Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 24 - VASÁRNAP - Zsoltárok 141

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 141 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+141&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+141&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten egész valónkat védi és oltalmazza. Dávid testének, lelkének minden rezdülése az Úr keresése:

a.    Dávid hangja, keze. Dávid imájában hangját és kezeit is Istenhez emeli

b.    Dávid szája, ajkai és szíve. Kéri, hogy Isten védelmezze ajkai nyílását, hogy csak jó jöhessen ki azokon, és szívét, nehogy rosszra hajoljon.

c.    Dávid feje. Isten és a jószándékú emberek feddése olyan számára, mintha fejét simogatnák

d.    Dávid szeme, egész élete. Dávid Istenre szegezi szemeit, hogy élete megoltalmaztasson  

2.    Isten közelében átalakul az ember jelleme. Korábbi zsoltáraiban Dávid átkozza ellenségeit és a legrosszabb dolgokat kívánja számukra, ebben a zsoltárban azt mondja, hogy imádkozik érettük. Jézus később ezt tanította: „áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket” (Lk 6:28).  

3.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki meg tud őrizni a kísértésben

b.    akihez jóillatként jut minden ima

c.    aki meg tudja tisztítani azt az embert is, akiben semmi jó sincs

d.    aki segít elkerülni a gonoszok csapdáit

e.    aki a legnagyobb igazságossággal és szeretettel kezeli a büntetés és jutalmazás kérdését

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 29. fejezet

29. fejezet – A BŰN EREDETE (1. rész)

Sok embert a bűn eredete és oka nagyon elbizonytalanít. Látják a gonoszság munkáját, és rettenetes következményeit: a szenvedést, a pusztulást, és azt kérdezik, miként lehetséges mindez annak a Lénynek az uralma alatt, akinek a bölcsessége, hatalma és szeretete végtelen. Ez olyan titok, amelyre nem találnak magyarázatot. Bizonytalanságuk és kétkedésük vakká teszi őket, és nem veszik észre az Isten Igéjében világosan kinyilatkoztatott és az üdvösség szempontjából nélkülözhetetlen igazságokat. Vannak olyanok is, akik - miközben a bűn létezéséről kérdezősködnek - azt is meg akarják tudni, amit Isten nem nyilatkoztatott ki. Ezért nem találnak megoldást problémáikra. S mivel hajlanak a kételyre és az akadékoskodásra, mentségül hozzák fel ezt Isten Igéjének elvetésére. Mások pedig azért nem tudnak megnyugtató magyarázatot adni a bűn nagy problémájára, mert a hagyomány és a téves magyarázatok elhomályosítják az Isten jelleméről, kormányzatának jellegéről és a bűnnel való bánásmódjának elveiről adott bibliai tanítást.

A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését. De eleget tudhatunk mind a bűn eredetéről, mind végleges megszüntetéséről ahhoz, hogy világosan lássuk: Isten igazságosan és jóakarattal kezeli a bűnt. Semmit sem tanít a Szentírás világosabban, mint azt, hogy Isten semmiképpen sem felelős a bűn létrejöttéért; hogy Ő nem vonta vissza önkényesen kegyelmét; hogy nem volt hiba kormányzatában, ami alkalmat adott volna a lázadásra. A bűn "betolakodó", amelynek jelenlétét nem lehet megindokolni. A bűn titokzatos, érthetetlen; mentegetése egyenlő volna igazolásával. Ha mentséget lehetne találni rá, vagy okot létezésére, akkor megszűnne bűn lenni. A bűnre egyetlen meghatározás van, amelyet Isten Igéje ad: "a bűn pedig a törvénytelenség"; egy olyan elv testet öltése, mely harcban áll Isten kormányzatának alapjával: a szeretet nagyszerű törvényével.

A bűn keletkezése előtt béke és boldogság uralta az egész világegyetemet. Minden tökéletes összhangban volt a Teremtő akaratával. Az Isten iránti szeretet mindent túlszárnyalt, az egymás iránti szeretet pedig tiszta volt. Krisztus, az Ige, Isten egyszülöttje egy volt az örökkévaló Atyával - természetben, jellemben és szándékban. Ő volt az egyetlen lény az egész világegyetemben, aki tanácskozhatott Istennel, és osztozhatott szándékaiban. Krisztus által teremtette Isten a mennyei lényeket. "Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben... akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok" (Kol 1:16); és Krisztusnak, éppúgy mint az Atyának, az egész menny hódolatát fejezte ki.

Mivel Isten kormányzatának alapja a szeretet törvénye, az összes teremtett lény boldogsága azon múlott, hogy tökéletes összhangban vannak-e a törvény nagyszerű elvével, az igazságossággal. Isten szeretetből fakadó szolgálatot kíván minden teremtményétől - olyan hódolatot, amely Isten jellemének megértéséből fakad. A Teremtő nem talál örömet a kikényszerített engedelmességben. Mindenkinek szabad akaratot ad, hogy önként szolgálhasson neki.