Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezet 657. nap
Kérésére Illés így válaszolt: "Nehezet kértél. Ha
látsz engem, amikor elragadnak tőled, akkor úgy lesz; de ha nem, akkor nem lesz
úgy. Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci
kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl
Illés forgószélben az égbe" (2Kir 2:1-11).
Illés előképe lett azoknak a szenteknek, akik Krisztus
második adventje idején élnek a földön, és akik elváltoznak "...hirtelen,
egy szempillantás alatt az utolsó harsonaszóra..." anélkül, hogy
megízlelnék a halált (1Kor 15:51-52). Illés, amikor Krisztus földi
szolgálatának vége felé Mózessel együtt a Megváltó mellett állhatott a megdicsőülés
hegyén, azokat ábrázolta, akik ugyanígy elváltoznak majd. Ezekben a megdicsőült
emberekben a tanítványok a megváltottak országának miniatűr ábrázolását
szemlélhették. Látták a menny fényébe öltözött Jézust. Hallották a
"hang"-ot "a felhőből" (Lk 9:35), amely Isten Fiának
vallotta. Látták Mózest, aki azokat jelképezte, akik a második adventkor
feltámadnak. Ott állt Illés is azokat képviselve, akik a föld történelme végén
halandókból halhatatlanokká változnak, akiket Isten elragad a mennybe anélkül,
hogy megízlelnék a halált.
A puszta magányában Illés csüggedten mondta, elege van az
életből, és azért imádkozott, hogy bárcsak meghalna. De az irgalmas Isten nem
fogta szaván. Illésre még nagy munka várt. Amikor feladatát elvégezte, nem
kellett csüggedten és elhagyatottan elpusztulnia. Nem az volt a sorsa, hogy
alászálljon a sírba, hanem hogy felemelkedjék Isten angyalaival a menny
dicsőségébe.
"Elizeus látta ezt, és így kiáltott: Atyám! Atyám!
Izráel harci kocsijai és lovasai! Azután nem látta őt többé. Ekkor megragadta a
ruháját, és két darabra szakította. Majd fölemelte Illés leesett palástját, és
megint odaállt a Jordán partjára. Fogta Illés leesett palástját, ráütött azzal
a vízre, és így szólt: Hol van az Úr, Illés Istene, hol van Ő? Amikor ráütött a
vízre, az kettévált, Elizeus pedig átment rajta.
Látták ezt a prófétatanítványok, akik átellenben, Jerikóban
voltak, és ezt mondták: Az Illésben működő lélek Elizeusra szállt! És eléje
menve a földre borultak előtte" (2Kir 2:12-15).
Amikor a gondviselő Isten jónak látja, hogy művéből
elmozdítsa azokat, akiknek bölcsességet adott, segíti és megerősíti utódaikat,
ha tőle várják a segítséget, és az Ő útin járnak. Elődeiknél bölcsebbek
lehetnek, mert kamatoztathatják azok tapasztalatait, és tanulva hibáikból,
bölcsességet szerezhetnek.
Ettől kezdve Illés helyét Elizeus töltötte be. Aki hű volt
a kevesen, hűségesnek bizonyult a sokon is.
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
30
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ki tartja kezében az
igazság monopóliumát? Ki az, aki kinyilatkoztatja és elrejti a világ titkait?
Ki dönt arról, hogy ki kaphat tudást és bölcsességet?
Nagyon sokszor
dicsekszenek a keresztények azzal, hogy ők birtokolják „az igazságot”.
Kétségtelen, hogy a keresztények előnyt élveznek, hisz Jézus maga mondta, hogy „mikor eljön az igazság Lelke,
elvezérel majd titeket minden igazságra" (Jn 16:33). Azonban
Isten Lelke olyan is, mint a szél, „fúj,
ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy”
(Jn 3:8). Ezt világosan látjuk az Bibliában. Isten azt választja ki, akit csak
akar: Círust, a pogány királyt az Úr felkentjének nevezi (Ézs 45:1); Ruth, aki
szintén pogány, Dávid dédnagymamája volt; Jézus családfájában négy pogány nőt
találhatunk (Máté evangéliuma 1. fejezet). Újra és újra azt olvashatjuk, hogy a
föld minden lakója Isten gyermeke, a Példabeszédek könyve nem tesz kivételt.
A 30. fejezet első
mondata Agurt mutatja be, aki elmondja beszédeit. Nem tudjuk
pontosan, hogy kicsoda Agur, de valószínűsíthetjük, hogy Masszából származik,
ami egy jóshely volt, ami azt is jelentheti, hogy Agur nem volt izraelita.
Azonban akár izraelita volt, akár nem, bölcsességét a Szentlélektől kapta, és
beszédei a Példabeszédek könyvének részét képezik.
A 30 fejezet 4. verse
egy kérdéssor, amely egy nagyon fontos kérdéssel zárul: „Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan
leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a
vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda
ennek neve?” Az olvasó tudja a választ: Isten. Ő az, aki igaz bölcsességet
és értelmet ad. Ha hagyod, hogy Isten szóljon hozzád Szentlelke által, olyan
valódi tudást, bölcsességet és értelmet nyerhetsz, ami után nagyon sokan
kutatnak szerte a világon.
„Drága Urunk, Te vagy a Menny és Föld Istene. Te adsz
értelmet és bölcsességet. Add meg, hogy közel maradjak Hozzád, és Szentlelked
által Te irányítsd az életemet és minden gondolatomat! Szükségem van Rád.
Ámen."
Oleg Kostyuk
a „Cross Connection” című program házigazdája
Hope Channel
91. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezetéhez (április
23-29.).
Úgy vélem, a legtöbben
egyetértünk abban, hogy háztartást vezetni valószínűleg nem a leginkább magával
ragadó munka a világon egy fiatalember számára! Bizonyosan nem arat akkora
tetszést, mint amit egy istenfélő evangélista vagy orvos kap. A fiatal
istenfélő Elizeus azonban nem törődött a környezetében élők elismerésével.
Tiszta szívvel hitt abban, amit Pál évszázadokkal később így fogalmazott meg:
„Azért akár esztek,
akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.”
(1Kor 10:31)
Ahogyan mindannyian
ismerjük a történetet, Elizeus örömmel elfogadta Isten elhívását, hogy próféta
legyen, amikor eljött az ideje. Azonban Elizeus ugyanúgy örömmel (és
szakértelemmel) szolgálta Istent, amikor például az apja földjét szántotta!
„Kicsi dolgokban való megbízhatósága készítette fel Elizeust a nehezebb
feladatok elvégzésére.” (PK 137. o.) A példa kedvéért tegyük fel azt, hogy
végzős egyetemi hallgató vagyok pillanatnyilag. A közeljövőben sokkal több
pénzügyi felelősség hárul majd rám. Ha azonban már most szigorú költségvetés
alapján élek, és éretten osztom be a rendelkezésemre álló szűkös összeget, az
segíteni fog, amikor a jövőben nagyobb felelősséggel rendelkezem.
Időnként úgy
érezhetjük, hogy a kis dolgokban való helytállásunknak egyáltalán nincs
következménye. Isten azonban nem így látja – sőt, a kis feladatok Isten
próbaterepéül szolgálnak, hogy lássa, nagyobb dolgokkal is megbízhat-e minket.
A legjobb, mosolygós arcoddal „szántod-e a földet”, amelyet Isten adott neked
most? A jelentéktelennek tűnő dolgokban való hűséged is értékes, nem
időpocsékolás!
Austin Menzmer,
szombatiskolai tanító
Collegedale, Tennessee
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése