Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 3. fejezet 1279. nap
Mialatt a tanítványok még mindig a menny felé tekintettek,
"ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában, kik szóltak is:
Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felvitelék
tőletek a mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok felmenni a mennybe."
(Apcs. 1, 10. 11.)
Krisztus visszajövetelének ígéretét a tanítványoknak
mindenkor élénk emlékezetükben kellett tartani. Ez a Jézus, akit láttak
felszállni a mennybe, ismét el fog jönni, hogy magához vegye mindazokat, akik
itt az Ő szolgálatára szentelték magukat. Ugyanaz a hang fogja őket üdvözölni a
mennyek országában, mely ezt mondta nekik: "Ímé, én tiveletek vagyok mindennap,
a világ végezetéig."
Miként a jelképesen előrevetített istentiszteleti
szertartás szerint a főpap levetette díszes öltözékét, hogy egyszerű papi
gyolcsruhában végezze a szolgálatot, Krisztus is levetette a királyi öltözetet
és emberi alakot felvévén, áldozatot mutatott be. Ő volt a főpap és az áldozat
is egy személyben. És amiként a főpap teljes díszben lépett ki újból a várakozó
gyülekezet elé, miután elvégezte szolgálatát a szentek Szentében, akképpen fog
Krisztus is visszatérni vakító fehér ruhában, "mihez hasonlót a ruhafestő
e földön nem fehérített." (Márk 9, 3.) Saját dicsőségében és az Atya
dicsőségében jelenik meg; mennyei seregek kísérik el útján.
Akkor beteljesedik majd Krisztusnak tanítványaihoz szóló
ígérete: "És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és
magamhoz veszlek titeket." (Ján. 14, 3.) Akik szerették és várták Öt,
azokat dicsőséggel, tisztességgel és halhatatlansággal koronázza meg. Akkor a
megholt igazak feltámadnak sírjaikból és az élő igazakkal elragadtatnak az Úr elé
a felhőkbe: "Mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen
nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal
szózatával és isteni harsonával leszáll az égből; és feltámadnak először, akik
meghaltak volt a Krisztusban; azután mi, akik élünk, akik megmaradunk,
elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe." (1.
Thess. 4, 15-17.) Hallani fogják Jézus hangját, mely kedvesebben hangzik
bármely zenénél, amit valaha is hallottak, amint mondja: Küzdelmetek véget ért.
, jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra
készíttetett a világ megalapítása óta!" (Máté 25, 34.)
Mily nagy örömmel hallgathatták ezt a tanítványok! Az Úr
visszajövetelének reménye éltette őket.
Mai Bibliai szakasz: 3
Mózes 2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Mózes harmadik könyve utasításokat tartalmaz
az öt alapvető áldozati formára vonatkozóan. Ezek az égő-, az étel-, a béke-, a
bűnért való, és a vétekért való áldozatok. A különböző névvel illetett
áldozatok némelyikének a húsából ehetett a pap (csak az égő áldozat volt ez alól
kivétel), az áldozathozó (egyedül a békeáldozat húsából ehetett az, aki az
áldozatot hozta), valamint némelyik áldozatfajta esetben vérrel kente meg az
oltárt a pap (általában az oltár oldalát, de bűnért való áldozat esetében az
oltár szarvát). Miért ez a sokféleség? Önmagában egyetlen állatáldozati fajta
sem jelképezhette Krisztus áldozatának gazdagságát. Például, Jézus teljes
egészében megemésztődött, majd új testben felszállt a földről (égőáldozat),
ugyanakkor mi lelkiképpen részesülhetünk áldozatából (békeáldozat). Hogyan is
ehetne valaki szószerinti értelemben abból, ami teljesen elégett?
Miért van az ételáldozat (amit tűznél
pergelt kalászból, és zsenge gabona-darából hoztak – 3Móz 2:14) az
állatáldozatok között felsorolva? Gabona ételek és italok gyakran hússal együtt
alkottak étel ajándékot, ill. ételáldozatot (1Móz 18:6-8, 4Mózes 15). A gabona
Krisztust jelképezhette, mint az „élet kenyerét” (Jn 6:35; Mt 26:26).
Mózes harmadik könyve 2. fejezetében az ételáldozat – hús és vér nélkül –
szintén egy áldozati forma, amely Isten mennyei birodalma alá rendel valamit az
Ő használatára. Ez az ószövetségi háttere annak, hogy Pál így ösztönzi a
keresztyéneket: „… szánjátok oda a ti
testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos
tiszteleteteket” (Róm 12:1). Ez az az áldozat, ami igazi értelmet ad
istentiszteletünknek. Nem kell meghalnunk annak érdekében, hogy áldozatunk
teljesen odaszentelt legyen. Élő, szent és Istennek kedves áldozattá lehetünk
azáltal, ha átadjuk életünket Istennek, az Ő szolgálatára.
Roy Gane
179. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 3. fejezetéhez (január 6-12.).
Néha a megértés csak az
átélést követően következik be. Bizonyos rálátást csak a nehézségek kellemetlen
következményeinek tükrében szerezhetünk.
Krisztus megkísérelte
megvédeni tanítványai szívét és elméjét a váratlan gyásztól, amikor megpróbálta
figyelmeztetni őket a küszöbön álló halálával kapcsolatos eseményekre. Ők
azonban nem voltak hajlandóak belegondolni a szavaiba. Talán elnyomta ezeket a
hangokat a saját várakozásuk és ambíciójuk. Talán a megértésüket akadályozta az
a felhő, amit az elutasításuk jelentett; Krisztus ijesztő szavainak
elutasítása. Bármi is volt az oka vonakodásuknak, hogy megfontolják és
megragadják Krisztus szerető figyelmeztetéseit, ez csak növelte fájdalmukat,
félelmüket és csalódásukat Krisztus halála után.
Krisztus azonban
könyörületes volt, és feltámadása után 40 napot a tanítványokkal töltött, és
elmagyarázta azt, amit korábban nem voltak képesek felfogni, és biztosította
őket arról, hogy később is útmutatást és vigasztalást fog nyújtani számukra.
Csak ez után a tapasztalat után tudták a tanítványok a szívük és jellemük
központjába helyezni az igazságot, ami örökre megváltoztatta őket.
A Megváltó ma is
próbálja nekünk megtanítani azokat az igazságokat, amelyek megvédik és
megerősítik szívünket. Mérlegeljük hát az új igazságokat és legyünk hajlandóak
megváltoztatni a régi paradigmáinkat és várakozásainkat! Ha nem vesszük
figyelembe az Úr szelíd figyelmeztetéseit, akkor csak a csalódásnak,
reménytelenségnek és bánatnak készítünk helyet.
Az Urunk útmutatása ellenére
mégis sok kellemetlen eseményt és kapcsolatot tartogat az élet, fájdalmas
dolgokat, amelyeket csak utólag visszanézve értünk majd meg, talán csak a
mennyben valamikor. A szívünknek meg kell tanulnia biztonságban érezni magát
bizonytalanságok közepette is, bizonyosan azzal a tudással, hogy a fenntartó
Megváltó sosem hagy el minket, akkor sem, ha mi nem értjük, mi miért történik.
Ha a bizonytalanság
felhői borítják be életed, tartsd a szívedet nyitva Isten csendes, szelíd
hangja előtt!
Lori Engel
Lelkész (jelenleg
munkaképtelen)
Eugene, Oregon, USA
Fordította: Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés