Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 16 - SZOMBAT - Zsoltárok 133

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 133 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+133&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+133&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Isten az egység és a közösség Istene. Isten áldása csak akkor nyilvánul meg teljességében, ha egység van népe között és igazi közösségben élnek egymással. A bűn a közösséget rombolta szét, az evangélium pedig ezt fogja helyreállítani. Ahol hiányzik az egység és a közösség, ott nem érvényesült még az evangélium hatalma.

2.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki megmutatja, hogy milyen az, amikor nemcsak beszélnek az egységről, hanem meg is élik

b.   aki a megértés és egyetértés ajándékát akarja adni népének

c.    aki olyan közösséget kész létrehozni, amelyben mindenki jól érzi magát

d.   akinek jelenléte olyan, mint a frissítő harmat

e.   akinek jelenléte áldást és életet eredményez

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 27. fejezet

27. fejezet – ÚJKORI ÉBREDÉSEK (7. rész)

Pál a kolossébeliekhez írt levelében felsorolja az Isten gyermekeinek adott gazdag áldásokat. Ezt mondja: "Nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcsességben és értelemben, hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében: minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel" (Kol 1:9-11).

Pál azt akarta, hogy efézusi testvérei megértsék, milyen nagy kiváltsága van a kereszténynek. Világosan és érthetően beszélt arról a csodálatos erőről és ismeretről, amelyet a Magasságos fiaiként és leányaiként ők is megszerezhetnek. Megvolt a lehetőségük, hogy "hatalmasan" megerősödjenek "az Ő Lelke által a belső emberben"; hogy "a szeretetben meggyökerezvén és alapot vévén", megérthessék "minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának", és megismerjék "a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét" (Ef 3:16-19). Az apostol imája akkor érinti a legnagyobb kiváltságot, amikor azért könyörög, hogy "beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig".

Itt tárul elénk az a magasztos cél, amelyet mennyei Atyánk ígéreteibe vetett hit által érhetünk el, ha teljesítjük parancsait. Krisztus érdemei által nyitva áll előttünk az út a végtelen Hatalom trónjához. "Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?" (Róm 8:32). Az Atya mérték nélkül adta Lelkét Fiának, és mi is meríthetünk Jézus teljességéből. Krisztus így szólt: "Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiatoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik tőle kérik?" (Lk 11:13). "Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt. a "Kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen" (Jn 14:14; 16:24).

Legyen a keresztény alázatos, de ne legyen szomorú, és ne becsülje le önmagát! Mindenkinek kiváltsága, hogy olyan életet éljen, amelyet Isten helyeselhet és megáldhat. Nem mennyei Atyánk akarata az, hogy az elítélt ember gyászos hangulata állandóan ránk nehezedjen. Nem a lehorgasztott fej és a túl gyakori befelé fordulás az igazi alázatosság bizonyítéka. Jézusnál megtisztulhatunk. Szégyen és lelkifurdalás nélkül állhatunk a törvény elé. "Nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint" (Róm 8:1).

Ádám elbukott fiai Jézus által "Isten fiai"-vá lehetnek. "A megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, amely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni" (Isid 2:11). A keresztény embernek a hit, a győzelem és az Istenben való öröm életét kell élnie. "Mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk" (1Jn 5:4). Jól mondta Nehémiás, Isten szolgája: "Az Úrnak öröme a ti erősségtek" (Neh 8:10). Pál pedig így nyilatkozott: "Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!" "Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok" (Fil 4:4; lThessz 5:16-18).

A bibliai megtérés és megszentelődés ilyen gyümölcsöket terem. Ezek ritka gyümölcsök, mert az Isten törvényének tanításait - az igaz élet nagyszerű elveit - a keresztény világ közömbösen veszi. Ezért látunk olyan keveset Isten Lelkének mélységes, időálló munkájából, amely a korábbi ébredéseket jellemezte.

Szemlélés útján formálódunk át. És ha az ember megfeledkezik azokról a szent elvekről, amelyekből megismerte Isten jellemének tökéletességét és szentségét; ha az emberek figyelmét emberi tanítások és elméletek vonják magukra, akkor nem csoda, hogy az élő kegyesség alábbhagy az egyházban. Az Úr ezt mondja: "Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kutakat ássanak maguknak; és repedezett kutakat ástak, amelyek nem tartják a vizet" (Jer 2:13).

"Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán... Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen" (Zsolt 1:1-3). Csak akkor támadhat fel újra az őskeresztény hit és kegyesség Isten hitvalló népe között, ha Isten törvénye visszakapja jogos helyét, "Így szól az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek!" (Jer 6:16)