Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 10 - VASÁRNAP - Zsoltárok 127

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 127 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+127&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+127&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten áldásai nélkülözhetetlenek és pótolhatatlanok. Nincs más lehetőség, csak Isten áldásai és oltalma. Ha Isten nem épít, ha nem oltalmaz, ha nem áld meg, hiába próbálkozunk mással pótolni és helyettesíteni, nem megyünk sokra, bármilyen okosak legyünk is, bármilyen keményen dolgozzunk is.

2.    Isten áldásaival minden könnyebb. Isten még álmában is meg tudja elégíteni a benne bízókat. Ez azt is jelentheti, hogy még az álmunkat is megáldja Isten, de azt is, hogy míg mi alszunk ő dolgozik érettünk. Az alvó és álmodó ember nem tesz semmit önmaga megsegítéséért, de Isten dolgozik érette, és ez sokkal többet jelent, mint amit mi meg tudunk tenni önmagunkért.

3.    Isten áldásai a családon keresztül is érkeznek. A bibliai időkben minél nagyobb volt egy család, minél több munkaerő volt elérhető, annál jobban boldogultak és annál jobban meg tudták védeni önmagukat és javaikat.

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki épít nekünk

b.    aki őrzi, amit nekünk adott

c.    aki addig is dolgozik értünk, míg mi alszunk

d.    aki a legjobb boldogulási és védelmi tervet készíti számunkra

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 27. fejezet

27. fejezet – ÚJKORI ÉBREDÉSEK (1. rész)

Az Ige lelkiismeretes prédikálása mindig olyan eredménnyel járt, ami a Szentírás isteni eredetéről tanúskodik. Isten szolgáinak tanítását a Szentlélek kísérte, és szavukban erő volt. Számos bűnös lelkiismerete felébredt. A "világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert", bevilágított lelkük titkos kamráiba, és feltárta a sötétségben elrejtett dolgokat. Az emberek értelmében és szívében mélységes meggyőződés ébredt. Meglátták, mi a bűn, és mi az igazság. Meggyőződtek arról, hogy lesz ítélet. Valami fogalmat kaptak Jahve igaz voltáról, és rémülten gondoltak arra, hogy bűnösen és tisztátalanul kell megjelenniük az emberi szív Vizsgálója előtt. Aggódva kiáltottak: "Kicsoda szabadít meg engem a halálnak testéből?" Amikor felismerték, hogy a Golgota keresztjén, az ember bűnei miatt kellett ily végtelen áldozatot hozni, megértették, hogy csakis Krisztus érdemei engesztelhetik ki Istent bűneikért, és békíthetik meg az embert Istennel. Hittel és alázattal meghajoltak Isten Báránya előtt, aki elveszi a világ bűneit, és Jézus vére által bocsánatot kaptak "az előbb elkövetett bűnök"-re.

Ezek a lelkek megtéréshez illő gyümölcsöt teremtek. Hittek és megkeresztelkedtek, majd Krisztus Jézusban új teremtményekként indultak el az új életben - nem azért, hogy a korábbi kívánságaikhoz szabják magukat, hanem hogy az Isten Fiába vetett hittel Krisztus nyomába lépjenek; hogy visszatükrözzék jellemét és megtisztuljanak, amiképpen Ő is tiszta. Amit egykor gyűlöltek, most szerették, és amit egykor szerettek, most gyűlölték. A büszke és akaratos szelíd és alázatos lett. A hiú és fölényes pedig megfontolt és szerény. Az átkozódó kegyes, az iszákos józan lett, az erkölcstelen pedig erkölcsös. Felhagytak a világ hiú szokásaival. Ékességük nem külsőségekből, "hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből" állt; "a szívnek elrejtett emberei" voltak, "a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságá"-ra törekedtek, "ami igen becses az Isten előtt" (1Pt 3:34).

Az ébredéseket mélységes önvizsgálat és alázatosság kísérte, a bűnösökhöz szóló ünnepélyes, komoly felhívások jellemezték, és mélységes szánalom azok iránt, akikért Krisztus vére hullt. Férfiak és nők tusakodva imádkoztak Istenhez mások üdvösségéért. E lelki ébredések gyümölcseit azokon az embereken lehetett meglátni, akik nem riadtak vissza az önmegtagadástól és áldozattól, hanem örültek, hogy méltók a Krisztusért való gyalázat és megpróbáltatás elszenvedésére. Az emberek látták, hogy azok, akik megvallották Jézus nevét, megváltoztak. Környezetüknek áldást jelentett a befolyásuk. Krisztussal gyűjtöttek, és a Léleknek vetettek, hogy örök életet arassanak.

El lehetett mondani róluk: "megtérésre szomorodtatok meg". "Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez. Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett tibennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképpen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dolgokban" (2Kor 7:9-11).

Ilyen eredménnyel jár Isten Lelkének munkája. A megtérés csak akkor valódi, ha megújulás követi. Ha a bűnös visszaadja a zálogot, ha megtéríti, amit ellopott, ha megvallja bűneit, ha szereti Istent és embertársait, akkor biztosan békére lelt Istenben. A vallási ébredések korábban ilyen eredményekkel jártak. Gyümölcseik tanúsága szerint, Isten áldása - az emberek megtérése és az emberiség felemelkedése - kísérte ezeket a mozgalmakat.

Sok újkori ébredés kísérő jelenségei azonban élesen különböznek azoktól a megnyilatkozásoktól, amelyek régebben kísérték Isten szolgáinak fáradozásait. Igaz, hogy sok helyen fellángol az érdeklődés, a gyülekezetek sok taggal szaporodnak, és sokan mondják, hogy megtértek, de az eredmények nem olyanok, hogy a lelki élet hasonló mértékű elmélyülését is bizonyítanák. A világosság, amely egy időre fellángol, csakhamar kialszik, az előbbinél sűrűbb sötétséget hagyva maga után.

A látványos ébredések nagyon sokszor a képzelet megmozgatásával, az érzelmek felkeltésével, az új és meglepő utáni vágy kielégítésével lángolnak fel. Az így szerzett hívek nemigen akarnak a Biblia igazságára hallgatni; nem nagyon érdekli őket a próféták és az apostolok bizonyságtevése. Csak az az istentisztelet érdekes nekik, amiben szenzáció van. A higgadt gondolkodást kiváltó üzenet nem talál bennük visszhangra. Isten Igéjének világos intéseire, amelyek örök érdekeiket közvetlenül érintik, ügyet sem vetnek.