Higgyetek az Ő prófétáinak - január 30 - SZERDA - 3 Mózes 20

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 6. fejezet 1297. nap

A papok és főemberek eddig óvakodtak Jézus keresztre feszítését és feltámadását szóba hozni. Most azonban, hogy céljukat elérjék, kénytelenek voltak a vádlottakat megkérdezni, mi módon gyógyították meg a beteg embert. "Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?" - kérdezték.

Szent bátorsággal és a Lélek erejével megerősödve jelentette ki Péter: "Legyen tudtotokra mindnyájatoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben. Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegletnek fejévé; és nincsen senkiben másban idvesség; mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk."

Ettől a bátor védekezéstől a zsidó vezetők megijedtek. Azt hitték, hogy a tanítványok megfélemlenek és megzavarodnak majd, ha a magas tanács elé kerülnek. Ehelyett azonban ezek a tanúk úgy beszéltek, ahogy Krisztus beszélt; ugyanolyan meggyőző erővel, mint Ő; és ez ellenfeleit hallgatásra kényszerítene. Péter hangja semmi félelmet nem árult el, amikor ezt mondotta Krisztusról: "Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegletnek fejévé."

Péter itt olyan szólásmódot használt, melyet a papok jól ismertek. A próféták beszéltek a megvetett kőről, és Krisztus maga is mondotta egyszer, amikor a papokhoz és vénekhez szólt: "Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt." (Máté 21, 42-44.)

Amikor a papok az apostolok bátor szavait hallották, felismerték, "hogy a Jézussal voltak vala".

Az apostolokról, akik jelen voltak Krisztus megdicsőülésénél a hegyen, azt olvassuk, hogy e csodálatos esemény végén senkit sem láttak, "csak Jézust egyedül". (Máté 17, 8.) Jézust egyedül! - ezek a szavak tartalmazzák annak az életnek és erőnek titkát, mely az első keresztény gyülekezet történetét jellemzi. Amikor a tanítványok először hallották Jézus szavát, érezték, hogy szükségük van rá. Keresték, megtalálták és követték Őt. Vele voltak a templomban, az asztalnál, a hegyoldalon, a mezőn. Úgy időztek Vele, mint tanulók tanítójukkal, és naponta nyerték Tőle az örök igazság tanait.

Mai Bibliai szakasz: 3 Mózes 20

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=LEV+20&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=LEV+20&version=NT-HU

Nyilvánvaló, hogy mi – a jelen korban élő keresztények – általában nem vagyunk vétkesek abban, hogy feláldozzuk gyermekeinket a Moloknak, de vajon nem vagyunk-e vétkesek abban, hogy feláldozzuk őket a modern isteneknek úgymint a hitetlenség, anyagiasság, rasszizmus, érzékiesség és szenzáció hajhászás? És vétkesek vagyunk-e a lelki paráznaságban? 

Minden, amit Isten a sivatagban megparancsolt, olyan elveken alapul, amelyek hatással vannak életünkre ma. Csak természetes az, hogy ha szívünk tisztátalan, családunk szenvedni fog. És ha a családi és a házassági kapcsolatok szentsége beszennyeződik, az egyház szentségére hatással lesz, és nemsokára a társadalom egésze bomlásnak indul. Azért, hogy ezt megakadályozza, Isten az alapoknál kezdi… gyermekeinknél, szüleinknél és nálunk. „Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát” (Mt 18:10 – új prot. ford.). „Ha átkozod szüleidet (a vérvonalat, amelyből teremtettelek), az én vérem többé nem fedezhet be téged. Ha beszennyezed a házasság szent intézményét, vagy ha viszonyod van más szeretőkkel (beszennyezve a szív szentélyét), szíved és tested többé nem lehet az otthonom.”

Ezért vizsgáljuk meg a szívünket és könyörögjünk Isten bocsánatáért és irgalmáért. „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1:8-9 új prot. ford.).

Melody Mason

    

182. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  6. fejezetéhez (január 27 – február 2.).

A Szentlélek kiáradása után a tanítványok rájöttek, hogy magukban ők gyengék és méltatlanok arra, hogy elvégezzék azt a nagy munkát, amit Jézus rájuk bízott, hogy megtegyenek. Tudták, hogy csak lelkiismeretes ima által tudnak kapcsolódni az erő forrásához. Így aztán buzgón imádkoztak.

Érzem-e én is ugyanígy, milyen nagy szükség van a lelkiismeretes imára? Rájöttem-e, hogy Isten nélkül és az Ő ereje nélkül minden egyes napon eredménytelen tanítvány voltam? Hány reggelen fordul elő, hogy a csendes órámon csak átfutok egy halovány, jelképes imával, miközben Isten ki akarja árasztani Szentlelkét ugyanazzal a hatalommal, amivel kiárasztotta a tanítványokra, akik Jézus nevében betegeket gyógyítottak, erőteljes beszédeket tartottak, bűnbánatra hívtak másokat? Olyan ellenségünk van, aki ismeri az ima erejét, és bármit megtesz, hogy távol tartson minket tőle. A történelem során még sosem volt annyi tényező, ami eltéríthet minket az imától, mint most.

Uram, kérlek, bocsásd meg, hogy keveset imádkozom! Segíts, hogy semmi se tartson távol attól, hogy hozzád kapcsolódjak nap mint nap, óráról órára, percről percre. Segíts, hogy mindenben, amit teszek vagy mondok, csak Jézust lássam.

Annemarie Freeman

imakoordinátor

Georgia-Cumberland Academy Gyülekezet USA

Fordította: Gősi Csaba