Higgyetek az Ő prófétáinak - június 25 - KEDD - Mikeás könyve 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Mikeás könyve 1 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Mike%C3%A1s%201&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Mike%C3%A1s%201&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten, mint tanú.  Ez a fejezet úgy beszél Istenről, mint tanúról. Az Ő templomából tanúskodik népe ellen. Ezt a komoly feladatot nem bízza másra, maga végzi el, hogy igazságos és pontos legyen. Isten leszáll a földre az Ő nagy hatalmával, hogy megvizsgálja, honnan ered népe bűne. Forrásként a két fővárost említi meg. A fővárosok az erkölcstelenség helyei, de a vezetésre is utal. A vezetést a fővárosból gyakorolják. A rossz vezetés következménye a nép romlása.        

2.    Amikor elfelejtik Istent. A próféta Izrael bűnét ostorozza, a bűn pedig az Isten ismeretének és a Benne való hitnek a hiányából fakad. Mikeás látja a gazdagság, szegénység égbekiáltó ellentétét és fájdalmasan szól arról, hogy az embereknek nincs igazi kapcsolatuk Istennel, hitük mindössze külső szertartásokon alapul.  Mikeás tudja, hogy az izraeliták bűne nem marad büntetés nélkül, Isten ítélete Szamáriától Jeruzsálemig le fog sújtani. Ugyanakkor azt is tudja, hogy ez az ítélet nem megsemmisítő vég lesz, hanem bizonyos megújulás után Jeruzsálem ismét vallási központtá fog válni.

3.    Isten is szenved népe hűtlensége miatt. A próféta gyászának ad hangot. Amit a próféta tesz nem egyszerűen a saját érzéseinek a kifejezése, hanem Isten tükrözése. A próféta Istent tükrözi. A próféta szavai komoly és mélységes gyászról tanúskodnak: „Emiatt gyászolok és jajgatok, mezítláb és ruhátlanul járok. Üvöltök gyászomban, mint a sakálok, és jajgatok, mint a struccok. Mert halálos a csapás, amely Júdát érte, egészen népem kapujáig, Jeruzsálemig eljutott.”          

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki nem adja fel, hogy népe megmentésén munkálkodjon még a legreménytelenebbnek tűnő időkben sem

b.    aki annyira hatalmas, hogy még az élettelen világ (hegyek, völgyek) sem tudják elviselni jelenlétét

c.    aki a földrajzi nevek megválasztásával is üzen népének: Bét-Afra = fetrengj a porban, Safir = szép, ami meg fog szégyenülni, Lákis = lófogat, Moreset = menyasszonynak adott válólevél, Akbiz = csalódottság, Marésa = birtokbavétel

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne feledkezzen meg Rólad, mert ez az ő romlásához vezet. Adjad, hogy tiszta szívvel higgyen és bízzon Benned, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 40-41. fejezet

41. fejezet – A GALILEAI VÁLSÁG (1. rész)

János 6:22-71.

Amikor Krisztus megtiltotta az embereknek, hogy királlyá kiáltsák ki, tudta: élete fordulóponthoz érkezett. A tömegek, melyek ma trónra akarták emelni, holnap elfordulnak Tőle. Ha önző becsvágyuk nem teljesül, szeretetük gyűlöletbe fordul, dicséretük átokká válik. Ennek tudatában sem hozott intézkedéseket a válság elhárítására. Kezdettől nem hagyta meg a földi jutalom reményét követőinek. Egynek, aki tanítványa akart lenni, megmondta: "A rókáknak vagyon barlangjuk és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani" (Mt 8:20). Ha az emberek megnyerhették volna a világot Krisztussal, tömegek esküdtek volna hűséget Neki, Ő azonban ilyen szolgálatot nem fogadhatott el. Azok közül, akik most Hozzá szegődtek, sokakat a földi ország reménye vonzott. Ezeket nem csaphatta be. A kenyerek csodájában rejlő mély lelki tanulságot nem értették meg. Ezt világossá kellett tenni. És ez az új kinyilatkoztatás még nagyobb próbát vont maga után.

A kenyerek csodájának híre elröppent közelre, távolra egyaránt, és másnap igen korán reggel a nép sereglett Bethsaidába, hogy lássa Jézust. Rengetegen jöttek a tengerről és a szárazföldről is. Akik előző este itt hagyták Őt, most visszatértek, remélték, hogy még itt találják, mert nem volt hajó, mellyel átmehetett volna a másik partra. Keresésük eredménytelen maradt, és sokan visszatértek Kapernaumba, hogy tovább kutassanak utána.

Eközben Jézus - csupán egynapos távollét után - megérkezett Genezáretbe. Amint kiderült, hogy ott kötött ki, az emberek "azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, amerre hallják vala, hogy ő ott van" (Mk 6:55).

Egy idő múlva elment a zsinagógába, ahol megtalálták azok, akik Bethsaidából jöttek. Tanítványaitól megtudták, hogyan kelt át a tengeren. A vihar tombolását, az ellenszéllel szembeni eredménytelen evezés sok-sok óráját, a vízen járó Krisztus megjelenését és az amiatti félelmüket, megnyugtató szavait, Péter kalandját és annak kimenetelét, a vihar hirtelen lecsendesedését és a hajó partra érését mind híven elmondták az álmélkodó sokaságnak. Sokan nem elégedtek meg ennyivel, Jézus köré gyűltek, és megkérdezték: "Mester, mikor jöttél ide?" (Jn 6: 25) Remélték, hogy saját szájából többet tudhatnak meg a csodáról.

Jézus nem elégítette ki kíváncsiságukat. Szomorúan így szólt: "Nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok" (Jn 6:26). Nem valamilyen méltó okból keresték Őt, hanem mert ettek a kenyerekből, és remélték, hogy ha hozzá csatlakoznak, még kaphatnak időleges javakat. A Megváltó intette őket: "Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre" (Jn 6:27). Ne csak az anyagi javakat keressétek. A fő erőfeszítés ne a jelen életről való gondoskodásra irányuljon, hanem keressétek a lelki táplálékot, azt a bölcsességet, amely az örök életbe is átnyúlik. Ezt egyedül Isten nyújthatja, "mert őt az Atya pecsételte el, az Isten" (Jn 6:27).

Egy pillanatra felkeltette hallgatói érdeklődését. Felkiáltottak: "Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?" Számos fárasztó dolgot cselekedtek, hogy Istennek ajánlják magukat, és készek voltak bármilyen új rendelkezést meghallgatni, mellyel nagyobb érdemet szerezhetnek. Kérdésük ezt jelentette: Mit tegyünk, hogy kiérdemeljük a mennyet? Milyen árat kell fizetnünk, hogy elnyerjük az eljövendő életet?

"Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött" (Jn 6:29). A menny ára Jézus. Hit által vezet az út a mennybe, mert Ő "Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn 1:29)

Az emberek azonban nem akarták elfogadni az isteni igazság kijelentését. Jézus pontosan azt a munkát végezte, amelyet a prófécia szerint a Messiásnak végeznie kellett, ők viszont nem azt látták, amit önző reménységük festett le az Ő munkájaként. Igazság szerint Krisztus csak egyszer elégítette meg a sokaságot az árpakenyerekkel. Mózes idejében pedig Izrael negyven évig tápláltatott mannával - messze nagyobb áldásokat vártak tehát a Messiástól. Elégedetlen szívük kifogásolta: ha Jézus oly sok csodát tud művelni, amennyit láttak, akkor miért nem adhat erőt, egészséget, gazdagságot egész népének, miért nem szabadítja meg őket elnyomóiktól, s dicsőíti meg őket hatalomban és tisztességben? Azt állítja, hogy Isten Küldötte, és mégsem akar Izrael királya lenni. Ezt a rejtélyt nem tudták megfejteni. Elutasítását félreértették. Sokan arra következtettek, hogy nem mer előállni követelésével, mert Ő maga is kételkedik küldetésének isteni jellegében. Ezzel kitárták szívüket a hitetlenség előtt, és a Sátán által vetett mag meghozta a maga gyümölcsét: félreértést, elszakadást.

Most félig gúnyosan egy írástudó megkérdezte: "Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk néked? Mit művelsz? A mi atyáink a mannát ették a pusztában; amint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniük" (Jn 6:30-31).