Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 5. fejezet 1289. nap
Az idők folyamán Krisztus nem változtatott búcsúzásakor
tett ígéretén, hogy követőinek elküldi a Szentlelket. Isten nem korlátozta
kegyelme gazdagságának kiáradását a földön, hogy gyermekeire szálljon. Hogy
ígéretének beteljesedése azonban nem észlelhető olyan mértékben, ahogy lehetne,
abban keresendő, hogy az ígéretet nem értékelik annyira, ahogy kellene. Ha
minden keresztény készséges volna elfogadni, akkor elnyerhetné a Szentlelket.
Ahol a Szentlélek szükségességét alig veszik figyelembe, ott lelki sivárságot,
sötétséget, süllyedést és halált láthatunk. Ahol értéktelen dolgok köthetik le
a figyelmet, ott az isteni Erő hiányzik. Az az erő, amely szükséges a
gyülekezet növekedéséhez és fejlődéséhez; ez az erő hozza az összes többi
áldást is, és Isten felmérhetetlen bőségben kínálja ezt fel mindnyájunknak.
Ha tehát a Szentlélek az erő közvetítője, akkor miért nem
éhezzük és szomjúhozzuk a Lélek adományát? Miért nem beszélünk erről és miért
nem tesszük imáink és prédikációink tárgyává? Az Úr készségesebben adja
Szentlelkét azoknak, akik Neki szolgálnak, mint ahogy a szülők adják
gyermekeiknek ajándékaikat. Krisztus minden munkása naponta könyörögjön
Istenhez a Lélek keresztségéért. A keresztény munkások gyűljenek össze
csoportokba; kérjenek segítséget és mennyei bölcsességet a helyes tervezésre és
kivitelezésre egyaránt. Különösen azt kérjék Istentől, hogy kiválasztott
követeit részesítse a lelki munka mezején a Lélek csodálatos keresztségében. A
Lélek megnyilvánuló ereje Isten munkásai életében oly hatalmasan támogatná az
igazság hirdetését, ahogy azt a világ minden tisztelete és dicsősége együttvéve
sem adhatja meg.
Bárhol legyen is az Istennek szentelt életű munkás, ott van
vele a Szentlélek is. A tanítványoknak tett ígéret nekünk is szól. A Vigasztaló
éppannyira a miénk, ahogy az övék volt. A Szentlélek adja azt az erőt, mely a
gyötrődő és küszködő lelkeket megtartja, úgy a világ gyűlölete, mint saját
gyengeségeik és hibáik felismerése közepette. Amikor bánat és szenvedés a
részünk, amikor jövőnk sötétnek és nyugtalanítónak látszik, vagy elhagyatottnak
és gyámoltalannak érezzük magunkat, akkor a Szentlélek, hitben elmondott
imáinkra, megvigasztalja szívünket.
Mai Bibliai szakasz: 3
Mózes 12
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Isten
arra teremtette az embert, hogy sokasodjon (1Móz 1:28), akkor viszont miért
okoz a gyermekszülés tisztátalanságot? A „bűneset” (1Móz 3) óta minden ember
halandó, és ki van téve a halálnak a bűn miatt (Róm 6:23). Amikor minden élet
halhatatlan Teremtője a halandók között lakozott, bemutatta, hogy az Ő szent
természete különb a miénknél. Néhány „tisztátalannak” nevezett dolog a
halandóság születéstől halálig tartó ciklusával állt kapcsolatban. Ide
tartozott a vér, az ondó és más, a nemzőszervekből folyó folyadék, ahogy az
oszlásnak indult bőr és a holttestek is. Ez a tisztátalanság nem szó szerint
értendő volt, hanem egy olyan kategória, ami kihangsúlyozta bűnben való fizikai
állapotot, ami halállal végződik. Ezért a tisztátalanságot el kellett
választani mindentől, ami szent. Most, hogy a földi szentélyszolgálat már véget
ért, többé nincs szükség a megtisztulási szertartásokra. Az azonban, hogy a
rendszer feljegyzésre került, arról tanít bennünket, milyen a mi természetünk
az Istenéhez képest.
Gyermekszülés után az anya még több hétig
vérzett, így tisztátalan volt. Talán, mivel a lánygyermek nemi szervei a
szüléskor vérrel érintkezhetnek, az anya kétszer annyi ideig viselte a gyermek
tisztátalanságát, mintha fiút szült volna. Az itteni, női tisztátalanságra
helyezett hangsúly viszont nem rendeli a nőket a férfiak alá értékükben, akik
szintén számos módon válhattak tisztátalanná (3Móz 15). Megtisztulásáért az
anyának áldozatokat kellett bemutatnia, köztük „vétekáldozatot” is. Ezt
helyesebben „megtisztulási” áldozatnak kellene fordítani, mivel az anya nem
követett el bűnt, és nem volt szüksége bűnbocsánatra.
Roy
Gane
181. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 5. fejezetéhez (január 20-26.).
Olyan békére vágyom,
ami nem e világból való. Minduntalan küzdünk és elégedetlenkedünk. Az emberek
hatalom, tekintély és pénz megszerzésére törekszenek. Küzdünk és
elégedetlenkedünk otthon, a munkahelyünkön, nemzeti szinten és világ szinten,
sőt, még az egyházban is, helyi és világszinten egyaránt.
A világ sosem ismeri
meg a békét. A Szentlélek az egyetlen, aki feltölthet minket azzal a békével,
amire vágyunk, mégis sokan eltolják Őt maguktól, amennyire csak tudják.
Jézus azonban ezt a
békét ígérte nekünk. Szándékában állt, hogy pontosan azt nyújtsa számunkra,
amire szükségünk van, hogy keresztülvezessen minket a sötét és csúnya időkön.
Amikor az életének legnagyobb próbája előtt állt, a tanítványaira gondolt, rád
és rám, és megígérte a Vigasztalót.
A Menny valamennyi
hatalmával rendelkezünk, ha megvan a hitünk, amit Ő ültet belénk, hogy az Ő
dicsőségére és hatalmára használjuk. Amikor a legnagyobb próbáinkon és
csalódásainkon megyünk keresztül, amikor mások bántanak, amikor hibát követünk
el, amikor a legnagyobb a fájdalmunk és nem tudjuk, a jövő hova tart, akkor a
Szent Lélek ott van számunkra, hogy békét hozzon és megvigasztalja szívünket.
Ott van, hogy emlékeztessen, hogy Isten nem felejtett el minket. Ha naponta
átadjuk az irányítást, Isten vezet és kalauzol minket és elkísér minket egészen
a végig.
Jennifer Howland
Anderson Hetednapi
Adventista Gyülekezet
Anderson, Dél-Karolina,
USA
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés