Higgyetek az Ő prófétáinak - január 3 - CSÜTÖRTÖK - 2 Mózes 33

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 2. fejezet 1270. nap

A tanítványoknak, kik Krisztus tanúi, azt kell hirdetniük, amit Mesterüktől láttak és hallottak. Ennél fontosabb szolgálatra Isten még nem hívott el embereket. Ennél csak Krisztus szolgálata nagyobb. Isten munkatársaivá kellett lenniük a világ megmentésére. Miként az Ótestamentumban a tizenkét pátriárka képviselte Izráelt, úgy az újszövetségi egyháznak a tizenkét apostol a képviselője.

Krisztus a zsidók és pogányok között fennálló válaszfal ledöntését már földi tanítói tisztsége közben megkezdte. Minden ember számára üdvöt hirdetett. Zsidó létére nyíltan érintkezett Satuária lakóival, amivel megdöntötte a farizeusi szokásokat ezen megvetett néppel szemben. Házaikban együtt aludt velük, asztalukról étkezett és utcáikon tanított.

Az Üdvözítő meg akarta értetni a tanítványokkal azt az igazságot, hogy a zsidó és a többi nép között fennálló válaszfalat le kell dönteni. Azt tanította, hogy a "pogányok örököstársak" a zsidókkal és "részesei az ő ígéreteinek a Krisztus Jézusban, az evangélium által." (Ef. 2, 14; 3, 6.) Ez az igazság részben már akkor megnyilvánult, amikor Krisztus a kapernaumi százados hitét megjutalmazta, vagy amikor hirdette az evangéliumot Sikár lakosságának. Még világosabbá vált ez, amikor föníciai látogatása alkalmával a kananeus asszony leányát meggyógyította. A tanítványok ezekből a tapasztalatokból ismerték fel, hogy sokan szomjúhozzák az igazság világosságát azok közül, akiket ők méltatlannak tartottak az üdvösségre.

Jézus ily módon világította meg a tanítványoknak azt az igazságot, hogy Isten országa nem elhatárolt terület. Ott nincs fajkülönbség, vagy főnemesség, hanem nekik minden népnek hirdetniük kell az Üdvözítő szeretetének üzenetét. Igaz, hogy csak sokkal későbben értették meg tökéletesen, hogy Isten "az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározva eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait, hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikünktől sem." (Apcs. 17, 26. 27.)

Az első tanítványok azzal tűntek ki, hogy igen különböztek egymástól. Feladatuk az volt, hogy a világ tanítói legyenek; mint tanítók azonban alapjában véve teljesen eltérő jellemvonásokat mutattak. Az eredményes munkálkodás érdekében azonban szükséges volt, hogy ezen különböző természetű és különböző életfelfogású férfiakat, egyetlen egyöntetű érzés, gondolat és magatartás forrassza eggyé. Ezt az egységet akarta Jézus bennük megalapozni és ezért arra törekedett, hogy őket Önmagával hozza egységbe. Jézus ezt a vágyát főpapi imájában tárja Atyja elé: "Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk, ...hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem és szeretted őket, amiként engem szerettél." (Ján. 17, 21. 25.) Állandó imája érettük az volt, hogy vajha az igazság megszentelné őket. Ezt pedig határozottan kérhette, mert tudta, hogy erre a mindenható parancs már akkor elhangzott, mielőtt Isten a világ alapjait lefektette. Tudta, hogy az Isten országáról szóló evangélium hirdettetni fog, bizonyságul minden népnek; és hogy az Igazság, felvértezve a Szentlélek hatalmával, végül is győzedelmeskedik a gonosszal vívott harcban. Vérével áztatott zászlaját győzelmesen lobogtatják majd követői "ama nagy napon".

