Higgyetek az Ő prófétáinak - június 20 - CSÜTÖRTÖK - Abdiás könyve 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Abdiás könyve 1 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Abdi%C3%A1s%201&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Abdi%C3%A1s%201&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten védelem a becsapás ellen.  Kezdetben Jákob, a csaló csapta be Edomot (azaz Ézsaút), most pedig a saját szíve, aztán a szövetségesei és a barátai. Aki nincs Isten védelme alatt, azt folyton becsapják. Edom országa a magas hegyek között volt, ahol védelmet érzett, és úgy gondolta, hogy semmilyen ellenség sem tudja legyőzni őt, még Isten sem. Így írja le ez a fejezet Edom helyzetét: „Megcsalt téged kevély szíved, mert sziklahasadékokban laksz, magasan van lakóhelyed, és ezt mondod magadban: Ki tud ledönteni a földre?”         

2.    Isten felemeli szavát az ellen, aki bántja a gyengét és a kiszolgáltatottat. Amikor Izrael ellenségeitől szenvedett, Edom odaállt az ellenség mellé, és ő is ütötte testvérét. Milyen kegyetlen az, amikor valakit kínoznak és mások is társulnak a kínzáshoz? Amikor valaki fuldoklik, de amikor fejét nehezen a víz fölé emeli, visszanyomják a víz alá. Isten nem tudja szó nélkül hagyni az ilyen magatartást

3.    Isten szemében elítélendő a testvérháború. Jákob és Ézsaú között a testvérháború már az anyaméhben elkezdődött, folytatódott földi életük során, de utódaik sem hagyták abba az évszázadok során.

4.    A Sion hegye győz a Szeír hegye fölött. Edom a Szeír hegyén lakik, Isten pedig a Sion hegyén. Edom a hegyeiben bízik, Izrael pedig a Sion hegyén lakó Istenben. Így olvasunk erről: „De a Sion hegyén menedék lesz, szent hely lesz az, Jákób háza visszanyeri birtokát… Győzelmesen vonulnak föl a Sion hegyére, és ítéletet tartanak Ézsau hegye fölött. Azután az Úr fog uralkodni.”           

5.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki nem csalja meg azt, aki Benne bízik

b.    aki fölé nem tud emelkedni senki sem, bármennyire akarja

c.    aki nem szereti az erőszakot és a kárörömöt

d.    aki menedék népe számára

e.    aki visszaadja népének azt, amit az ellenség tőle elrabolt

f.      akié a végső győzelem

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy nálad keressen menedéket a becsapás ellen! Adjad, hogy tudatában legyen annak, hogy a tulajdon szíve is becsaphatja őt, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 38-39. fejezet

39. fejezet – „Adjatok nékik ti enni!” (2. rész)

Krisztus mindig csak igazi szükség kielégítésére tett csodát, s minden csodája olyan jellegű volt, hogy az élet fájához vezette az embereket, melynek levelei gyógyítják a népeket. A tanítványok kezén keresztülmenő egyszerű eledel a tanulságok egész kincsesháza volt. Maga a táplálék szegényes: hal és árpakenyér, a Galileai tenger körül élő halásznép mindennapi eledele. Krisztus gazdagon megvendégelhette volna az embereket, csakhogy pusztán az evés élvezetéért elkészített étel nem szolgálta volna javukat. Krisztus arra tanította őket ezzel a leckével, hogy az Istentől rendelt természetes táplálékot az ember megrontotta. Sohasem örült úgy ember az elferdült ízlés kielégítésére készített pompás lakomáknak, mint ahogy ezek az emberek élvezték a pihenést és az egyszerű táplálékot, amelyet Krisztus az emberi településektől távol nyújtott nekik.

Ha ma az emberek egyszerű szokásokhoz tartanák magukat, összhangban élnének a természet törvényeivel, mint Ádám és Éva kezdetben, bőségesen lehetne gondoskodni az emberi család szükségleteiről. Kevesebb volna az elképzelt igény, és több lehetőség lenne Isten útjain munkálkodni. Az önzés, a természetellenes ízlés élvezete azonban bűnt és nyomorúságot hozott a világra, egyrészt a bőség, másrészt a szükség miatt.

Jézus nem fényűző vágyak kielégítésével akarta Magához vonzani az embereket. A hosszú, fárasztó nap után a hatalmas, kimerült és éhes tömegnek az egyszerű eledel nemcsak erejét bizonyította, hanem gyöngéd gondoskodását is a mindennapi életszükségleteket illetően. A Megváltó nem ígérte követőinek a világ fényűzését, eledelük lehet egyszerű, még hiányos is, sorsuk szegénységbe taszíthatja őket. Ám az Ő szava áll: szükségletüket mindig kielégíti, és megígérte, ami a földi javaknál sokkal többet ér: szüntelenül vigasztaló jelenlétét.

Az ötezer megvendégelésével Jézus fellebbenti a természet világát takaró fátylat, és kinyilatkoztatja az erőt, mely állandóan munkálkodik javunkra. A föld termésének létrehozásával Isten minden nap csodát művel. A természet eszközei ugyanazt a munkát végzik el, mint amelyik a sokaság megvendégelésekor végbement. Az ember előkészíti a talajt és elveti a magot, de az Istentől származó élet készteti azt csírázásra. Isten esője, levegője, napfénye teszi lehetővé, hogy hozzon "először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban" (Mk 4: 28). Isten az, aki naponta milliókat táplál a föld terméséből. Az ember hivatása, hogy együttműködjék Istennel a gabona gondozásában, a kenyér elkészítésében, és emiatt szem elől téveszti az isteni közreműködést. Nem adja meg Istennek az Ő szent nevét megillető dicsőséget. Erejének munkálkodását természeti okok vagy emberi eszközök javára írják. Az ember dicsőíttetik meg Isten helyett, kegyes ajándékait önző célokra fordítják, s így átokká válnak áldás helyett. Isten meg akarja változtatni mindezt. Szeretné, ha eltompult érzékeink felélednének, s felismernénk kegyességét, jóságát, s dicsőítenénk erejének munkálkodásáért. Szeretné, ha felismernénk Őt ajándékaiban, hogy azok - szándékának megfelelően - áldások legyenek számunkra. E cél elérése érdekében művelte csodáit Krisztus.