Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 3. fejezet 1273. nap
3.
A nagy parancs
Krisztus halála a tanítványokat mélységesen
elcsüggesztette. Mesterüket a nép elvetette, elítélte és megfeszítette. A papok
és főemberek gúnyosan jegyezték meg: "Másokat megtartott, magát nem tudja
megtartani. Ha Izráel Királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk
neki." (Máté 27, 42.) A tanítványok reményének napja letűnt és sötét éj
borult szívükre. Gyakran ismételgették e szavakat: "Pedig mi azt reméltük,
hogy ő az, aki meg fogja váltani Izráelt." (Lukács, 24, 21.) Elhagyatottan
és bánatosan emlékeztek vissza szavaira: "Mert ha a zöldelő fán ezt
mívelik, mi esik a száraz fán?" (Lukács 23, 31.)
Jézus gyakran megkísérelte, hogy feltárja a jövőt a
tanítványok előtt, de ők túlságosan közömbösek voltak arra, hogy szavai fölött
gondolkozzanak. Ez okozta, hogy Jézus halála oly váratlanul érte őket; midőn
később a múltba visszapillantottak, és látták hitetlenségük következményeit,
nagyon megszomorodtak. Mikor Krisztust felfeszítették, nem hittek
feltámadásában. Jézus nyíltan hangoztatta, hogy harmadnapon feltámad, de
gondolataik annyira összezavarodtak, hogy ennek értelmét fel sem fogták. A
megértés hiánya okozta reményvesztettségüket, mikor halála bekövetkezett.
Keserűen csalódtak. Hitük nem tudta áttörni azokat a sötét árnyakat, melyekkel
látásukat Sátán elsötétítette. Bizonytalannak és titokzatosnak láttak mindent.
Mennyi szenvedéstől menekültek volna meg, ha hisznek az Üdvözítő szavainak!
A kétségbeeséstől, bánattól és reménytelenségtől sújtva
gyülekeztek a tanítványok a felházban. Bezárták és eltorlaszolták az ajtókat,
attól való félelmükben, hogy rájuk is ugyanaz a sors vár, mint szeretett
Mesterükre. Itt történt, hogy az Üdvözítő, feltámadása után, megjelent nekik.
Még negyven napig időzött Krisztus a földön. Ezalatt
előkészítette a tanítványokat a reájuk bízott feladatra és megmagyarázta nekik
mindazt, amit addig fel nem foghattak. Beszélt a jövendölésekről, melyek
eljövetelét hirdették; majd arról, hogy a zsidók elvetik Őt; továbbá haláláról.
Kimutatta, hogy ezen jövendölések minden egyes részlete beteljesedett. Felhívta
figyelmüket, hogy ezen jövendölések teljesedésében lássák biztosítékát annak az
erőnek, mely további működésüket kíséri. Minderről olvashatjuk: "Akkor megnyilatkoztató az ő elméjüket,
hogy értsék az Írásokat. És monda nékik: Így van megírva, és így kellett
szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon. És prédikáltatni
az ő nevében a megértésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között
Jeruzsálemtől elkezdve". Még hozzáfűzte: "Ti vagytok pedig ezeknek
bizonyságai." (Lukács 24, 45-84.)
Mai Bibliai szakasz: 2
Mózes 36
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Milyen
csodálatos lehetett annak a művésznek a feladata, aki a szent sátor
elkészítését vezette, amely Isten dicsőségének hajléka kellett, hogy legyen! A
puszta emberi tehetség nem lett volna ehhez elegendő, viszont Bésaléelt és
Aholiábot Isten látta el hozzáértéssel és bölcsességgel. Így már tudták, hogyan
készítsék el a szentélyszolgálathoz tartozó különböző eszközöket (1. vers). A
szent sátort tervező és építő művészre nagy felelősség is hárult, mivel Isten
ezen az épületen keresztül akarta bemutatni, hogy Ő valóságosan velük lakozik,
és kinyilvánítani az Ő nagyságát, szeretetét és dicsőségét. A művész Isten
közvetítője, és Isten látja el őt pontos utasításokkal, bölcsességgel és
ihlettel. Végül Isten megáldja ezeket a művészeket munkájukért. Nincs annál
nagyobb öröm, mint Istennel közösen alkotni valami ennyire jelentőségteljes
dolgot az emberiség számára! A művész alkotása által sokan értették meg a
megváltási tervet, és így az ő munkája nem különbözött a papétól, aki a napi
szentélyszolgálatot végezte.
