Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 15. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 15. fejezet 637. nap
15.
Josafát
Josafát harmincöt éves koráig - trónra lépéséig - maga
előtt látta Asának, a kegyes királynak példáját, aki majdnem minden válságos
helyzetben "azt tette, amit helyesnek lát az Úr" (1Kir 15:11).
Huszonöt évig tartó áldásos uralkodása alatt igyekezett "mindenben
apjának, Ászának az útján" járni, "és nem tért le róla" (1Kir
22:43).
Mivel igyekezett bölcsen uralkodni, rá akarta bírni
alattvalóit, hogy határozottan foglaljanak állást a bálványimádó szokások
ellen. Országának népe "továbbra is áldozott és tömjénezett az
áldozóhalmokon". A király nem rombolta le azonnal ezeket az oltárokat, de
kezdettől fogva próbálta Júdát megóvni azoktól a bűnöktől, amelyek Akháb
uralkodása alatt az északi országot jellemezték. Hosszú évekig Akháb kortársa
volt. Josafát hű maradt Istenhez. "...nem kereste a Baalokat, hanem atyja
Istenét kereste, és az ő parancsolatai szerint élt, nem pedig Izráel
cselekedetei szerint." Feddhetetlenségéért az Úr vele volt, és
"megerősítette kezében a királyi hatalmat" (2Krón 17:3-5).
"Egész Júda ajándékot adott Jósáfátnak, úgyhogy
gazdagsága és dicsősége igen nagy lett. ...az Úr útjain járt..." (2Krón
17:5-6). Amint múlt az idő, a király reformokat hajtott végre.
"...eltávolította Júdából az áldozóhalmokat és a szent fákat" (2Krón
17:6). "Kisöpörte az országból a férfiparáznák maradékát, akik még megmaradtak
apjának, Ászának az idejéből" (1Kir 22:47). Így Júda lakossága fokozatosan
megszabadult sok olyan dologtól, amely súlyosan veszélyeztette lelki
fejlődését.
A népnek országszerte szüksége volt arra, hogy megtanítsák
Isten törvényére. E törvény megértésében rejlett biztonságuk. Kívánalmaihoz
szabva életüket, hűségesek lesznek mind Istenhez, mind emberhez. Ezt tudva,
Josafát intézkedett arról, hogy népe alapos tanítást kapjon a Szentírásból.
Birodalma különböző részeiért felelős fejedelmek gondoskodtak arról, hogy a tanító
papok becsületesen végezzék szolgálatukat. Ezek a tanítók, akik a fejedelmek
közvetlen ellenőrzése mellett dolgoztak, királyi rendeletre lettek kiküldve,
"...hogy tanítsanak Júda városaiban" (2Krón 17:7). Minthogy sokan
igyekeztek megérteni Isten akaratát és elhagyni a bűnt, megújulás következett
be.
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
10
Abban az időben, amikor
repülést tanultam az egyetemen az USA Washington államában, életem egyik nagyon
nehéz időszakán mentem át. Egy nap úgy döntöttem, hogy ellopom azt a kisgépet,
amit az önálló repülésgyakorlatra vittem ki, és azt összetörve vetek véget az
életemnek. Ám a gondolat, hogy mi fog történni, amikor édesanyám értesül a
halálhíremről, túlságosan is aggasztott. Ezért végül úgy határoztam, hogy
elrepülök a géppel kicsit távolabbra, ott leteszem, és elszököm. Észak felé
fordítottam tehát a repülőt, és jó néhány órával később, kiürült tankkal egy
elhagyatott kanadai reptéren találtam magam.
Akkoriban édesanyám is
az Egyesült Államokban volt. Sohasem fogom elfelejteni az arckifejezését,
amikor két nap múlva megérkezett értem egy kanadai rendőrkapitányságra. Mikor
kihozott a fogdából, a szemei vörösek voltak a könnyektől és a két álmatlan
éjszaka aggódásától, ami fájdalmas, mély nyomokat hagyott az arcán.
Amikor a repülőm nem
tért vissza a reptérre, egy mentőalakulat kutatott utánam, édesanyám pedig
órákon át rettegett attól, hogy lezuhantam. Ezután tudta meg, hogy Kanadába
kell jönnie értem.
Valóban úgy van, ahogy
Salamon mondta: „A bölcs fiú örvendezteti az ő atyját; a bolond fiú
pedig szomorúsága az ő anyjának” (1.
vers).
Mindig
eszembe jut életem e pillanata, valahányszor nagy döntést kell meghoznom. Soha
többé nem szeretném megszomorítani a szüleimet, ezért azt kérdezem ilyenkor
magamtól, hogy a tetteim örömet vagy bánatot fognak nekik okozni. A válasz
arra, hogy tisztelem-e a szüleimet, gyakran arra mutat rá, hogy a terveim vajon
az Úr akaratával is harmóniában vannak-e. Sosem szeretném megszomorítani a
mennyei Atyámat – és ez az, ami a legfontosabb.
Andrew McChesney
89. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 15. fejezetéhez (április 9-15.).
Szeretnéd tudni, hogyan
építhetsz egyénileg erős jellemet? És családként, vállalkozásként vagy akár
nemzetként? Jósafát tapasztalata egyértelmű útbaigazítást tartalmaz arra nézve,
hogy hogyan érhető el.
Tedd a Bibliát
mindennek a sarokkövévé, amit csak teszel. Jósafát arra törekedett, hogy
ismerje az Írást, és engedelmeskedjen neki. Amikor Isten szava a vezérelv az
életünkben, az önzőség, a kapzsiság, a büszkeség és a jellemvonások sora,
amelyek meghatározzák a mai nemzedéket, elkerülhetetlenül hátramaradnak.
Olyan életet élj, mely
tele van hálával és dicsőítéssel. Jósafát és a népe még a legelkeserítőbb
helyzetben is a zenét választotta a zúgolódás helyett, az örömöt a szomorkodás
helyett és az éneklést a sóhajtozás helyett. A dicsőítéssel és hálával teli
hozzáállás messzire vezet: fellelkesít és felbátorít, amikor nehéz helyzetek
jönnek.
Bízz Istenben mindenek
felett! Jósafátnak hatalmas serege volt. Megerősített városai voltak. Éveken
keresztül dolgozott rajtuk. Mégis, amikor eljött az ideje, ő úgy döntött, hogy
egyedül Istenben bízik, és nem az emberi erőben. Hasonlóképpen, nincs abban
semmi rossz (hanem épphogy sok jó van benne), ha keményen megdolgozunk a jó
oktatásért, szilárd pénzügyi lábakon állásért és a tartós, jó hírnévért.
Azonban amikor kihívásokkal kerülünk szembe, abban az Istenben bízzunk, aki
megengedte a nehézségeket, hogy életünkbe jöjjön. Ő a mi erőnk valódi forrása.
Andy R. Espinoza
Lelkész, Közép-Dubai
Hetednapi Adventista Egyház
Egyesült Arab Emírségek
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése