Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 4 - HÉTFŐ - Zsoltárok 121

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 121 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+121&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+121&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten meg tud őrizni minden helyzetben. Izrael népére sok veszély és nehézség leselkedett, de Isten hatalma mindből meg tudta menteni őket. Ha bizonyos esetekben nem kapjuk meg a várt és kért segítséget, bízzunk Istenben, aki ismeri az ismeretlent, és tudja azt, amit mi nem tudunk. Mindent az Ő végtelen bölcsessége és szeretete mércéjével dönt el. Egyszer majd mi is meg fogunk győződni arról, hogy mi sem döntöttünk volna másként, mint Isten, ha előre ismertük volna a jövőt.

2.    Az igazi segítség Istentől jön. A zsoltár első két versét kétféleképpen is értelmezhetjük. Több fordításban az első mondat kérdő mondat. A pogányok a hegyektől várták a segítséget, mert úgy gondolták, hogy ott laknak az isteneik. A zsoltáros a második versben válaszol, és elmondja, hogy nem a hegyektől kapjuk a segítséget, hanem Istentől. A második értelmezés is elfogadható: A zsidók a Sion hegyét és a rajta levő templomot Isten földi lakóhelyének tartották, ezért, amikor felnéztek a Sion hegyére és megfogalmazták kéréseiket, Istentől várták a segítséget.

3.    Isten a jobb kezünket fogja. Ha a jobb kezünket fogja, az a kezünk, amely cselekvésünket meghatározza, foglalt, vagyis képtelenek vagyunk bármit is tenni. Viszont Isten jobbkeze szabad, ezért Ő mindent megtehet értünk. Így nekünk semmi mást nem kell tennünk, mint engednünk, hogy megfogja azt a kezünket, amellyel cselekedni szoktunk, és hagyni, hogy az Ő jobbkeze dolgozzon érettünk.

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    akitől a segítség érkezik

b.    aki az eget és a földet teremtette

c.    akinek a védelme alatt biztosan állhatunk és nem fogunk meginogni

d.    aki nem fárad bele és nem un bele abba, hogy figyeljen ránk

e.    aki megóv a napszúrástól és a holdszúrástól is

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 26. fejezet

26. fejezet – EGY REFORMÁCIÓS MUNKA (2. rész)

A próféta ezt mondja a félredobott törvényről: "Az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy itt lakhassanak. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: akkor gyönyörűséged lesz az Úrban" (Ésa 58:12-14). Ez a prófécia a mi korunknak is szól. A rést Isten törvényén akkor ütötték, amikor a római hatalom megváltoztatta a szombatot. Elérkezett azonban e mennyei rendelkezés visszaállításának az ideje. A törést ki kell javítani, és az emberöltők alapzatait fel kell állítani.

A Teremtő megáldotta, megszentelte a szombatot, és megpihent ezen a napon. A bűntelen Ádám, az Éden szent lakója is megünnepelte a szombatot, még a bűneset után is, amikor száműzték boldog lakhelyéről. Minden pátriárka megtartotta ezt a napot, Ábeltől az igaz Noéig, Ábrahámtól Jákóbig. De az Egyiptomban raboskodó választott nép közül sokan elfelejtették Isten törvényét az elharapódzott bálványimádás közepette. Az Úr, amikor megszabadította Izraelt, félelmes fényességben kihirdette törvényét az összegyűlt sokaságnak, hogy tudják meg, mi az akarata; hogy örökre féljék Őt, és engedelmeskedjenek neki.

Ettől a naptól kezdve mindig voltak olyan emberek, akik ismerték Isten törvényét, és megtartották a negyedik parancsolatot, a szombat parancsát. "A bűn emberé"-nek sikerült ugyan Isten szent napját a sárba taposni, de még parancsuralmának idején is voltak hűséges emberek, akik rejtekhelyükön tiszteletben tartották a szombatot. A reformáció óta minden nemzedékben éltek olyanok, akik megünnepelték ezt a napot. Jóllehet sokszor gyalázat és üldözés közepette, de állandóan hangzott a bizonyságtevés Isten törvényének örökérvényűségéről, és a teremtés szombatjához fűződő szent kötelességről.

Ezekről az igazságokról - amelyeket a Jelenések 14. fejezetében található "örökkévaló evangélium" rejt - lehet felismerni Krisztus egyházát az advent idején. A hármas üzenet gyümölcse ez: "Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!" Ez az üzenet az utolsó. Az Úr eljövetele előtt nem lesz több. Meghirdetése után látja a próféta az Emberfiát, aki eljön dicsőségben, hogy betakarítsa a föld termését.

Azok, akik elfogadták a szentélyről és az Isten törvényének változtathatatlanságáról szóló tanítást, kimondhatatlanul örültek, és csodálták az előttük feltárulkozó igazság szépségét és harmóniáját. Vágytak arra, hogy az a világosság, amely oly értékes, eljusson minden keresztényhez. Meg voltak győződve arról, hogy ők is örömmel fogják fogadni. De Krisztus állítólagos követői közül sokan nem szívesen fogadták azokat az igazságokat, amelyek szembeállították őket a világgal. A negyedik parancsolat megtartása áldozatot követelt, és ettől a többség visszariadt.