Isten
úgy látta el a művészeket az alapanyagokkal, hogy Isten Lelke az emberek
szívében volt, és ők többet hoztak, mint amennyi szükséges volt. A szent sátor
befedését és díszítését szolgáló sátorlapok méretét és arányait Isten
utasításai szerint készítették. Ebből azt tanulhatjuk meg, hogy Isten a rend és
a részletek Istene. Meg kell bíznunk Isten tervében és azt kell követnünk; nem
a saját akaratunkat, hanem az Ő akaratát cselekedve. Itt az isteni ihletés
emberek általi közvetítésére találunk tökéletes példát, éppúgy, ahogy a Biblia
írói esetében. A művészek részletes utasításokat kaptak, mégis sok végső, apró
döntést a művésznek kell meghoznia az Istentől kapott bölcsessége segítségével.
Mi is az életünkre vonatkozó konkrét bibliai elveket ismerünk meg az Ő
Igéjéből. A Biblia a vezetőnk, mégis Isten bölcsességére és az Ő Lelkére van
szükségünk, hogy nap mint nap teljesíteni tudjuk az Ő tervét. A megszentelődés
folyamata Istennek az életünkben végzett munkájának, és a saját mindennapi
döntéseinknek a kombinációja, hogy miként teljesítjük ezeket az utasításokat.
Giselle Sarli Hasel
179. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 3. fejezetéhez (január 6-12.).
Néha a megértés csak az
átélést követően következik be. Bizonyos rálátást csak a nehézségek kellemetlen
következményeinek tükrében szerezhetünk.
Krisztus megkísérelte
megvédeni tanítványai szívét és elméjét a váratlan gyásztól, amikor megpróbálta
figyelmeztetni őket a küszöbön álló halálával kapcsolatos eseményekre. Ők
azonban nem voltak hajlandóak belegondolni a szavaiba. Talán elnyomta ezeket a
hangokat a saját várakozásuk és ambíciójuk. Talán a megértésüket akadályozta az
a felhő, amit az elutasításuk jelentett; Krisztus ijesztő szavainak
elutasítása. Bármi is volt az oka vonakodásuknak, hogy megfontolják és
megragadják Krisztus szerető figyelmeztetéseit, ez csak növelte fájdalmukat,
félelmüket és csalódásukat Krisztus halála után.
Krisztus azonban
könyörületes volt, és feltámadása után 40 napot a tanítványokkal töltött, és
elmagyarázta azt, amit korábban nem voltak képesek felfogni, és biztosította
őket arról, hogy később is útmutatást és vigasztalást fog nyújtani számukra.
Csak ez után a tapasztalat után tudták a tanítványok a szívük és jellemük
központjába helyezni az igazságot, ami örökre megváltoztatta őket.
A Megváltó ma is
próbálja nekünk megtanítani azokat az igazságokat, amelyek megvédik és
megerősítik szívünket. Mérlegeljük hát az új igazságokat és legyünk hajlandóak
megváltoztatni a régi paradigmáinkat és várakozásainkat! Ha nem vesszük
figyelembe az Úr szelíd figyelmeztetéseit, akkor csak a csalódásnak,
reménytelenségnek és bánatnak készítünk helyet.
Az Urunk útmutatása
ellenére mégis sok kellemetlen eseményt és kapcsolatot tartogat az élet,
fájdalmas dolgokat, amelyeket csak utólag visszanézve értünk majd meg, talán
csak a mennyben valamikor. A szívünknek meg kell tanulnia biztonságban érezni
magát bizonytalanságok közepette is, bizonyosan azzal a tudással, hogy a
fenntartó Megváltó sosem hagy el minket, akkor sem, ha mi nem értjük, mi miért
történik.
Ha a bizonytalanság
felhői borítják be életed, tartsd a szívedet nyitva Isten csendes, szelíd
hangja előtt!
Lori Engel
Lelkész (jelenleg
munkaképtelen)
Eugene, Oregon, USA
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés