Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 5 - KEDD - Zsoltárok 122

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 122 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+122&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+122&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Megérkezés Isten városába. Minden izraeli férfinak évente háromszor el kellett mennie Jeruzsálem templomába. Ez nem csupán egy kötelesség volt, hanem igazi élmény. Már az is örömmel töltötte el őket, ha erről beszéltek. Egy élmény volt átlépni annak a városnak a kapuját, amelyben Istenük lakik. Ez a zsoltár ezt énekli meg. De gondoljunk egy kicsit magunkra: Számunkra is öröm arról beszélni, hogy nemsokára Jeruzsálembe, mennyei hazánkba utazunk. El sem tudjuk képzelni azt az értést, amikor áthaladunk kapuin. Az a Jeruzsálem azért nem a mennyország volt. Viszont egész más lesz az a Jeruzsálem, amelyet mi olyan nagy izgalommal várunk.

2.    Jeruzsálem a béke városa. A város neve ezt jelenti, és ez a zsoltár háromszor említi Jeruzsálem békéjét. A hármas szám a tökéletesség száma. Azt a tökéletes békét, amit Isten adni szeretne, nem tudja nyújtani a földi Jeruzsálem, de megadja majd a mennyei.

3.    Jeruzsálem lázba hozza az embereket. A zsoltáros egészen átlényegülve említi Jeruzsálem nevét. Amikor ezt a zsoltárt olvassuk, érezzük, hogy ennek a szónak óriási töltete van. Szeretni lehet, csodálni lehet, vágyni lehet odamenni, és érette imádkozni.

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    akinek a házába vágyni lehet

b.    akinek városát csodálni lehet

c.    akinek városa szépen van megépítve és jól egybe van szerkesztve

d.    akinek városa, az igazságszolgáltatás városa

e.    akinek városa a békesség városa

f.      aki hív bennünket az Ő városába, hogy Vele lakjunk

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 26. fejezet

26. fejezet – EGY REFORMÁCIÓS MUNKA (3. rész)

Sokan, amikor a szombat parancsát megismerték, a világ érveivel hozakodtak elő. Ezt mondták: "Mindig a vasárnapot tartottuk, apáink is azt tartották. Sok jó és kegyes vasárnapot ünneplő ember boldogan halt meg. Ha nekik igazuk volt, akkor nekünk is. Ha az új szombatot megtartjuk, szembekerülünk a világgal, és akkor nem tudjuk befolyásolni. Mit tud ez a kis szombatünneplő csoport elérni a vasárnapot ünneplő világgal szemben?" A zsidók is ilyen érvekkel próbálták igazolni magukat, amikor Krisztust megtagadták. Atyáikat Isten elfogadta a bemutatott áldozatokért, hát miért ne üdvözülhetnének gyermekeik ugyanazon az úton? A Luther korabeli pápisták is úgy okoskodtak, hogy számos igaz keresztény halt meg a katolikus hitben, ezért ez a vallás elégséges az üdvösséghez. Ilyen érveléssel sikerült meggátolni a vallásos hit és gyakorlat minden előrelépését.

Sokan hangoztatták, hogy a vasárnapünneplés hosszú századok óta bevezetett tantétel és általánosan elterjedt szokás az egyházban. Érvelésüket viszont cáfolta az a tény, hogy a szombatünneplés sokkal régebbi; olyan régi, mint maga a világ, és magán hordja mind Isten, mind az angyalok jóváhagyó pecsétjét. Amikor Isten a világ alapját lefektette, amikor a hajnalcsillagok együtt énekeltek, és Isten fiai ujjongnak és örvendeznek, akkor fektette le Isten a szombat alapját is (Jób 38:6-7; lMóz 2:1-3). Ez az ünnep joggal igényelheti tiszteletünket. Nem emberi hatalom rendelte el, és nem emberi hagyományokon alapszik. Az Öregkorú alapította, és örök érvényű szavával parancsolta meg.

Amikor az emberek figyelme a szombatreformra terelődött, hírneves lelkészek kiforgatták Isten szavát. Isten bizonyságtevésének olyan értelmezést adtak, amely a legalkalmasabb volt arra, hogy az emberek érdeklődését elfojtsa. Akik pedig nem kutatták személy szerint a Szentírást, beérték azokkal a következtetésekkel, amelyek megfeleltek kívánságaiknak. Sokan megkísérelték érveléssel, álokoskodással, az atyák hagyományaival és az egyház tekintélyével elfojtani az igazságot. Az igazság képviselői pedig a Bibliához fordultak, hogy megvédjék a negyedik parancsolat érvényességét. Alázatos emberek, akiknek egyedüli fegyverük az igazság Igéje volt, kivédték tanult emberek támadásait. E művelt emberek meglepődtek és haragudtak, hogy ékes álbölcselkedésük erőtlen azoknak az egyszerű, egyenes embereknek az érvelésével szemben, akik jártasabbak a Szentírásban, mint az iskolák bonyolult tanításaiban.

A Biblia jóváhagyásának hiányában sokan - elfelejtve, hogy így okoskodtak az emberek Krisztussal és apostolaival szemben is - lankadatlan szívóssággal hangoztatták: "Miért nem értik nagyjaink a szombatproblémát? Csak kevesen hiszik azt, amit ti. Nem lehet, hogy nektek van igazatok, és a világ tudósai tévednek. "

Ilyen érvek megcáfolására csak a Szentírás tanításait kellett idézni, és azt, hogy a különböző korokban az Úr miként bánt népével. Isten azok által munkálkodik, akik hallgatják és követik szavát, akik - ha kell - kemény igazságokat is hirdetnek; akik nem félnek megróni a gyakori bűnöket. Isten azért nem bíz meg gyakrabban tudós és magas állású embereket reformmozgalmak vezetésével, mert saját hitvallásukban, elméleteikben és teológiai rendszerükben bíznak, és nem érzik, hogy Istentől kell tanulniuk. Csak azok tudják megérteni és magyarázni a Szentírást, akiknek személyes kapcsolatuk van a bölcsesség Forrásával. Isten néha iskolázatlan embereket bíz meg az igazság hirdetésével, nem azért, mert tanulatlanok, hanem mert nem tartják rangjukon alulinak, hogy Istentől tanuljanak. Krisztus iskolájába járnak; alázatosságuk és engedelmességük pedig naggyá teszi őket. Isten rájuk bízza igazságának hirdetését. E megbecsüléshez képest minden földi dicsőség és emberi nagyság elveszti jelentőségét.