2017. október 19., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 19 - CSÜTÖRTÖK - Ezékiel 29

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 46. fejezet 829. nap

Az Aggeussal küldött kérleléseket és bátorításokat Zakariás is hangoztatta és kiegészítette. Isten elhívta Zakariást, hogy Aggeussal együtt az építési parancs végrehajtására buzdítsa a népet. Zakariás azzal a biztatással kezdte üzenetét, hogy Isten Igéje mindig beteljesedik, és áldást ígér azoknak, akik hallgatnak a biztos prófétai beszédre.

Izráel mezői parlagon hevertek, szűkös élelmiszerkészletük pedig rohamosan csökkent. Ellenséges népek vették körül őket, mégis hitben mentek előre, válaszként Isten követeinek hívására, és szorgalmasan dolgoztak a romadőlt templom helyreállításán. Ez a munka Istenbe vetett rendíthetetlen bizalmat igényelt. Amint a nép törekedett a maga részét megtenni, Isten kegyelmét szívében és életében újra tapasztalta, s egyik üzenetet a másik után kapta Aggeus és Zakariás által. Az üzenetek Isten gazdag jutalmának ígéretét hordozták, azt, hogy valóra váltja annak a templomnak dicsőségéről szóló jövendölését, melynek falait most építik. Ebben az épületben jelenik meg a népek Reménysége - az emberiség Tanítója és Megváltója -, amikor eljön "az időnek teljessége".

Az építőknek tehát nem kell magukra maradtan egyedül küzdeniük. "...Velük voltak Isten prófétái, akik támogatták őket" (Ezsd 5:2), és maga a seregek Ura mondta: "Légy bátor... és dolgozzatok, mert én veletek vagyok" (Hag 2:4).

Akkor kapták a földi jólét ígéretét, amikor őszintén megbánták bűneiket, és készek voltak hitben előrelépni. "...ettől a naptól fogva áldást adok" (Hag 2:19) - mondta az Úr.

Vezetőjük, Zorobábel - aki a Babilóniából való visszatérésük óta eltelt hosszú évek során súlyos megpróbáltatásokat élt át - nagyon értékes ígéretet kapott. Az Úr kijelentette, hogy közeledik az az idő, amikor választott népének minden ellensége elhull. "Azon a napon a kezembe veszlek téged, Zerubbábel... én szolgám... és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű, mert téged választottalak ki!" (Hag 2:23) Izráel kormányzója most láthatta, mit jelent az a gondviselés, amely csüggedésen és bonyolult helyzeteken vezette át. Meglátta mindenben Isten szándékát.

A személy szerint Zorobábelnek szóló kijelentés fennmaradt, hogy minden korban bátorítsa Isten gyermekeit. Istennek célja van azzal, ha próbát küld gyermekeire. Soha nem vezeti őket másképpen, mint ahogy ők is választanák, ha látnák kezdettől fogva a véget, és fel tudnák fogni a dicső célt, amelyet betöltenek. Mindazt, amivel megpróbálja és kipróbálja őket, azért kapják, hogy erejük legyen szolgálni és szenvedni érte.

Az Aggeus és Zakariás által tolmácsolt üzenetek arra késztették a népet, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a templom újjáépítésére. De miközben dolgoztak, a samaritánusok és mások is nagyon zaklatták őket, kigondolva sok mindent akadályozásukra. Egy alkalommal a médó-perzsa birodalom tartományi hivatalnokai elmentek Jeruzsálembe, és megkérdezték, hogy ki engedélyezte az épület helyreállítását. Ha a zsidók ekkor nem az Úrtól várták volna az eligazítást, ez az érdeklődés végzetes lehetett volna számukra. "De a zsidók vénein rajta volt Istenük szeme, ezért nem akadályozták őket, míg jelentés nem ment Dáriushoz, és levélben válasz nem érkezett rá" (Ezsd 5:5). A hivatalnokok olyan bölcs választ kaptak, hogy elhatározták, levelet írnak Dárius Hystaspesnek, az akkori médó-perzsa uralkodónak, és felhívják figyelmét Círusz eredeti rendeletére, amely megparancsolta, hogy Isten házát építsék fel Jeruzsálemben, költségeit pedig a királyi kincstár fedezze.

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 29

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Nem Babilon volt az egyetlen hatalom, amellyel Jeruzsálem Ezékiel napjaiban paráználkodott. Egyiptom is egy ilyen volt. Ha labda vagy két nemzet között, akkor időnként kénytelen vagy az egyik elnyomóval szövetségre lépni a másikkal szemben. Az egyiptomiak mégis Júda ellen fordultak, csakúgy, mint a babiloniak. Jeruzsálem miatt Egyiptom olyan lett, mint egy nádszál a Nílus partján. Ha rá támaszkodsz, összetörik.

Egyiptomnak meg kell fizetnie az árat. Olyan, mint egy a hatalmas krokodilok közül, amelyekről híres. Félelmetes, mégis fogságba hurcolják, teste pedig vadállatok prédájára adatik. Magának tulajdonította a Teremtő erejét. Mindenki megtudja, hogy Jahve a Nílus teremtője, nem pedig Egyiptom, amikor városai 40 éven át szenvednek majd, ahogy Júda városai tették 70 évig.

Mindazonáltal Isten helyreállította Egyiptomot, ahogy azt Júdával is tette. Milyen kegyelmes Ő. Népe soha nem támaszkodik többé a nádszálra. Meggyógyulnak bálványimádó szokásaikból.

Ez a fejezet két jövendölést tartalmaz majdnem 70 év eltéréssel közöttük. Az 1-17. versek általánosabb képet adnak, míg a 17-21-ig tartó szakasz konkrétabb. Nabukodonozor ostroma Tírusz felett hosszúra nyúlt, kevés kincset hagyva neki és katonáinak. Egyiptom több mint elegendő kárpótlás ezért a veszteségért. Izrael azonban erőre lel és tudja, ki is igazán Jahve.

Látjuk az isteni kezet a nemzetek felemelkedésében és elbukásában. Útjai kifürkészhetetlenek, de nem önkényesek vagy megfontolatlanok. Végül mindenki annak ismeri majd Istent, aki Ő valójában.

Ha életünkben minden hamis szövetséges olyan, mint a törött nád, mit teszünk? Megtanulunk ráhagyatkozni a láthatatlan Isten erős karjára, hogy ne hagyjuk magunkat legyőzni a látható emberi erőtől?

Ross Cole

116. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 46. fejezetéhez (október 15-21.).

Mary Mallon epehólyagja tífusszal volt fertőzött, de ennek nem voltak tünetei. Ahol csak ő főzött szakácsnőként, majdnem mindig tífuszjárvány tört ki. Az orvosok azt tanácsolták neki, hogy vetesse ki a fertőzött epehólyagját, de ő nem hitte el, hogy ő a járvány hordozója. Nem adta fel a szakácsságot, és az emberek körülötte folyamatosan megbetegedtek és meghaltak. Megkapta a „Tífuszos Mary” becenevet.

Amikor az izraeliták elkezdték helyreállítani a templomot, a szomszédos szamaritánusok felajánlották segítségüket. A segítség csak jól jöhet, igaz? Hiszen végül is „sok ember könnyedén dolgozik”. Azonban ezek a szamaritánusok a bálványimádás fertőzését hordozták. Nem gondolták, hogy ők maguk fertőzöttek. Azt állították, hogy a bálványaik pusztán az igaz Istenre emlékeztetik őket, azonban ha az izraeliták elfogadták volna a segítségüket és szövetségre lépnek velük, a bálványimádás előtt nyitották volna meg az ajtót.

Milyen gyakran találkozunk mi is manapság ugyanazzal a kísértéssel? Milyen gyakran vagyunk megkísértve azzal, hogy fogadjunk el segítséget, még akkor is, ha ez a vallási szabadságunk korlátozását jelenti? Megalkudni azért, hogy vonzóak legyünk a tömeg számára? Megkérdőjelezhető cselekedeteket folytatni azért, hogy elkerüljük, hogy egy barátot vagy egy csoportot zavarjunk? Hangozhatnak ezek bármilyen jól is emberi szemszögből, Isten szemében ezek nagyon veszélyesek. Isten képes eltávolítani a fertőzést és tisztává tenni a szívünket, de ehhez teljes odaszánást vár tőlünk. Isten nagyobb dolgokat tud elérni kevés emberrel, akik teljesen odaszánták magukat neki, mint nagyobb számú embercsoporttal, akik megalkuvóak.

„Nem köthetünk egyezséget – elveinkkel megalkudva – azokkal, akik nem félik Istent.” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 354.  o.).

Lisa Ward
a Country Life hetednapi adventista gyülekezet jegyzője
Cleburne, Texas

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése