Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 123 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+123&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+123&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. A könyörülő Isten. Izrael népének sokszor szembe kellett néznie az ellenség megvetésével. A világtörténelem eseményei több alkalommal bizonyítják, a világ ellenségesen viszonyul(t) Isten népe iránt. Isten viszont megkönyörült népén és megsegítette őket.
2. Nem mindegy kire vagy mire nézünk. A zsoltáros tudja, hova nézzen, kire tekintsen, kitől várja a segítséget. Azt mondja, ahogy a szolgák uruk kezére néznek, úgy tekint Ő Istenre. A szolgák uruk kezétől várták a csodát, a segítséget. A nehézségekben a megoldás az Úrhoz való folyamodás, az Úrra nézés. Ahogy a szolga ura kezének mozdulatából érti már ura kívánságát, ugyanilyen figyelemmel kell tekintetünket nekünk is az Úrra szegezni. Ellenségeink támadnak, de az Úr látja mindezt, és könyörül rajtunk. A zsoltáros először tényként jelenti ki, hogy az Úr könyörül, majd kéri az Urat, hogy könyörüljön.
3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki a mennyben lakik, de meghallgatja gyermekét, aki a földön lakik
b. aki látja azt, hogy torkig vagyunk a gyalázattal
c. aki látja az elbizakodottak gúnyolódását és megérti azokat, akik ettől szenvednek
Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 26. fejezet
26. fejezet – EGY REFORMÁCIÓS MUNKA (4. rész)
Az adventhívők többsége elvetette az Isten templomáról és törvényéről szóló igazságokat. Sokan az adventmozgalomban sem hittek többé, és értelmetlen, ellentmondásos magyarázatokat fogadtak el e munkára vonatkozó próféciákról. Egyesek abba a tévedésbe estek, hogy ismételten más és más időre hirdették Krisztus eljövetelét. Pedig abban a fényben, amely most a szentély tanára sugárzott, megláthatták volna, hogy semmiféle prófétikus időszak nem fog a második adventig tartani; hogy ennek az eseménynek a pontos idejét nem jelenti ki a prófécia. Ők azonban a világosságtól elfordulva más-más időpontot jelöltek meg az Úr eljövetelének napjaként, de mindannyiszor csalódtak.
Amikor a thesszalonikai gyülekezet téves nézeteket fogadott el Krisztus eljöveteléről, Pál apostol azt tanácsolta nekik, hogy reményeiket és váradalmukat gondosan mérlegeljék Isten szavának fényénél. Idézte nekik azokat a próféciákat, amelyek megjövendölik a Krisztus eljövetelét megelőző eseményeket, és kimutatta, hogy minden alap nélkül várják a Megváltót a saját korukban. "Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen" (2Thessz 2:3) - ezek voltak figyelmeztető szavai. A Szentírás által jóvá nem hagyott váradatom hibás lépésekre és tettekre készteti a hívőket; csalódásuk miatt pedig nevetségessé lesznek a hitetlenek előtt. Az is félő, hogy a csüggedés erőt vesz rajtuk, és megkérdőjelezik az üdvösségükhöz nélkülözhetetlen igazságokat. A thesszalonikaiakhoz intézett apostoli intés fontos tanulságot foglal magában az utolsó időben élők számára. Sok adventista úgy érezte, hogy ha hitével nem tud az Úr eljövetelének pontos idejében megkapaszkodni, akkor nem képes lelkesen és szorgalmasan készülődni. De ha reményeik csak azért lángolnak fel újra meg újra, hogy ismét romba dőljenek, hitület olyan megrázkódtatás éri, hogy szinte képtelenek lesznek a prófécia nagyszerű igazságait megérteni.
Isten akarta azt, hogy az első üzenet meghirdesse az ítélet pontos idejét. Annak a prófétikus időszaknak a kiszámításához, amelyre az üzenet épült, és amely a 2300 nap végét 1844 őszére teszi, nem fér kétség. Azok az emberek, akik ismételten megkísérelték új és új időpontra tenni a prófétikus időszakok kezdetét és végét, és azok az értelmetlen okoskodók, akik e nézeteket alá akarták támasztani, nemcsak elűztek számos embert a jelenvaló igazságtól, de ellenérzést is kiváltottak mindennemű próféciamagyarázattal szemben. Minél többször határozták meg Krisztus második adventjének idejét, és minél szélesebb körben híresztelték el, annál inkább Sátán szándékait szolgálták. És amikor a megjelölt időpont elmúlt, Sátán nevetség és gúny tárgyává tette e hír képviselőit, meggyalázva az 1843-as és 1844-es nagy adventmozgalmat. E tévelygés makacs hívei végül egy távoli időpontban határozzák meg Krisztus eljövetelének idejét. Ez azonban hamis biztonságérzetet kelt, és sokan csak akkor józanodnak ki, amikor már túl késő.
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés