Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 15 - PÉNTEK - Zsoltárok 132

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 132 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+132&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+132&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten ígérete örök. Isten Dávidnak ígérte Izrael királyságát, viszont a 70 éves babiloni fogság idején megszakadt leszármazottainak uralma. Isten kész volt a fogság után helyreállítani a Dávidnak tett ígéretet, de Izrael hűtlensége miatt ez nem teljesedhetett be teljesen. Ennek ellenére azonban Isten ígéretei nem esnek el. Jézusban 100%-osan teljesedtek ezek az ígéretek.

2.    Isten a múlt történetei által ihlet és ösztönöz. Amikor a babiloni fogság véget ért és sokan hazatértek, Jeruzsálemben a templom romokban hevert. Ez a zsoltár Dávid történetét említi fel azért, hogy a népet a templom felépítésére ösztönözze. Elmondja azt, hogy Dávid esküt tett, hogy nem nyugszik addig, míg helyet nem talál a templomnak és fel nem építi azt. Isten másképpen tervezte, mert Salamon épített fel a templomot, de Dávid lelkesedése és elszántsága példa értékű és ösztönző.

3.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki mindenre emlékszik, mégis örül, ha mondjuk az ígéreteit, mert így tudja, hogy nagyon figyelünk Rá

b.    aki szeretné, ha hozzá hasonlóan mi is komolyan vennénk ígéreteinket

c.    aki szeretné, ha ő és az ő műve első helyre kerülne gyermekei életében

d.    aki számít az ember együttműködésére

e.    aki megemlékezik viszontagságainkról

f.      aki a mennyben lakik, de kész földi gyermekei között is lakni

g.    aki kész kezelni ellenségeinket

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 27. fejezet

27. fejezet – ÚJKORI ÉBREDÉSEK (6. rész)

Péter így szól: "Tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek" (1Pt 2:11). Minden bűnös kedvtelés bénítja képességeinket, tompítja szellemi és lelki érzékenységünket, és a minimumra csökkenti Isten Igéjének és Lelkének szívünkre gyakorolt hatását. Pál apostol ezt írja a korinthusiaknak: "Tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket" (2Kor 7:1). Pál a Lélek gyümölcsei - a "szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség" - közé sorolja a "mértékletesség"-et is (Gal 5:22).

Ezeket a kijelentéseket Isten ihlette. Mégis hány állítólagos keresztény gyöngíti képességeit a nyereséghajszában és a divat imádatában; hányan ássák alá Isten képmására formált emberi méltóságukat falánksággal, borivással, tiltott élvezetekkel. És az egyház ahelyett, hogy dorgálná, nagyon sokszor még elő is mozdítja a bűnt - a szórakozás utáni vágy, a kapzsiság és az étvágy felkeltésével -, hogy feltöltse pénztárát, mert erre a Krisztus iránti szeretet túl kevés. Vajon ha Jézus belépne korunk gyülekezeteibe, és meglátná a vallás leple alatti lakmározást és szentségtelen kufárkodást, nem űzné-e ki a szentségtörőket éppúgy, mint egykor a pénzváltókat a templomból?

Jakab apostol kijelenti, hogy a felülről való bölcsesség "először is tiszta". Ha az apostol találkozott volna azokkal, akik Jézus drága nevét dohánnyal mérgezett ajkukra veszik, akiknek a leheletét és személyiségét megfertőzi az kellemetlen dohányszag; ha látta volna azokat, akik beszennyezik a levegőt, és egész környezetüket a méreg belélegzésére kényszerítik; ha az apostol találkozott volna a tiszta evangélium által annyira elítélt szokással, vajon nem bélyegezte volna "földi, testi és ördögi" dolognak? A dohányzás számos rabja, a megszentelődés minden áldására igényt tartva, mennyei reménységéről beszél. De Isten Igéje világosan kijelenti, hogy "nem megy abba be semmi tisztátalan" (Jel 21:27).

"Nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi" (lKor 6:19-20). Az, akinek a teste a Szentlélek temploma, nem lesz káros szokás rabja. Az emberi képességek Krisztus tulajdonai. Krisztus megvásárolta az embert vére árán. Az ember minden java az Úré. Hogyan lehetne bűntelen, ha tékozolja ezt a gondjaira bízott vagyont? Számos látszatkeresztény költ évente mérhetetlen összeget haszontalan és káros élvezetekre, mialatt lelkek pusztulnak el, mert nem ismerik az élet Igéjét. Istentől visszatartják a tizedet és az áldozatot, miközben többet áldoznak fel a romboló vágyak oltárán, mint amennyit a szegények megsegítésére vagy az evangélium hirdetésére adnak. Ha mindazok, akik magukat Krisztus követőinek vallják, igazán megszentelt emberek volnának, akkor ahelyett, hogy javaikat szükségtelen sőt káros élvezetekre költenék, az Úr kincstárába vinnék, és e hivő keresztények példát mutatnának a mértékletességre, önmegtagadásra és önfeláldozásra. Így lennének a világ világossága.

A világ beleveti magát az élvezetekbe. "A test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése" uralkodik az emberek tömegein. De Krisztus követői szentebb dolgokra hivatottak. "Menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek. " Isten Igéjének fényénél joggal mondhatjuk, hogy nem igazán szent az az ember, aki nem tagadja meg teljesen a világ bűnös szokásait és örömeit.

Azokhoz, akik teljesítik e feltételeket: "Menjetek ki közülük, és szakadjatok el,... és tisztátalant ne illessetek", így hangzik Isten ígérete: "Én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr" (2Kor 6:17-18). Minden kereszténynek kiváltsága és kötelessége, hogy Isten dolgaiban gazdag és szép tapasztalatokat szerezzen. "Én vagyok a világ világossága - mondta Jézus -, aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága" (Jn 8:12). "Az igazak ösvénye... olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig" (Péld 4:18). Minden kegyes és engedelmes cselekedet erősíti az ember kapcsolatát a világ Világosságával, akiben "nincsen... semmi sötétség". Az Igazság Napjának fényes sugarai ráhullnak Isten szolgáira, és nekik vissza kell tükrözniük ezeket a sugarakat. Miként a bolygók hirdetik, hogy van az égen egy nagy világító test, amelynek fényétől ragyognak ők is, éppúgy kell a keresztényeknek is bizonyságot tenni arról, hogy van Isten a világegyetem trónján, akinek a jelleme méltó a dicsőítésre és a követésre, Szent Lelkének szépsége, jellemének tisztasága és szentsége meg fog mutatkozni tanúiban.