Mai Bibliai szakasz: 2 Mózes 33

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://abibliamindenkie.hu/karoli/EXO/33/

Új protestáns fordítás:

https://abibliamindenkie.hu/uj/EXO/33/

Isten szövetségi ígéretei, amelyek arra vonatkoztak, hogy  népével lesz és megáldja őket, feltételesek voltak, hiszen a nép engedelmességétől függtek. Az aranyborjú esete súlyos vétség volt, nemcsak abból a szempontból, hogy eltértek bizonyos vallásos és társadalmi gyakorlattól, hanem mivel Izrael teokrácia volt – közvetlen Isten irányítása alatt állt – súlyos felségsértést is jelentett. Isten közli Mózessel, hogy neki kell vezetni a népet, „amelyet fölhoztál Egyiptomból" az ígéret földjére. Isten már nem fog velük menni. Mózes lebontja a tábor közepén álló sátort, és a tábortól távol állítja fel, amivel azt jelzi, hogy Isten jelenléte elhagyta a népet. Mózes ekkor közvetlenül beszél Istennel, és keresi az Ő akaratát a néppel kapcsolatban. A szöveg azt mondja, Isten biztosítja Mózest arról, hogy velük megy Kánaán meghódítására, de Mózes nem elégedett meg ezzel, hanem azt akarta, hogy Isten ismerje el őket saját népeként (2Móz 33:15-16). 

Érezted már úgy, hogy végképp elszakadtál Istentől, miután elhagytad Őt? A fejezet szépsége abban van, hogy a bűn súlyossága ellenére, Isten megtiszteli szolgáját, Mózest, mivel kedvet talált szemei előtt, aki név szerint ismerte őt (12. vers). Micsoda kegyelmes Istent szolgálunk! Mózes Isten ígéretének további biztosítékára vágyik és annak megerősítésére, hogy Isten vele lesz. Így könyörög: „Mutasd meg nekem a te dicsőségedet." Bukott ember nem állhat meg Isten jelenlétében, de a kölcsönös tisztelet és Mózes szívének pillanatnyi tisztasága a Teremtőt és a teremtett embert összehozta. Szeretnéd megtapasztalni Isten különleges közelségét ma a te életedben? Tégy félre minden bűnt, amely Tőle elválaszt, és kérd, hogy tegye nyilvánvalóvá magát életedben. Ugyanaz az Isten, aki elvonult Mózes előtt, miközben ő elrejtőzködött a szikla hasadékában, neked is kinyilvánítja magát. Ő ugyanaz a kegyelmes Jézus, aki eljött, hogy megmentsen téged bűneidből. 

Michael Hasel

178. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  1-2. fejezeteihez (december 30 – január 5.).

Családi életem legnagyobb részét sivatagi körülmények között éltem. A mély kutaknak és a házunkban levő vezetékes víznek köszönhetően, nem kellett naponta többször is vizet hordanom, de elcsodálkoztam azon, hogyan boldogulnak emberek ezek nélkül a kényelmi szolgáltatások nélkül. Honnan tudják a nomádok és a keresők, hol találhatnak vizet.

Az egyik legegyszerűbb módja az, hogy fákat keresünk. A fák nem léteznek víz nélkül. Ha végigtekintesz egy puszta tájon és meglátod a zöld fák által rajzolt csíkot, amely lekígyózik a domboldalról és követi a völgy vonalát egészen a völgy aljáig, tudhatod, hogy vizet találtál. Ugyanígy a gyülekezetnek is gyógyítást hozó folyónak kell lennie, „mert ez a víz bement oda és azok meggyógyulnak és él minden, valahova e folyó bement” Az apostolok története 9. oldal

A munka, amelyre a Szentlélek felhatalmaz az, hogy az Élet vizét vigyük el egy haldokló világnak. Ezt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha hozzákapcsolódunk az Élet forrásához. Egy naponkénti személyes kapcsolatra van szükségünk. És mi a helyzet a te gyülekezeteddel? Jelzi-e nyilvánvalóan a lakóközösségetek sivatagában, hogy ott található az Élő víz? És veled személyesen mi a helyzet?

„Akinek szívében él Krisztus szeretete, s ezt hirdeti a világnak, az munkatársa Istennek - az emberiség áldására. Miközben az Üdvözítőtől kapott kegyelmet elfogadja, hogy azt másoknak közvetítse, belőle a lelki élet forrásai áradnak” – Az apostolok története 9. oldal

Karen Lifshay