Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ruth 3 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ruth%203&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ruth%203&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten kölcsönös segítségre indít. A második fejezet szerint Ruth gondoskodni akart Naómiról, a harmadik fejezet szerint Naómi szerette volna, ha valaki gondoskodna Ruthról. A kor szokása szerinti tanácsot adott hűséges menyének. Amikor valaki isteni befolyás alatt van, segíteni akar másoknak. Ruth segíteni akar Naóminak, Naómi Ruthnak, Bóáz Naóminak (árpát küld neki) és Ruthnak is azzal, hogy feleségül veszi, szeretetet, otthont és biztonságot biztosítva neki.
2. Isten Lelke Boázban is munkálkodik. Boáz nem menekül el a rokoni kötelességek elől, szabálytisztelő (tudja, hogy törvény szerint valaki megelőzi őt a rokoni gondoskodás jogában és kötelességében), igazi értékek alapján választ társat magának (hűség, alázat, szorgalom, Istenhez és népéhez való ragaszkodás). Boáz, a rokon teljes jóindulattal viseltetetett. Nem érintette Ruthot, becsületes férfi volt és be akarta tartani a jogilag előírt utat. Boáz méltó volt a bizalomra. Hatalmas tiszteletet tanúsított úgy Ruth, mint Naómi iránt.
3. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,
a. aki gyakran emberek által üzen számunkra
b. aki mindenki szívében munkálkodik (a gazdag rokon ezt érzékelte, és törődött nehéz helyzetben lévő rokonával)
c. akinek mindenkire és mindenre gondja van
d. aki türelemre és kitartásra tanít minket – Ruth sok próbán ment keresztül, mielőtt sorsa jóra fordult volna
Olvasmány – E.G. White HIT ÉS CSELEKEDETEK 9. fejezet
9. fejezet – Hitünk minősége (2. rész)
Ezt nem tudjuk megmagyarázni
Mondhatja valaki: “Meg akarom magyarázni ezt a dolgot.” Nos, magyarázza meg, ha tudja. “A szél arra fúj, amerre akar”, és ezért halljuk a hangját, de nem tudjuk megmagyarázni. Ugyanígy nem lehet Isten munkáját sem megmagyarázni, melyet az emberi szívben végez. Nem lehet észérvekkel megokolni ezt a hitet, mely a megfeszített és feltámadt Megváltó vérének érdemeire hagyatkozik, hogy az hozza életünkbe Krisztus igazságát. Ha nem a saját igazságunk ruhájába öltözünk, hanem Krisztus igazságát öltjük magunkra, akkor nem függünk attól, hogy mit tudunk, vagy mit fogunk megtenni. Még mindig nem értjük, hogy semmit sem tudunk tenni Krisztus nélkül? “Nélkülem” – mondja Jézus – “semmit sem tudok cselekedni” (Jn 15,5).
Amikor leülsz az asztalhoz, az étel, amit megeszel, Krisztus szeretetének megnyilvánulása. S amikor Isten szavait hallgatod a szószékről, az is az Ő üzenete, mely által az élet igéit hirdeti számunkra.
Ki az közületek, aki összegyűjt minden kételyt és kérdést, amit csak tud, és felhalmozza Krisztus igazságával szemben? Ki teszi ezt? Melyik oldalon állsz te, testvérem?
Megértetted-e pontról pontra azokat a drága igazságokat, melyeket eléd tártunk? Vagy azon gondolkozol, hogy saját elképzeléseidet és véleményedet követed, és azok alapján olvasod, és ítéled meg Isten Igéjét? Vagy pedig összeveted elgondolásaidat és elméleteidet Isten Igéjével, és engeded, hogy ez az élő tanácsadó elmondja neked, hol vannak hiányosságok és hibák elképzeléseidben és elméleteidben? Nem lehet az az álláspontunk, hogy megítéljük Isten Igéjét azért, mert mi így és így hittünk. “A törvényre és a bizonyságtételre hallgassatok, akik nem ekként szólnak, azokban nincs világosság” (Ésa 8,20; angolból fordítva).
Ha volt valaha nép, melynek világosságra volt szüksége, az Isten mai népe, mely a föld történelmének záró szakaszában él. Mi tudni akarjuk, mit mond a Szentírás. Isten élő eszközeihez akarunk fordulni. Azt az élő hitet akarjuk, mely megragadja a végtelen hatalom karját, és teljes lényünkkel Jézus Krisztusra, a mi igazságunkra akarunk támaszkodni. És megtehetjük ezt. Igen, saját lelkünk java érdekében megtehetjük ezt.
Összekapcsolódhatsz az élő szőlőtővel. Minden tagod összekapcsolódhat azzal a Szőlőtővel, és a belőle származó nedv és élet megeleveníti a vesszőt is, melyet a szőlőtőbe oltottak, mígnem eggyé válsz Krisztussal, ahogyan Ő is egy az Atyával. Megváltód áldásaiban részesít téged. De testvéreim! Eddig nem volt hitünk. Túl régóta hozunk már szégyent Istenre.
A gutaütött hite
A gutaütöttre fogok most utalni, aki már sok éve nem használta végtagjait. A papok, a vezetők és az írástudók megvizsgálták az esetét, és reménytelennek ítélték azt. Azt mondták neki, hogy bűneivel hozta magát ilyen állapotba, és már nincs remény számára. Ám ő meghallotta a hírt, hogy van egy Jézus nevű férfi, aki hatalmas dolgokat cselekedett. Meggyógyította a betegeket, és még a halottakat is feltámasztotta. – De hogyan mehetnék el hozzá? – tette fel a kérdést.
– Mi majd elviszünk téged Jézushoz – válaszolták a barátai. – Közvetlenül a lába elé teszünk le, hallottuk, hogy erre a helyre érkezett.
Felvették tehát a reménytelen férfit, és elvitték oda, ahol Jézus volt. Az épületet azonban – ahol Jézus tartózkodott –, olyan szorosan körülfogta a tömeg, hogy arra sem volt esélyük, hogy az ajtó közelébe kerüljenek. Most mit tegyenek? A gutaütött azt javasolta, hogy bontsák meg a tetőt, vegyék le a cserepeket, és tető nyílásán át engedjék őt le.
Így nyilvánult meg az ő komoly hite. Társai teljesítették kérését, és közvetlenül Jézus elé engedték őt le, ahol láthatta a beteget. Jézus rátekintett, megsajnálta Őt, és így szólt: “Fiam, megbocsáttattak a bűneid” (Mk 2,5). Micsoda öröm lehetett ez! Jézus pontosan tudta, hogy mire van szüksége a bűnbeteg léleknek. Tudta, hogy a beteget gyötri a lelkiismerete, ezért mondta neki, hogy “megbocsáttattak a bűneid”. Micsoda megkönnyebbülés volt ez számára, és micsoda reménység töltötte be szívét!
Aztán a farizeusok szívében feltámadtak a kérdések: “Kinek van hatalma megbocsátani a bűnöket? Csak Istennek van hatalma ehhez!”
Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: “Azért pedig, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza” (Lk 5,24). Micsoda, vegye fel az ágyát béna kezeivel? Álljon fel béna lábaira? Mit tett a beteg? Pontosan azt tette, amit az Úr mondott neki. Akaraterejével parancsot adott lábainak és kezeinek, és azok reagáltak – pedig már régóta nem engedelmeskedtek! Ez az esemény nyilvánvalóvá tette az emberek előtt azt, hogy egy olyan Személy van közöttük, aki nem csak a bűnöket tudja megbocsátani, de meg tudja gyógyítani a betegeket is.
Ez a hatalmas jel azonban, melyet a farizeusok kaptak, nem győzte meg őket. Az emberek annyira megköthetik magukat a hitetlenségben, a kétkedésben és hűtlenségben, hogy a halottak feltámadása sem fogja meggyőzni őket. Hitetlenségük miatt ugyanabban a hitetlen, bűnbánat nélküli és megtéretlen állapotban maradnak, amelyben voltak. Ám mindazok, akiknek van szíve az igazság elfogadására, és füle a hallásra, dicsőíteni fogják Istent, mondván: “Ilyet még sohasem láttunk!”
Forrás: Hit, remény, cselekvő szeretet – Heted7világ Kiadó, 2001
