Higgyetek az Ő prófétáinak - június 12 - SZERDA - Ámos könyve 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ámos könyve 2 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%81mos%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%81m%C3%B3sz%202&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Istent az is bántja, ha a pogányok bántják egymást.  Isten ebben a fejezetben elmarasztalja és megítéli Móábot, amiért kegyetlenül bánt Edommal. Az teljesen érthető, hogy Isten megítél egy népet, amely bántja az Ő népét, de itt két idegen és istentelen népről van szó. Istennek nemcsak az fáj, ha népét bántják, hanem az is, amikor istentelen emberek bántják egymást. Végül is mindnyájan az Ő gyermekei vagyunk és mindannyiunk szenvedése fáj neki.         

2.    Isten nem személyválogató. Miután ítéletet mondott a népekre három plusz négy bűnük miatt, ugyanúgy elmarasztalja Júdát is összesen hét bűne miatt. Júda sem különb a többi népeknél, ugyanolyan romlott mind ők, annak ellenére, hogy ők Isten népének számítanak. Júda három plusz négy bűne (azaz hét) jelzi, hogy ő is teljesen megromlott. Isten nem nézi el ezt neki csak azért, mert a népe, de segíteni akar neki úgy ahogy a többi népnek is, hogy elkerüljék a bajt.

3.    Isten a saját népéhez is küldi a prófétát. A próféta származása szerint izraelita (nem júdeai), ennek ellenére saját népének (Izraelnek) kellett vinni a legkeményebb üzenetet, mert ők is romlottak voltak (három plusz négy bűn). A próféta elítéli őket emberkereskedelem miatt, a szegények elnyomása miatt, erkölcsi feslettségük miatt, saját népük kizsákmányolása miatt, Isten iránti hálátlanságuk miatt.

4.    Isten mindent megtett népéért. Népe mégis hálátlan volt és nem tükrözte jellemét. Isten kihozta őket az egyiptomi rabságból, vigyázott rájuk a sivatagban, kiűzte elölük az emóriakat, nekik adta az ígéret földjét, prófétákat adott nekik, akik által eligazítást kaphattak.          

5.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki jobbító szándékkal büntet

b.    akinek a szemében minden ember egyforma

c.    aki a törvényességet és igazságosságot kedveli

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, Te szomorú vagy, ha őt bántják. Te mindig a bántott fél oldalára állsz. Adjad, hogy ne feledkezzen meg jótéteményeidről, mert vele is nagyon sok jót tettél és tenni is fogsz, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 36-37. fejezet

37. fejezet – AZ ELSŐ EVANGÉLISTÁK (2. rész)

A tanítványoknak első misszióútjukon csak "Izrael házának eltévelyedett juhaihoz" (Mt 10:6) kellett menniük. Ha már ekkor hirdették volna az evangéliumot a pogányoknak vagy a samaritánusoknak, elvesztették volna befolyásukat a zsidók felett. A farizeusok előítéleteinek felszításával olyan vitába keveredtek volna, amely már munkájuk kezdetén elbátortalanítja őket. Még maguk az apostolok is lassan értették meg, hogy az evangéliumot minden nemzetnek el kell vinni. Míg fel nem fogják ezt az igazságot, addig nem készültek föl a pogányokért végzett munkára. Amennyiben a zsidók elfogadják az evangéliumot, Isten hírvivőként küldte volna ki őket a pogányokhoz. Ezért kellett elsőként hallaniuk az üzenetet.

Krisztus munkájának minden területén lelkek ébredtek rá szükségükre, éhezték és szomjúhozták az igazságot. Eljött az ideje, hogy elküldje szeretetének hírét ezekhez a vágyakozó szívekhez. Mindenkinél a tanítványoknak kellett képviselniük Őt. A hívők így majd Isten által kijelölt tanítóknak tekintik őket, s amikor a Megváltó elvétetik tőlük, nem maradnak vezetők nélkül.

Első útjukon a tanítványoknak csak oda kellett menniük, ahol Jézus már járt előttük, és kapcsolatokat teremtett. A legegyszerűbb módon készültek föl az utazásra. Semmit sem tehettek, ami elfordíthatta elméjüket a nagy munkától, vagy bármilyen módon ellenkezést válthatott ki, s elzárta volna a további munka lehetőségét. Nem hordhatták a vallási tanítók öltözetét, sem semmilyen olyan ruházatot, külső dolgot, amely megkülönböztette volna őket az egyszerű parasztoktól. Nem kellett a zsinagógákba menniük, és istentiszteletre hívniuk az embereket, erőfeszítéseiket házról házra járva kellett megtenniük. Nem volt szabad szükségtelen üdvözlésre vesztegetniük az időt, vagy hol az egyik, hol a másik házban vendégeskedni. Ám mindenütt el kellett fogadniuk a derék emberek vendégszeretetét, akik olyan szívesen fogadták őket, mintha magát Krisztust ültetnék asztalhoz. Ezzel a gyönyörű üdvözléssel kellett belépniük a hajlékokba: "Békesség e háznak!" (Lk 10:5) Az ilyen otthonban áldást nyernek imáik által, dicsérő énekük által, s családi körben megnyitják az Írásokat.

Ezek a tanítványok később az igazság hírnökei lesznek, akik előkészítik Mesterük eljövetelének útját. Az üzenet, melyet hordozniuk kellett, az örök élet igéje volt, az ember sorsa annak elfogadásán vagy visszautasításán múlik. Jézus ennek ünnepélyességével akart hatni a népre, és megparancsolta tanítványainak: "Ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le. Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodorna és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak" (Mt 10:14-15).

Most a Megváltó szeme a jövőbe tekint, látja a szélesebb területet, ahol halála után tanítványai lesznek bizonyságai. Prófétikus pillantása befogja szolgáinak tapasztalatait minden korban, míg másodszor is eljő. Bemutatja követőinek a rájuk váró küzdelmeket, felfedi a csata jellegét, tervét. Előtárja a rájuk leselkedő veszélyeket, a megkívánt önmegtagadást. Azt kívánja, legyenek tisztában az árral, ne lephesse meg őket az ellenség. Nem test és vér ellen kell hadakozniuk, hanem "a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak" (Ef 6:12). Természetfeletti erőkkel kell harcolniuk, de biztosak lehetnek a természetfeletti segítségben is. A menny minden lénye jelen van ebben a seregben, és közöttük van Az, Aki "Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál" (Zsid 1:4). A Szentlélek, a mennyei seregek Fejedelmének helyettese lejött, hogy vezesse a harcot. Azok az emberek, akik ebben a küzdelemben részt vesznek, lehetnek tökéletlenek, reájuk nehezedhetnek bűneik és hibáik, de Isten kegyelme mindenkié, aki töredelmesen keresi. A Mindenható ereje azok oldalán sorakozik fel, akik Istenben bíznak.