Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 4 - VASÁRNAP - Ruth 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ruth 2 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ruth%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ruth%202&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak 

 

1.    Isten megáldja a hűséget. Habár a kilátások nem sok reményre adtak okot, Ruth hűségesküjével az elköteleződés csodálatos példáját adta, aminek tanúja volt az Úr is. Mindezért kitüntette Ruthot és Boáz földjére vezette.  Ruth mély hálát érzett a hatalmas áldásért. Vágyott a munkára, hogy hasznos lehessen és gondoskodni akart Naómiról.  

2.    Isten segítségül küldi Boázt. A bírák erőszakos korában Boáz és Ruth találkozása mennyei találkozásnak tűnik. Boáz   Isten embere. Szeretettel bánik szolgálóival, Ruth engedelmességére is felfigyel és jóindulattal viszonozza, amit pedig Ruth alázattal fogad. Az egymásra találás példaértékű. Boáz szinte áldást mond Ruthra, Ruth pedig kifejezi őszinte háláját Boáz nagylelkűségéért.   

3.    Isten áldást áraszt Ruthon keresztül Naómira is. Ruth nagy szeretettel számolt be anyósának Boáz jóindulatáról. Naómi pedig Boázra mondott áldást. Boáz nemcsak Ruthot vigasztalta meg, de fokozatosan oldódott Naómi keserűsége is. Veszteségei után végre újra felismerte a jóságos Istent.  

4.    A gondviselő Isten. Ez a fejezet az isteni gondviselésről szól. Ruth pont a Boáz mezejére megy, Boáz éppen akkor látogat ki a mezőre, amikor Ruth ott volt. Boáz kedvessége sem mindennapi a bírák erőszakos korszakában. Ez a fejezet a béke és kedvesség oázisa a sok kegyetlenség és durvaság közepette. Isten munkája nem volt hiábavaló népéért, mert már vannak olyanok, akik Isten jellemét tükrözik.    

5.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,

a.    aki sokszor ad olyan megoldásokat az életünkbe, amit nem mi tervezünk

b.    aki a mindenség Uraként soha nem feledkezik meg gyermekei jó cselekedeteiről: Ruth nem hagyta el anyósát, és az Úr sem hagyta el őket

c.    aki arra indítja az embereket, hogy amikor jó dolguk van, gondoljanak a nélkülöző rokonra

Olvasmány – E.G. White HIT ÉS CSELEKEDETEK 9. fejezet

9. fejezet – Hitünk minősége (1. rész)

Ellen G. White prédikációja, melyet a Kansas állambeli Ottawában tartott meg 1889. május 11-én, csak néhány hónappal a minneapolisi konferencia után, melyben egyszerűen és gyakorlati módon adja elő a témát. Anyagát az 1-es számú kézirat rögzíti.

Alapige: Jn 3,1-16 (az előadó olvasta fel).

Ha a Szentírásban nem is lenne más, ami határozottan megmutatná a mennybe vezető utat, e szavakban akkor is megtalálnánk, mert elmondják nekünk, hogy mi a megtérés, és mit kell tennünk, hogy üdvözüljünk. Barátaim, szeretném elmondani nektek, hogy ez a szakasz pontosan a gyökerére sújt annak a felszín alatti munkának, ami a vallási világban zajlik. Pontosan azt az elképzelést leplezi le, mely azt mondja, hogy különösebb változás nélkül is Isten gyermekévé válhatunk. Ha Isten igazsága szívünkbe költözött, akkor határozott változás megy végbe bennünk, mert az igazság megszentelő hatalma hat életünkre, és jellemünkre. Ha látjuk az igazság gyümölcseit azokban, akik vallják, hogy a nagyobb világosság birtokosai, - ahogyan mi is valljuk -, akkor magatartásunkkal is bizonyságot teszünk arról, hogy Krisztusról tanultunk.

Amikor Krisztust, Izráel reményét felfeszítették a keresztre, és felemelték – ahogyan Ő azt előre megmondta Nikodémusnak –, akkor Vele együtt a tanítványok reménye is meghalt. Nem tudták megmagyarázni az eseményeket. Nem értették semmit abból, amit Krisztus előre elmondott nekik.

A feltámadás után azonban reményeik és hitük is feltámadt, és elmentek, hogy hirdessék Krisztust, és az Ő kereszthalálát. Elmondták, hogyan vitték el és feszítették meg az emberek gonosz kezeikkel az élet és dicsőség Urát, de Ő feltámadt a halálból. Így szólták nagy bátorsággal az élet igéit, melyen az emberek nagyon elcsodálkoztak.

A farizeusok, és azok, akik hallották, hogy a tanítványok milyen bátran hirdetik Jézust, mint Messiást, úgy magyarázták ezt, hogy ők Jézussal voltak, és Tőle tanultak. Éppen úgy beszéltek, ahogyan Jézus beszélt. Ez bizonyíték volt számukra azzal kapcsolatosan, hogy ők Jézustól tanultak. Hogyan vonatkozik ez Jézusnak – minden történelmi korszakban élő – tanítványaira? Hiszen ők is Jézustól tanultak: az Ő iskolájába jártak, az Ő tanulói voltak és megtanulták Krisztus leckéit abban az élő kapcsolatban, melyet szívükben fenntartottak Istennel. Ez az élő hit létfontosságú üdvösségünkhöz, hogy tudjunk bízni a megfeszített, és feltámadott Megváltó érdemeiben, Krisztusban, a mi igazságunkban.

Úgy tűnik, felhő vette körül az emberek lelkét, és ugyanaz telepedett rá elméjükre is. Majdnem lehetetlen áttörni a kételynek és hitetlenségnek ezen a ködén. Majdnem lehetetlen feléleszteni létfontosságú érdeklődésüket arra vonatkozóan, hogy megértsék: mit kell tenniük, hogy üdvözüljenek.

Ilyen egyszerűen üdvözülhetünk

Annak, aki Krisztus igazságában bízik, egyetlen pillanatig sem kell arra várnia, hogy ő maga törölje el saját bűneit. Nem kell addig várnia, míg megfelelően meg nem bánta bűneit, hogy Krisztus igazságát megragadhassa. Nem értjük az üdvösség témáját, pedig olyan egyszerű, mint az ABC. De mégsem értjük azt.

Nos: hogyan tér meg valaki? Olyan dolog ez, amit magától tesz meg? Nem, mert a természetes szív harcban áll Istennel. Akkor hogyan tudja ez a szív megtérésre bírni önmagát, ha nincs ereje hozzá? Mi készteti az embert a megtérésre? Jézus Krisztus. Hogyan vezeti rá a megtérésre? Ezernyi módszere van erre.

A mennyei Isten folyamatosan munkálkodik az emberek elméjében. Isten az Ő Igéje által is hív, de nemcsak az által, hanem mindazokon keresztül, akik hisznek Jézus Krisztusban, és jellemük által bemutatják Őt. Lehet, hogy nem tartanak egy vitabeszédet, lehet, hogy nem mennek oda egyenesen a másik emberhez, hogy beszéljenek vele megtéretlen állapotáról; mégis látja az a személy, amikor kapcsolatba kerül Jézus Krisztus egyik tanítványával, hogy annak van valami a birtokában, ami neki nincs. A farizeusok látták, hogy a tanítványokban van valami, amit ők nem tudtak megmagyarázni. Láttak valami csodálatosat bennük, és levonták magukban azt a következtetést, hogy ez azért van, mert a tanítványok Jézust hallgatták, és tőle tanultak.

A benyomásoknak mindig fontos szerepük van. Az emberi szívet mindig valamilyen légkör veszi körül, és ez a légkör vagy mennyei vagy pokoli. Csak két – egymástól jól elhatárolható – csoport van. Vagy Krisztus oldalán állunk, vagy az ellenség oldalán. S ha folyamatosan gyűjtjük a sugarakat a dicsőség isteni fényéből, akkor Isten angyalai vesznek körül bennünket, és mennyei légkör övezi lelkünket. Őszinte megtérésünkről magatartásunk, szavaink és tetteink tesznek bizonyságot mindazoknak, akik befolyásunk körébe kerülnek. “A Lélek és a menyasszony így szól: “Jöjj!” Aki csak hallja, az is mondja: “Jöjj!” Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!”

Ha az Élő Szőlőtő vesszői vagyunk, akkor a tőben áramló nedv táplál bennünket. Ez a nedv mindig eljut minden ágba, és mindegyikük gyümölcsöt terem az Isten dicsőségére. “Az lesz az én Atyám dicsősége,” – mondta Jézus – “hogy sok gyümölcsöt teremtek.” Akkor hát mi legyen az álláspontunk? Az élő hit kell, hogy legyen az álláspontunk.

Forrás: Hit, remény, cselekvő szeretet – Heted7világ Kiadó, 2001