2017. október 14., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 14 - SZOMBAT - Ezékiel 24

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 45. fejezet 824. nap

Ha azok, akik nem örvendeztek a templom alapkövének letételekor, előre láthatták volna hitetlenségük következményeit, megrémültek volna. Aligha voltak tudatában annak, hogy mily súlya van a rosszallást és csalódást kifejező szavaiknak. Aligha tudták, hogy elégedetlenségük kifejezésével mennyire késleltetik az Úr házának felépítését.

Az első templom pompája és megkapó vallási rítusai Izráel büszkeségének forrását jelentette a fogság előtt. Istentiszteletükből azonban sokszor hiányzott az Isten szemében legfontosabb vonás. Az első templom dicsőségével, szolgálatainak pompájával nem szerezhették meg Isten pártfogását, mert nem nyújtották azt, ami egyedül érték Isten szemében. Nem hozták el néki alázatos és töredelmes szívük áldozatát.

Amikor az Isten országának alapvető elveit szem elől tévesztik, akkor megsokasítják és eltúlozzák a formaságokat. Ahol a jellem-építés háttérbe szorul, ahol a lélek szépsége hiányzik, ahol a kegyesség egyszerűsége megvetés tárgya, ott a hivalkodás szeretete és a fennhéjázás fényűző építményeket, pompás díszítményeket és hatást keltő szertartásokat kíván. Mindez azonban nem dicsőíti meg Istent. Egyházát nem külsőségeiért értékeli, hanem azért az őszinte kegyességért, amely megkülönbözteti a világtól. Tagjait Krisztus ismeretében való növekedésük, lelki életben való fejlődésük szerint értékeli. A szeretet és jóság alapelveit keresi. A művészet minden szépsége sem mérhető össze annak a jellemnek szépségével, amely Krisztust képviseli.

Lehet egy hívő közösség a legszegényebb az országban. Nélkülözheti a látványos pompa minden varázsát; de ha tagjai a Krisztus jellemét tükröző alapelvek szerint élnek, angyalok is részt vesznek istentiszteletükön. A dicsőítés és köszönet kedves áldozatként száll fel Istenhez a hálás szívekből:

"Adjatok hálát az Úrnak, mert jó,
mert örökké tart szeretete.
Így szóljanak az Úr megváltottai,
akiket megváltott az ellenség kezéből."
"Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki,
emlegessétek minden csodáját!
Dicsőítsétek szent nevét,
szívből örüljenek, akik keresik az Urat!"
"Mert megitatta a szomjazókat,
és jól tartotta az éhezőket"
(Zsolt 107:1-2; 105:2-3; 107:9).

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 24

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ó, Uram, olyan nehéz a te ösvényeiden járni! Még Ezékielt, hűséges prófétádat sem kímélte a fájdalom. A feleséged, Jeruzsálem is elpusztul, és ugyan azon a napon Ezékiel feleségének is meg kell halnia. Mint előtte Hóseás, ő sem az isteni bánatról szónokolt. Közvetlenül tapasztalta meg ezt. Elsősorban nem a szavak ihletettek, hanem maga a szónok, akit a Szentlélek indít.

Az oroszlánok üvöltöttek. Ki képes csendben élni? Isten szava tűz a csontokban, melyet nem lehet meggátolni. De a tűz felemészti a tulajdonosát is, nem csak a bűnösöket.

Uram! Vannak akik tévesen úgy tekintenek a Te ösvényedre, mint egy menekülő útra a bánat és a gyász elől. Te sosem ígértél nekünk könnyű vagy sikeres életet. A világ bánata a Te saját bánatod, és ez a miénké válik. Összetörünk és szétzúzódunk ez alatt a súly alatt.

Mégis, nem csak fájdalmat és bánatot adtál nekünk. Te önmagadat is nekünk adod. Ez a Kálvária lényege. És Te elég vagy számunkra.

Láttam a saját életemben, hogy embereket, akiket szeretek, súlyosan bántalmaznak; én pedig folyamatosan poszttraumás stresszben szenvedtem, és több számomra kedves embert is elragadott a hirtelen halál.

Néha úgy tűnik, mintha ezek a dolgok sosem érnének véget. Egyikünket sem szólítottad fel arra, hogy önmagunkat büntessük. De időnként olyan útra hívsz, ami meredek, sziklás, tövisekkel teli ösvényen vezet. Mégis bizonyosságom van afelől már ma is, hogy Te elég vagy számomra, hiszen gyengeségemben is meglátom a Te tökéletes erődet!

Ross Cole

115. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 45. fejezetéhez (október 8-14.).

Sok minden van, amit ebből a fejezetből tanulhatunk, de egy dolog különösen szembeötlő volt számomra: Isten bárkit képes használni az Ő céljai érdekében, feltéve, hogy megengedjük, hogy használjon minket. A fejezet nagy része Nagy Círuszra összpontosít, aki egy pogány perzsa király volt. Isten mégis őt választotta. (Olvasd el Ésaiás 44:28-at és 45:13-at.)

Úgy vélem, fontos, hogy ezt észrevegyük, mert néha napjainkban a keresztények úgy érzik, hogy őket nem tudja Isten használni. Túlságosan piszkosak és szennyesek. Ezek a gondolatok még el is taszítják őket Istentől, mert bizonytalanok afelől, hogy képesek Őt követni, és az Ő akaratát az életükben. Ez valójában igaz is, hogy a saját erőnkből képtelenek vagyunk olyanná válni, mint Jézus, és tökéletesen szolgálni őt. „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.”

Mindazonáltal hálásnak kell legyünk az Úrnak, hogy nem kell saját érdemünkből próbálkoznunk, mert az Úr a mi erőnk és pajzsunk. Círusz király elolvasta a róla szóló szöveget, amely még a születése előtt íródott, „szíve mélyen megindult, és elhatározta, teljesíti Isten által kijelölt küldetését.” Hasonlóképpen, mi mindannyian az Isten munkájára hívattunk el.

„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Margaret Muthee
a Northwest University hallgatója
Dicsőítés Temploma, Hetednapi Adventista Egyház
Lakeland, WA USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése