Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ámos könyve 6 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%81mos%206&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%81m%C3%B3sz%206&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Istenben bízni a legbiztonságosabb. Izrael ehelyett önmagában bízott, gondtalan és elbizakodott volt. Ez okozta vesztét. Úgy gondolta, hogy a veszedelem napja messze van, ezért folytatta Istennélküli, önző, kizsákmányoló magatartását. A Biblia azt mondja, hogy ez fogja jellemezni a végidőben élő embereket is, akikre az Úr napja tolvaj módra fog rájuk rontani, meglepetésként éri őket, amikor már nem lesz idejük a dolgokon változtatni.
2. Isten figyelmeztet, hogy nem vagyunk különbek másoknál. Izrael arra gondolt, hogy azért sikeresebb a többi népeknél, mert különb. Isten azt mondta nekik, hogy nézzenek körül más országokban és állapítsák meg, hogy különbek-é náluk. Isten rá akarta vezetni őket arra, hogy nem azért sikeresek, mert különbek, hanem azért, mert Ő az Istenük.
3. Isten a próbákkal akarja kijózanítani népét. Megvonja az áldást, hogy rájöjjenek, kitől kaptak minden jót. És ha rájöttek, ismét megáldja őket. Mert Isten nem gyönyörködik az áldás megvonásában. Isten nem akarja hosszútávon szenvedni látni népét. Amikor megvon valamit, csak azért teszi, hogy felkészítsen bennünket arra, hogy még több áldás befogadására legyünk képesek.
4. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki ismeri a kevélység ártalmát, amitől meg akarja kímélni népét
b. aki nem akarja, hogy a veszedelem meglepetéséként érjen, hanem inkább azt szeretné, hogy teljesen elkerüljön
c. aki ki akar gyógyítani a nemtörődömségből
d. aki azt szeretné, hogy ne csak magunkra gondoljunk. hanem másokra is
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne legyen gondatlan, nemtörődöm és elbizakodott, hanem teljesen Benned bízzon, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 38-39. fejezet
38. fejezet – „Jertek, pihenjetek meg egy kevéssé!” (1. rész)
Máté 14:1, 2, 12, 13; Márk 6:30-32; Lukács 9:7-10.
Misszióútjukról visszatérve, "az apostolok összegyülekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, amiket cselekedtek, azt is, amiket tanítottak vala. Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járókelők, és még evésre sem volt alkalmas idejük" (Mk 6:30:31).
A tanítványok Jézushoz jöttek, és mindent elmondtak Neki. Bensőséges kapcsolatban álltak Vele, ez bátorította őket, hogy elétárják kedvező és kedvezőtlen tapasztalataikat, örömüket munkájuk eredménye láttán, bánatukat kudarcaik, hibáik, gyöngeségük láttán. Első evangéliumi munkájuk során követtek el hibákat, és mikor tapasztalataikról őszintén beszámoltak Krisztusnak, Ő látta, hogy még oktatásra szorulnak. Azt is látta, hogy belefáradtak munkájukba, és szükségük van a pihenésre. {DA 359.2}
Ám ott, ahol voltak, nem juthattak hozzá az áhított magányhoz, "mert sokan valának a járókelők, és még evésre sem volt alkalmas idejük" (Mk 6:31). A nép özönlött Krisztus után, gyógyulást kerestek, hallgatni kívánták szavait. Sokan vonzódtak Hozzá, mert áldások kútfeje volt számukra. Sokan azok közül, akik ekkor Krisztus körül tolongtak, hogy az egészség drága ajándékában részesüljenek, elfogadták Őt Megváltójuknak. Sokan mások, akik a farizeusok miatt nem merték megvallani Őt, a Szentlélek kitöltésekor megtértek, és a haragvó papok és vezetők előtt Isten Fiának ismerték el Jézust.
Most azonban Krisztus szeretett volna visszavonulni, hogy tanítványaival lehessen, mert sok mondanivalója volt számukra. Munkájuk során átestek a küzdelmek próbáján, az ellenállás különféle formáival találkoztak. Eddig mindent megbeszéltek Krisztussal, ám egy ideje egyedül voltak, és időnként sokat tépelődtek azon, mit kellene tenniük. Munkájukban bátorításra leltek, hiszen Krisztus nem küldte ki őket Lelke nélkül. Sok csodát a Belé vetett hit által műveltek, most azonban az Élet Kenyerével kellett táplálkozniuk. El kellett menniük egy magányos helyre, ahol közösségben lehetnek Jézussal, és utasításokat kaphatnak a további munkára.
"Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé" (Mk 6:31). Krisztus felettébb gyöngéd és könyörületes mindenki iránt, aki szolgálatában áll. Megmutatja tanítványainak, hogy Isten irgalmasságot kér, nem áldozatot. Ők egész lelkükkel munkálkodtak az emberekért, és ez kimerítette fizikai és szellemi erejüket. Kötelesek voltak pihenni.
A tanítványok látták munkájuk sikerét, s abban a veszélyben forogtak, hogy maguknak tulajdonítják az érdemet, lelkük felfuvalkodik, és Sátán kísértéseinek esnek áldozatul. Nagy munka állt előttük, és legelőször azt kellett megtanulniuk, hogy erejük nem önmagukban, hanem Istenben rejlik. Akárcsak Mózesnek Sínai pusztájában, Dávidnak a júdeai dombokon, vagy Illésnek Kerith patakjánál, a tanítványoknak is vissza kellett vonulniuk szorgos tevékenységük színhelyéről, hogy közösségben legyenek Krisztussal, a természettel, és saját szívükkel.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés