Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 29 - PÉNTEK - Zsoltárok 146

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 146 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+146&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+146&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten a hit, a remény és a szeretet Istene minden nemzedék számára.

a.    A dicséret bátorítás a hit számára. Minél gyakrabban dicsérjük az Urat, annál jobban erősödik a hitünk. A dicséret nemcsak a fizikai, de a lelki életünk nélkülözhetetlen eleme is. A menny a dicséretről szól, a sötétség hona nem ismeri a dicséretet, a földön viszont választhatunk, dicsérjük-e az Urat vagy nem.

b.    A dicséret bátorítás a remény számára. Isten sok-sok áldását megtapasztalva reményünk is erősödik. Boldog, áldott, aki e tapasztalatok eredetét felismeri és reményét a Teremtő Istenbe, az Úrba veti.

c.    A dicséret bátorítás a szeretet számára. Az Úr irántunk érzett szeretetét megérezzük, tudunk az Ő általa ajándékozott szeretettel az Úr felé és embertársaink felé is fordulni. Csodálatos, ahogyan a Szentírás üzenetrendszere egybefonódik. A zsoltáros az isteni szeretetre utalással előrevetíti az Ésaiás 61:1–ben illetve Lukács evangéliuma 4:18. versében fellelhető mindenki számára meghirdetett messiási küldetésnyilatkozatot is.   

2.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki teremtő, aki nélkül sem ember, sem semmi más nem létezne

b.    akinek gondoskodása nélkül az ember semmit sem tudna megtenni

c.    aki egyedüli biztos segítség – minden és mindenki más mulandó

d.    aki mindenkire oda tud figyelni:

·       igazságot szolgáltat az elnyomottaknak

·       kenyeret ad az éhezőknek

·       kiszabadítja a foglyokat

·       megnyitja a vakok szemeit

·       fölegyenesíti a görnyedezőket

·       szereti az igazakat

·       őrzi a jövevényeket

·       támogatja az árvát és az özvegyet

·       felforgatja a gonoszok terveit

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 29. fejezet

29. fejezet – A BŰN EREDETE (6. rész)

A mennyben folyó küzdelem utolsó percéig a nagy bitorló igazolni próbálta magát. Amikor elhangzott a kijelentés, hogy Sátánnak összes hívével együtt el kell a boldogság honát hagynia, a lázadó vezér arcátlanul kimondta, hogy semmibe veszi a Teremtő törvényét. Megismételte azt az állítását, hogy az angyaloknak nincs szükségük irányításra, hanem hagyni kell, hogy tegyék azt, amit tenni akarnak, és akaratuk mindig jól fogja őket irányítani. Isten törvényeit a szabadság korlátjának bélyegezte, és kijelentette: el kell törölni a törvényt, hogy a mennyei seregek a törvény korlátjától megszabadulva a lét magasabb, dicsőségesebb szintjére juthassanak.

Sátán és követői a lázadás minden felelősségét egyhangúan Krisztusra hárították. Azt mondták, ha Isten nem feddte volna meg őket, akkor nem lázadtak volna fel. E makacs és kihívóan hűtlen őscsaló híveivel együtt megpróbálta megdönteni Isten kormányzását. Tiszteletlenül azt állították, hogy egy' elnyomó hatalom ártatlan áldozatai. De végül el kellett hagyniuk a mennyet.

Ugyanaz a szellem, amely lázadást szított a mennyben, a földön még mindig lázadást sugall. Sátán ugyanazt a módszert alkalmazza az emberek között, amit egykor az angyaloknál. Az ő szelleme uralja az engedetlenség fiait, akik hozzá hasonlóan igyekeznek lerombolni Isten törvényének korlátait, és szabadságot ígérnek a parancsolatok áthágóinak. A bűn megfeddése ma is gyűlöletes és ellenállást vált ki az emberekben. Amikor Isten intő üzenetei érintik a lelkiismeretet, Sátán arra indítja az embert, hogy igazolja magát, és próbáljon másokat is rábírni a bűneivel való egyetértésre. Az ember ahelyett, hogy hibáit kijavítaná, felháborodást szít a dorgáló ellen, mintha ő volna a probléma egyedüli oka. Az igazi Ábel napjaitól fogva mindmáig ez a lelkület mutatkozik meg azok ellen, akik el merik ítélni a bűnt.

Sátán, aki a mennyben Isten jellemét hamis színben tűntette fel, és Alkotóját szigorúnak és kegyetlennek bélyegezte, az embert ugyanezzel az eszközzel vette rá a bűnre. E sikere után kijelentette, hogy Isten igazságtalan korlátozásai okozták az ember bukását, miként az ő lázadását is.

De az Örökkévaló Isten kinyilatkoztatja a maga jellemét: "Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezer íziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt, de nem hagyja a bűnöst büntetlenül" (2Móz 34:6-7).

Isten megvédte trónja becsületét, és kinyilvánította igazságosságát, amikor Sátánt kiűzte a mennyből. De amikor az ember a hitehagyó lelkület csalásainak engedve vétkezett, Isten bizonyságot tett szeretetéről azzal, hogy egyszülött Fiát halálra adta az elbukott emberért. Az engesztelésben megmutatkozik Isten jelleme. A kereszt súlyos érvelése az egész világegyetem előtt bebizonyítja, hogy a bűn útjáért, amelyet Lucifer választott, semmiképp sem lehet Isten kormányzatát vádolni.