettünk
jellemünket leplezi le. Isten csak azt tisztelheti meg magasabb rendű
szolgálattal, aki a kis feladatokban tanúsítja, hogy "oly munkás, aki nem
vall szégyent" (2Tim 2:15)
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
24
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Rettenetes volt. Olyan
rossz, hogy a halál is jobb lett volna annál, mint ami a szomszédommal történt.
A lakókörnyezetemből
érkező halálhírrel kezdődött. Egy fiatal család három gyerekkel, akik fél év és
6 év közöttiek voltak. Marknál, a férjnél, rákot diagnosztizáltak. Kevesebb,
mint hat hónap múlva meghalt otthon, Beth karjaiban. Ezután Beth elvesztette az
állását. Majd egy tornádó majdnem földig tarolta a házukat. Mindennek a
tetejébe az egyik gyermeknél folyamatos ápolást igénylő betegséget állapítottak
meg. Micsoda lehetetlen helyzet!
Ma Beth újra
házasságban él egy istenfélő emberrel, aki csodálatos férj és apa, és mind boldogan
élnek az új otthonukban.
Bár szeretem, ha jól
végződnek a dolgok, Beth történetében mégsem az új élet és a friss házasság
ténye az, amiből erőt tudtam meríteni. Sokkal inkább az Istenbe vetett
megingathatatlan bizalma jó és rossz időkben egyaránt. A nehéz időszakokban
egyszer sem hallottam, hogy megkérdőjelezte volna az életet, sosem
panaszkodott, és nem adta fel. Mindvégig tudta, hogy újra fel fog emelkedni, ha
fogalmazhatok így, és hogy a rossz időszakok csak átmeneti akadályt jelentenek.
„Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis
fölkel” (Péld 24:16).
Meríts erőt ebből! Ez nem csak egy jól hangzó mondás. Ezrek életében bizonyult
már igaznak, akik megtapasztalták a földi élet legsötétebb oldalait.
„Drága Urunk, Te vagy Ábrahám
Istene. Te vezetted őt a nehéz időkben is. Te vagy Mózesnek és Izrael fiainak
Istene, aki átvitted őket a sok nehéz időszakon újra és újra. Kérlek, vezesd az
életemet! Add meg nekem a bátorságot, amire szükségem van! Segíts az
ígéreteidre tekinteni! Tudom, hogy megtartod a szavad. Add nekem a bátorságot,
ami ahhoz kell, hogy túléljem a nehézségeket; és a hitet, amivel éljek a jó
időszakokban! Ámen.”
Fylvia Fowler Kline
91. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezetéhez (április
23-29.).
Úgy vélem, a legtöbben
egyetértünk abban, hogy háztartást vezetni valószínűleg nem a leginkább magával
ragadó munka a világon egy fiatalember számára! Bizonyosan nem arat akkora
tetszést, mint amit egy istenfélő evangélista vagy orvos kap. A fiatal
istenfélő Elizeus azonban nem törődött a környezetében élők elismerésével.
Tiszta szívvel hitt abban, amit Pál évszázadokkal később így fogalmazott meg:
„Azért akár esztek,
akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.”
(1Kor 10:31)
Ahogyan mindannyian
ismerjük a történetet, Elizeus örömmel elfogadta Isten elhívását, hogy próféta
legyen, amikor eljött az ideje. Azonban Elizeus ugyanúgy örömmel (és
szakértelemmel) szolgálta Istent, amikor például az apja földjét szántotta!
„Kicsi dolgokban való megbízhatósága készítette fel Elizeust a nehezebb
feladatok elvégzésére.” (PK 137. o.) A példa kedvéért tegyük fel azt, hogy
végzős egyetemi hallgató vagyok pillanatnyilag. A közeljövőben sokkal több
pénzügyi felelősség hárul majd rám. Ha azonban már most szigorú költségvetés
alapján élek, és éretten osztom be a rendelkezésemre álló szűkös összeget, az
segíteni fog, amikor a jövőben nagyobb felelősséggel rendelkezem.
Időnként úgy
érezhetjük, hogy a kis dolgokban való helytállásunknak egyáltalán nincs következménye.
Isten azonban nem így látja – sőt, a kis feladatok Isten próbaterepéül
szolgálnak, hogy lássa, nagyobb dolgokkal is megbízhat-e minket. A legjobb,
mosolygós arcoddal „szántod-e a földet”, amelyet Isten adott neked most? A
jelentéktelennek tűnő dolgokban való hűséged is értékes, nem időpocsékolás!
Austin Menzmer,
szombatiskolai tanító
Collegedale, Tennessee
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése