Higgyetek az Ő prófétáinak - június 17 - HÉTFŐ - Ámos könyve 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ámos könyve 7 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%81mos%207&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%81m%C3%B3sz%207&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Istent meg lehet győzni.  Amikor Izraelt bűne miatt büntetés érte, elindultak a sáskaseregek, a próféta Istenhez kiáltott: „Ó, Uram, Uram! Bocsáss meg! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny?” Erre Isten megbánta, és nem történt meg a csapás. Később, amikor tűz pusztította volna Izraelt, a próféta ismét Istenhez kiáltott: „Ó, Uram, Uram, hagyd abba! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny?” És Isten ismét megbánta. Ebből azt látjuk, hogy Istent könnyű meggyőzni a kegyelemről, sőt győzködni sem kell, mert Ő kegyelmes és irgalmas Isten, késedelmes a haragra, végtelen az Ő szeretete.         

2.   Isten megvizsgálja népét. Ebben a fejezetben Isten a függőón képével mutatja be az ítéletet és sajnos ferdének (bűnösnek) találja népét. Kétszer megkegyelmezett a próféta kérlelésére, de most már nem teszi. Isten kegyelmével nem lehet játszani. Isten örömmel megbocsát és megkegyelmez, de amikor ez már a nép létét fenyegeti, Istennek lépni kell.

3.   Isten prófétáját nem lehet elhallgattatni. A király és a nép is el akarják hallgattatni a prófétát, és azt mondják neki, hogy inkább Júdába menjen és ott tevékenykedjen. A próféta azonban arra hivatkozik, hogy nem ő jelölte ki magát prófétának, és a munkásságának területét sem ő jelölte ki, hanem maga Isten. Ha Isten tette, ez ellen senki sem tehet, még egy király sem. Két ember állt szemben egymással: a király, aki minden hatalommal rendelkezett, és a próféta, aki csak egy pásztor ember volt, aki vadfügét is gyűjtögetett, mégis a prófétának volt nagyobb a tekintélye, mert őt Isten bízta meg feladatával. A Mindenható Isten állt mögötte.          

4.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki meg tud indulni népe nyomorúságán

b.   aki könnyen megváltoztatja az ítéletet, ha népe megtér

c.    aki a nép hosszútávú érdekeit a jelen kényelmei elé helyezi

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, Te nem szívesen büntetsz. Szívesebben megkegyelmezel. És adjad, hogy ne éljen vissza a Te kegyelmeddel, hanem értékelni tudja és élni tudjon vele, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 38-39. fejezet

38. fejezet – „Jertek, pihenjetek meg egy kevéssé!” (2. rész)

Míg a tanítványok misszióútjukat járták, Jézus újabb városokat és falvakat látogatott meg, és hirdette országának evangéliumát. Körülbelül ekkor hallotta Keresztelő János halálhírét. Ez az esemény élénken elérajzolta a véget, mely felé halad. Mind súlyosabb árnyak nehezedtek útjára. Papok, rabbik lesték, hogyan ölhetik meg, kémek jártak a nyomában, és mindenfelé sokasodtak a cselszövések; elpusztítására. Az apostolok galileai prédikálásának híre, mely eljutott Heródeshez is, felhívta figyelmét Jézusra és munkájára. "Ez ama Keresztelő János; - mondta - ő támadt fel a halálból" (Mt 14:2); és kifejezte óhaját: látni szeretné Jézust. Heródes állandóan attól rettegett, nehogy titokban forradalmat szervezzenek azzal a céllal, hogy letaszítsák a trónról, és lerázzák a római igát a zsidó nemzetről. A lázongás és elégedetlenség lelkülete tetőfokára hágott a nép körében. Nyilvánvalóvá vált, hogy Krisztus nem sokáig folytathatja nyilvános munkáját Galileában. Szenvedésének órái egyre közeledtek, s Ő egy időre távol kívánt maradni a sokaság zajától.

János tanítványai megszomorodott szívvel helyezték sírba mesterük megcsonkított testét, majd "elmenvén, megjelenték Jézusnak" (Mt 14:12). E tanítványok féltékenykedtek Krisztusra, aki elvonja a népet Jánostól. A farizeusok oldalán álltak, amikor vádolták Őt, hogy a vámszedőkkel eszik Máté asztalánál. Kétségbe vonták isteni küldetését, amiért nem szabadította ki Keresztelő Jánost. Most azonban, amikor tanítójuk meghalt, s nagy bánatukban vigasztalásra vágytak, útmutatásra jövendő munkájukhoz, eljöttek Jézushoz, és célkitűzéseiket egyesítették az Övével. Nekik is szükségük volt egy kis nyugalomra, kapcsolatra a Megváltóval.

Bethsaidához közel, a tó északi végénél volt egy csöndes vidék, mely a tavasz friss zöldjében pompázott, s kellemes nyugalmat nyújtott Jézusnak és tanítványainak. Erre a helyre indultak hajóikon a vízen át. Itt távol lesznek az átmenő forgalomtól, a városi sürgés-forgástól, zaklatottságtól. A természet tájai önmagukban is nyugalmat kínáltak, kellemes változást jelentettek az érzékszerveknek. Itt anélkül hallgathatják Krisztus szavait, hogy félbeszakítanák őket az írástudók és farizeusok dühös visszavágásai, vádaskodásai. Egy rövid időre élvezhették a drága együttlétet Uruk társaságában.

Krisztusnak és tanítványainak pihenője nem önző élvezetet szolgált. Nem kedvtelésnek szentelték a nyugalomban töltött időt. Megbeszélték az Isten művével kapcsolatos problémákat, s annak lehetőségét, miképp tehetik még hatékonyabbá a munkát. A tanítványok Krisztussal jártak, megértették Őt, nekik nem kellett példázatokban beszélnie. Kijavította hibáikat, világossá tette számukra az emberek megközelítésének helyes módját. Tökéletesebben feltárta előttük az isteni igazság értékes kincseit. Éltető isteni erő járta át, ihlette reményre, bátorságra őket.

Bár Jézus tett csodákat, és tanítványainak is hatalmat adott erre, fáradt szolgáit félreeső vidékre vezette pihenni. Amikor azt mondta, hogy az aratnivaló sok, de a munkás kevés, nem a szüntelen munkálkodás szükségességét kötötte tanítványai lelkére, hanem így szólt: "Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába" (Mt 9:38). Isten minden embernek képessége szerint jelölte ki a munkát (Vö. Ef 4:11-13), és nem akar egyeseket kötelezettségekkel megterhelni, miközben másoknak semmi bajuk, gondjuk nincsen.

Krisztus részvétteljes szavai éppolyan bizonyossággal szólnak a ma élőknek, mint a tanítványoknak. "Jertek el csupán ti magatok [...] és pihenjetek meg egy kevéssé" (Mk 6:31) - mondja mindenkinek, aki megfáradt és megterheltetett. Nem bölcs dolog állandóan megfeszített munkában, izgalmak közt élni, még az emberek lelki szükségleteinek szolgálatában sem, mert így elhanyagoljuk a személyes áhítatot, túlterheljük szellemi, lelki, testi erőnket. Krisztus önmegtagadást kíván tanítványaitól és áldozatokat, ezzel együtt azonban vigyázniuk is kell, nehogy a túlbuzgóság nyomán Sátán kihasználja az emberi gyengeségeket, és Isten műve kárt szenvedjen.