Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 6. fejezet 1294. nap
6.
A templom kapujában
Krisztus tanítványai tudatában voltak tehetetlenségüknek.
Alázatos, buzgó imában kapaszkodtak tehát gyengeségükben az Ő erejébe.
Tudatlanságukat bölcsességével, méltatlanságukat igazságosságával és
szegénységüket felmérhetetlen gazdagságával kapcsolták egybe. Ily módon
megerősödve és felvértezve haladtak előre a Mester szolgálatában.
Nemsokára a Szentlélek kiárasztását követően, egy komoly
imaalkalom után, Péter és János együtt mentek fel a templomba. Ahol beléptek,
az "Ékes kapunál", láttak egy, már negyven év óta nyomorék embert
ülni. Ez a szerencsétlen férfi hosszú ideje vágyakozott arra, hogy Jézust
láthassa, mert gyógyulást várt Tőle. Tehetetlen állapotában azonban túlságosan
messze esett a Nagy Orvos működési területétől. Sok könyörgése végül arra
indította néhány ismerősét, hogy elvitték a templom ajtajáig. Mikor azonban
odaérkezett, megtudta, hogy Azt, Akire minden reményét építette, kegyetlen
módon megölték.
Csalódása nagy részvétet keltett azokban, akik tudták,
mennyire vágyott arra, hogy Jézus meggyógyítsa. Naponként kitették a templom
elé, hogy az arra menők csekély alamizsnája enyhítse ínségét. Amikor Péter és
János elhaladt előtte, tőlük is alamizsnát kért. A tanítványok részvétteljesen
néztek rá és Péter így szólt hozzá: "Nézz mi reánk!" "Az
annakokáért figyelmez vala reájuk, és remélvén, hogy valamit kap tőlük. Péter
pedig monda: Ezüstöm és aranyom nincsen nékem." Amikor Péter bevallotta
szegénységét, a nyomorék arcán csalódás árnya suhant át. Arcvonásai azonban
rögtön kisimultak, amikor az apostol folytatta: "Hanem amim van, azt adom
néked; a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj. És őt jobb kezénél
fogva felemelé és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái; és felszökvén,
megálla és jár vala és beméne ő velük a templomba, járkálva és szökdelve és
dicsérve az Istent. És látá őt az egész nép, hogy jár és dicséri az Istent. És
megismerék őt, hogy ő volt az, aki alamizsnáért ült a templomnak Ékeskapujában;
és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, ami történt vala ő
vele."
"Mikor pedig ragaszkodék Péterhez és Jánoshoz az a
sánta, aki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefuta ő hozzájuk a
tornácba, mely Salamonénak neveztetik." Mindnyájan csodálkoztak azon, hogy
a tanítványok is tudnak olyan csodákat művelni, amilyeneket Jézus cselekedett.
Íme, itt áll egy férfi, aki negyven évig tehetetlen nyomorék volt, most pedig
tagjait teljes épségben használja. Megszabadult fájdalmaitól, Jézusban hisz és
boldog.
Mikor a tanítványok észrevették az emberek csodálkozását,
Péter azt kérdezte: "Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit
néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel, vagy jámborságunkkal míveltük volna
azt, hogy ez járjon?" Biztosította őket, hogy a gyógyítás Jézus nevében
történt, akit Isten feltámasztott halottaiból. "Az Ő nevében való hit
által" - magyarázta az apostol - "erősítette meg az Ő neve azt, akit
láttok és ismertek; és a hit, mely ő általa van, adta néki ezt az épséget
mindnyájan a ti szemetek láttára."
Mai Bibliai szakasz: 3
Mózes 17
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Isten szeret ajándékokat adni gyermekeinek.
3Móz 17 csodálatos példája ennek. Itt Isten óv egy ajándék helytelen
használatától, amely az áldozataikból kifolyt, a vértől.
Isten ezt mondja Mózes által az Ő népének: „én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy
engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által
szerez engesztelést” (11. vers).
Talán ez ellentmond az áldozatról való
fogalmadnak. Hát nem a hívő áldozata az ajándék Istennek? Igen, ez igaz. Az
áldozatot a hívő hozza, de az áldozat vére arra emlékezteti Isten népét, hogy
legyen tudatában annak, hogy az engesztelés (a megbocsátás és az Istennel való
megbékélés) honnan származik. Nem a hívő mezőn végzett kemény munkájának az
eredménye, hogy gondoskodik nyájáról és nem is az ő nagylelkűsége, hogy egy
tökéletes állatot hoz áldozatul. Isten kijelenti, hogy a megbocsátás egyedül a
vér ajándékán keresztül érkezik, amely előre mutat Jézus golgotai áldozatára.
Ahogy Pál világosan rámutat erre a Római
levélben: „Mert a bűn zsoldja a halál, az
Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”
(Róm 6:23).
Eric
Sayler
182. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 6. fejezetéhez (január 27 – február 2.).
A Szentlélek kiáradása
után a tanítványok rájöttek, hogy magukban ők gyengék és méltatlanok arra, hogy
elvégezzék azt a nagy munkát, amit Jézus rájuk bízott, hogy megtegyenek.
Tudták, hogy csak lelkiismeretes ima által tudnak kapcsolódni az erő
forrásához. Így aztán buzgón imádkoztak.
Érzem-e én is ugyanígy,
milyen nagy szükség van a lelkiismeretes imára? Rájöttem-e, hogy Isten nélkül
és az Ő ereje nélkül minden egyes napon eredménytelen tanítvány voltam? Hány
reggelen fordul elő, hogy a csendes órámon csak átfutok egy halovány, jelképes
imával, miközben Isten ki akarja árasztani Szentlelkét ugyanazzal a hatalommal,
amivel kiárasztotta a tanítványokra, akik Jézus nevében betegeket gyógyítottak,
erőteljes beszédeket tartottak, bűnbánatra hívtak másokat? Olyan ellenségünk
van, aki ismeri az ima erejét, és bármit megtesz, hogy távol tartson minket
tőle. A történelem során még sosem volt annyi tényező, ami eltéríthet minket az
imától, mint most.
Uram, kérlek, bocsásd
meg, hogy keveset imádkozom! Segíts, hogy semmi se tartson távol attól, hogy
hozzád kapcsolódjak nap mint nap, óráról órára, percről percre. Segíts, hogy
mindenben, amit teszek vagy mondok, csak Jézust lássam.
Annemarie Freeman
imakoordinátor
Georgia-Cumberland
Academy Gyülekezet USA
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés