Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 17 - VASÁRNAP - Zsoltárok 134

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 134 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+134&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+134&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Miközben Istent áldjuk, Ő bennünket áld. Ez egy nagyon jó és hasznos feladatmegosztás. Nekünk semmibe sem kerül az, hogy Őt áldjuk, viszont az, hogy Isten megáld bennünket az mindennél többet ér. Ez a zsoltár felszólít, hogy áldjuk Istent, de arról is biztosít, hogy Ő meg fog áldani minket.

2.    Isten áldása nyomán mi is áldás lehetünk mások számára. Isteni elv a gyarapodás, a növekedés, a kiterjedés. Isten azt szeretné, ha áldása sokszorozói lennénk. Az ábrahámi áldásban Isten azt mondja, hogy rajta keresztül áldása kiterjed az egész földre, minden nemzetre és minden népre.

3.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki tudja, hogy idegenek és zarándokok vagyunk ezen a földön – ez a helyzet csak visszajövetelekor változik meg, de mindent megtesz azért, hogy mindenki célba érjen

b.    akit áldani jó mindenkor, mert az ellenség nagyon jól tudja, hogy ott semmi keresnivalója nincs, ahol Istent áldják

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 28. fejezet

28. fejezet – A VIZSGÁLATI ÍTÉLET (1. rész)

"Nézém - mondja Dániel próféta -, míg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle; ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz; tűzfolyam foly és jő vala ki az Ő színe felől; ezerszer ezeren szolgálának neki, és tízezerszer tízezeren állának előtte; ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg" (Dán 7:9-10).

Így tárul a próféta szeme elé az a kiemelkedő, ünnepélyes nap, amelyen az egész föld Bírája megvizsgálja az emberek életét és jellemét, mindenkinek "cselekedetei szerint fizet". Az Öregkorú: Isten, az Atya. A zsoltáríró ezt mondja: "Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké Te vagy Isten" (Zsolt 90:2). Isten az ítélet Bírája, aki minden élet és minden törvény forrása. A szent angyalok pedig - "tízezerszer tízezer és ezerszer ezer" - szolgaként és tanúként vesznek részt ebben a nagy fontosságú törvénykezésben.

"És ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jöve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék Őt. És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az Ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik" (Dán 7:13-14). Ebben a leírásban nem Krisztus második adventjéről van szó, hanem arról, hogy Jézus a mennyben az Öregkorúhoz megy, hogy átvegye a hatalmat, a dicsőséget és az országot, amelyet - közbenjárói munkája befejeztével - neki az Isten. A prófécia szerint ez az esemény lesz a 2300 nap végén, azaz 1844-ben, és nem a második advent. Nagy Főpapunk a mennyei angyalok kíséretében belép a szentek szentjébe, és ott megjelenik Isten színe előtt, hogy elkezdje az emberért végzett szolgálatának utolsó szakaszát - a vizsgálati ítéletét és az engesztelést mindazokért, akikről bebizonyosodik, hogy részesülhetnek áldásaiban.

A jelképes szolgálat idején csak azokért folyt az engesztelés, akik előzőleg bűneiket megbánva és megvallva Isten elé léptek, és bűneik a bűnért hozott áldozat vére útján átkerültek a szenthelyre. Azon a súlyos napon, a végső engesztelés és vizsgálati ítélet napján Jézus csak azoknak az ügyével foglalkozik, akik magukat Isten gyermekeinek vallották. A gonoszok megítélése, ami egészen más és külön munka, később történik. "Az ítélet az Istennek házán" kezdődik. "Ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának?" (1Pt 4:17).

Az ítélkezők az emberek nevét és cselekedeteit nyilvántartó mennyei könyvek alapján döntenek. Dániel próféta ezt mondja: "Ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg". Amikor János leírja ezt a jelenetet, hozzáteszi: "Majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint" (Jel 20:12).