2019. január 12., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 12 - SZOMBAT - 3 Mózes 2


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 3. fejezet 1279. nap

Mialatt a tanítványok még mindig a menny felé tekintettek, "ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában, kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felvitelék tőletek a mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok felmenni a mennybe." (Apcs. 1, 10. 11.)

Krisztus visszajövetelének ígéretét a tanítványoknak mindenkor élénk emlékezetükben kellett tartani. Ez a Jézus, akit láttak felszállni a mennybe, ismét el fog jönni, hogy magához vegye mindazokat, akik itt az Ő szolgálatára szentelték magukat. Ugyanaz a hang fogja őket üdvözölni a mennyek országában, mely ezt mondta nekik: "Ímé, én tiveletek vagyok mindennap, a világ végezetéig."

Miként a jelképesen előrevetített istentiszteleti szertartás szerint a főpap levetette díszes öltözékét, hogy egyszerű papi gyolcsruhában végezze a szolgálatot, Krisztus is levetette a királyi öltözetet és emberi alakot felvévén, áldozatot mutatott be. Ő volt a főpap és az áldozat is egy személyben. És amiként a főpap teljes díszben lépett ki újból a várakozó gyülekezet elé, miután elvégezte szolgálatát a szentek Szentében, akképpen fog Krisztus is visszatérni vakító fehér ruhában, "mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehérített." (Márk 9, 3.) Saját dicsőségében és az Atya dicsőségében jelenik meg; mennyei seregek kísérik el útján.

Akkor beteljesedik majd Krisztusnak tanítványaihoz szóló ígérete: "És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket." (Ján. 14, 3.) Akik szerették és várták Öt, azokat dicsőséggel, tisztességgel és halhatatlansággal koronázza meg. Akkor a megholt igazak feltámadnak sírjaikból és az élő igazakkal elragadtatnak az Úr elé a felhőkbe: "Mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből; és feltámadnak először, akik meghaltak volt a Krisztusban; azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe." (1. Thess. 4, 15-17.) Hallani fogják Jézus hangját, mely kedvesebben hangzik bármely zenénél, amit valaha is hallottak, amint mondja: Küzdelmetek véget ért. , jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta!" (Máté 25, 34.)

Mily nagy örömmel hallgathatták ezt a tanítványok! Az Úr visszajövetelének reménye éltette őket.

Mai Bibliai szakasz: 3 Mózes 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Mózes harmadik könyve utasításokat tartalmaz az öt alapvető áldozati formára vonatkozóan. Ezek az égő-, az étel-, a béke-, a bűnért való, és a vétekért való áldozatok. A különböző névvel illetett áldozatok némelyikének a húsából ehetett a pap (csak az égő áldozat volt ez alól kivétel), az áldozathozó (egyedül a békeáldozat húsából ehetett az, aki az áldozatot hozta), valamint némelyik áldozatfajta esetben vérrel kente meg az oltárt a pap (általában az oltár oldalát, de bűnért való áldozat esetében az oltár szarvát). Miért ez a sokféleség? Önmagában egyetlen állatáldozati fajta sem  jelképezhette Krisztus áldozatának gazdagságát. Például, Jézus teljes egészében megemésztődött, majd új testben felszállt a földről (égőáldozat), ugyanakkor mi lelkiképpen részesülhetünk áldozatából (békeáldozat). Hogyan is ehetne valaki szószerinti értelemben abból, ami teljesen elégett?

Miért van az ételáldozat (amit tűznél pergelt kalászból, és zsenge gabona-darából hoztak – 3Móz 2:14) az állatáldozatok között felsorolva? Gabona ételek és italok gyakran hússal együtt alkottak étel ajándékot, ill. ételáldozatot (1Móz 18:6-8, 4Mózes 15). A gabona Krisztust jelképezhette, mint az „élet kenyerét” (Jn 6:35; Mt 26:26). Mózes harmadik könyve 2. fejezetében az ételáldozat – hús és vér nélkül – szintén egy áldozati forma, amely Isten mennyei birodalma alá rendel valamit az Ő használatára. Ez az ószövetségi háttere annak, hogy Pál így ösztönzi a keresztyéneket: „… szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket” (Róm 12:1). Ez az az áldozat, ami igazi értelmet ad istentiszteletünknek. Nem kell meghalnunk annak érdekében, hogy áldozatunk teljesen odaszentelt legyen. Élő, szent és Istennek kedves áldozattá lehetünk azáltal, ha átadjuk életünket Istennek, az Ő szolgálatára.

Roy Gane 

179. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  3. fejezetéhez (január 6-12.).

Néha a megértés csak az átélést követően következik be. Bizonyos rálátást csak a nehézségek kellemetlen következményeinek tükrében szerezhetünk.

Krisztus megkísérelte megvédeni tanítványai szívét és elméjét a váratlan gyásztól, amikor megpróbálta figyelmeztetni őket a küszöbön álló halálával kapcsolatos eseményekre. Ők azonban nem voltak hajlandóak belegondolni a szavaiba. Talán elnyomta ezeket a hangokat a saját várakozásuk és ambíciójuk. Talán a megértésüket akadályozta az a felhő, amit az elutasításuk jelentett; Krisztus ijesztő szavainak elutasítása. Bármi is volt az oka vonakodásuknak, hogy megfontolják és megragadják Krisztus szerető figyelmeztetéseit, ez csak növelte fájdalmukat, félelmüket és csalódásukat Krisztus halála után.

Krisztus azonban könyörületes volt, és feltámadása után 40 napot a tanítványokkal töltött, és elmagyarázta azt, amit korábban nem voltak képesek felfogni, és biztosította őket arról, hogy később is útmutatást és vigasztalást fog nyújtani számukra. Csak ez után a tapasztalat után tudták a tanítványok a szívük és jellemük központjába helyezni az igazságot, ami örökre megváltoztatta őket.

A Megváltó ma is próbálja nekünk megtanítani azokat az igazságokat, amelyek megvédik és megerősítik szívünket. Mérlegeljük hát az új igazságokat és legyünk hajlandóak megváltoztatni a régi paradigmáinkat és várakozásainkat! Ha nem vesszük figyelembe az Úr szelíd figyelmeztetéseit, akkor csak a csalódásnak, reménytelenségnek és bánatnak készítünk helyet.

Az Urunk útmutatása ellenére mégis sok kellemetlen eseményt és kapcsolatot tartogat az élet, fájdalmas dolgokat, amelyeket csak utólag visszanézve értünk majd meg, talán csak a mennyben valamikor. A szívünknek meg kell tanulnia biztonságban érezni magát bizonytalanságok közepette is, bizonyosan azzal a tudással, hogy a fenntartó Megváltó sosem hagy el minket, akkor sem, ha mi nem értjük, mi miért történik.

Ha a bizonytalanság felhői borítják be életed, tartsd a szívedet nyitva Isten csendes, szelíd hangja előtt!

Lori Engel
Lelkész (jelenleg munkaképtelen)
Eugene, Oregon, USA
Fordította: Gősi Csaba

2 megjegyzés: