Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Mikeás könyve 4 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Mike%C3%A1s%204&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Mike%C3%A1s%204&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Aki megismeri Istent, vezetést és oktatást vár tőle. A Biblia által felvetett egyik legnagyobb probléma, hogy az emberek nem kérnek Isten tanításából és útmutatásából. Inkább a maguk útját akarják járni és a saját bölcsességüket tartják a legjobbnak. Ez a fejezet viszont arról beszél, hogy még a pogányok is Isten tanítására és útmutatására vágynak. Ez egy óriási csoda. A bűn miatt az a természetes, hogy az emberek kerülik Isten tanításait, és a maguk útját járják. Ez a fejezet viszont elmondja, hogy az emberek egyszer el fogják ismerni Isten útjainak helyességét, de ehhez az kell, hogy megismerjék Őt. Ezt olvassuk: „Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk az Úr hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy ösvényein járjunk! Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből.”
2. Isten ajándéka egy város. Lesz egy város, amely kiemelkedik az összes többi közül, mert abban lakik Isten. Ahol Isten jelen van, ott minden a helyére kerül, minden rendeződik. Mivel Istennél van a tanítás, az igazi tanítás, amely igazi, kiegyensúlyozott, megelégítő és hatékony életet biztosít, az emberek rájönnek, hogy erre van igazából szükségük.
3. Isten maradékról gondoskodik. A maradék az újrakezdés és felemelkedés lehetőségét hordozza magában. Ha nincs maradék, nincs jövő. Isten a maradékkal jövőt is ígér népének.
4. Isten gondoskodik a szabadulásról. Bár Izrael ellensége kezébe kerül, bűnei miatt nem kerülheti el a veszedelmet, de Isten a szabadítás Istene, és Övé az utolsó szó. Az utolsó szó a Szabadítóé.
5. Isten aratást ígér. Palesztinában az emberek ki voltak téve az időjárás szeszélyeinek. Ha nem volt eső, nem volt aratás. Az eső és az aratás az áldás jelképei Izraelben.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. akinek a jelenléte minden problémára megoldás
b. aki olyan tudást biztosít számunkra, amivel igazán boldogulni lehet
c. akihez vonzódni fognak az emberek, ha megismerik Őt
d. aki a kirekesztetteket befogadja. Dávid kirekesztette a sántákat a templomból, de Isten befogadja őket, minden más kirekesztettel együtt
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy igazán megismerjen Téged és vágyjon a tanításodra és útmutatásodra, mert csak ezzel tud igazán boldogulni és sikeres lenni, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 40-41. fejezet
41. fejezet – A GALILEAI VÁLSÁG (4. rész)
Ha hitszemünket szilárdan Jézusra szegezzük, megerősödünk. Isten a legdrágább kijelentésekkel fogja megajándékozni éhező, szomjazó népét. Krisztust személyes Megváltónak ismerik meg. Amikor Igéjével táplálkoznak, rájönnek, hogy az lélek és élet. Az Ige lerombolja a természetes, földi természetet, és új életet ad Krisztus Jézusban. A Szentlélek Vigasztalóként hat a lélekre. Kegyelmének átalakító ereje által Isten képmása formálódik a tanítványban: új teremtés lesz. Szeretet veszi át a gyűlölet helyét, a szív isteni hasonlatosságot nyer. Ezt jelenti élni "minden igével, amely Istennek szájából származik" (Jn 4:4). Ez a Kenyér evése, amely a mennyből száll alá.
Krisztus a Közte és követői közötti szent és örök igazságról beszélt. Ismerte azok jellemét, akik tanítványainak vallották magukat, Igéje megpróbálta hitüket. Kijelentette, hogy tanítása alapján kell hinniük és cselekedniük. Mindaz, aki elfogadta Őt, természetének részesévé lesz, és jellemére alakul át. Ez magában foglalta a lemondást a dédelgetett becsvágyakról, megkövetelte, hogy teljesen alávessék magukat Jézusnak. Arra hivatottak, hogy önfeláldozóak, szelídek és alázatos szívűek legyenek. Azon a keskeny úton kell járniuk, amelyet megtett a Kálvária Krisztusa, ha osztozni akarnak az élet ajándékában és a menny dicsőségében.
A próba túl nagy volt. Lelohadt azok lelkesedése, akik erőszakkal el akarták Őt ragadni és királlyá tenni. Ez a zsinagógai beszéd - mondották - felnyitotta szemüket. Most már nem lehet becsapni őket. Meglátásuk szerint szavai közvetlenül bizonyították, hogy nem Ő a Messiás, és a Vele fenntartott kapcsolat révén semmilyen földi jutalmat nem remélhetnek. Üdvözölték csodatévő erejét, meg akartak szabadulni a betegségtől és a szenvedéstől, de nem tudtak rokonszenvezni önfeláldozó életével. Nem törődtek a titokzatos lelki királysággal, melyről beszélt. A nem őszinték, az önzők, akik azelőtt keresték, többé nem vágyakoztak Utána. Ha erejét és befolyását nem a rómaiaktól való szabadulás érdekében használja fel, akkor semmi közük Hozzá.
Jézus egyszerűen ezt mondta nekik: "Vannak némelyek közöttetek, akik nem hisznek" (Jn 6:64), és hozzátette: "Senki sem jöhet énhozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki" (Jn 6:65). Azt akarta megértetni velük, hogy azért nem vonzódnak Hozzá, mert nem nyitották meg szívüket a Szentlélek előtt. "Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg" (lKor 2:14). A lélek hit által látja Jézus dicsőségét. Ez a dicsőség rejtve marad, míg a Szentlélek által hit fogan a lélekben.
Hitetlenségük nyilvános megdorgálása miatt ezek a tanítványok még inkább elidegenedtek Jézustól. Igen elégedetlenek voltak, s hogy megsebezzék a Megváltót és hízelegjenek a farizeusok rosszindulatának, hátat fordítottak, s megvetéssel távoztak. Meghozták a döntést - a formát választották a lélek nélkül, a polyvát a gabonaszemek nélkül. Határozatukat sohasem vonták vissza: többé nem jártak Jézussal.
"Akinek szóró lapát van a kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja" (Mt 3:12). Ez volt a tisztítás egyik ideje. Az Igazság igéje elválasztotta a polyvát a búzától. Sokan elfordultak Jézustól, mert túl hiúk és önigazultak voltak ahhoz, hogy elfogadják a dorgálást, túlságosan szerették a világot, semhogy magukévá tették volna az alázatos életet. Sokan ma is ugyanezt teszik. Emberek ugyanúgy megpróbáltatnak, mint a tanítványok a kapernaumi zsinagógában. Amikor az igazság otthonra lel a szívben, látják, hogy életük nincs összhangban Isten akaratával. Látják, hogy teljesen meg kell változniuk, de nem hajlandók az önmegtagadó munkát elkezdeni. Ennélfogva ingerültek, ha bűneiket felfedezik. Sértődötten zúgolódnak: "Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?" (Jn 6:60)
Dicséret és hízelgés jól esne a fülüknek, az igazságot azonban nem fogadják szívesen, nem akarják hallani. Amikor tömegek követik Őt, jóllakatja a sokaságot, zúg a diadalkiáltás, akkor hangosan dicsérnek, ám ha a Szentlélek vizsgálata felfedi bűneiket, és megparancsolja, hogy hagyják el azokat, akkor hátat fordítanak az igazságnak, és többé nem járnak Jézussal.
Mihelyt a csalódott tanítványok elfordultak Krisztustól, egy másik lélek vonta irányítása alá őket. Semmi vonzót nem találtak Benne, Akire nemrég még odafigyeltek. Ellenségeit keresték, mert az ő szellemükkel, munkájukkal érezték egynek magukat. Félremagyarázták szavait, meghamisították állításait, kételkedtek indítékaiban. Eljárásukat azzal támasztották alá, hogy minden mozzanatot összeszedtek, amit ellene fordíthatnak, és ezekkel a hamis jelentésekkel olyan felháborodást szítottak, mely veszélybe sodorta Jézus életét.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés