2017. október 23., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 23 - HÉTFŐ - Ezékiel 33

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 47. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 47. fejezet 833. nap

A főpap nem tudja Sátán vádjaitól megvédeni sem magát, sem népét. Nem állítja, hogy Izráel hibátlan. Jósua szennyes ruhában áll az Angyal előtt. A nép bűneit jelképezi az a ruha, amelyet képviselőjükként visel. Megvallja bűnösségüket, de rámutat bűnbánatukra és megalázkodásukra is, bízva a Megváltó bűnbocsátó irgalmában.

Ekkor az Angyal, aki maga Krisztus, a bűnösök Megváltója, elhallgattatja népe vádolóját és így szól: "Dorgáljon meg téged az Úr, Sátán! Dorgáljon meg téged az Úr, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez?" (Zak 3:2) Sokáig volt Izráel a szenvedések kohójában. Bűnei miatt már-már megemésztette a láng, amelyet Sátán és eszközei elpusztításukra szítottak. De Isten most kinyújtotta kezét, hogy kihozza őket a tűzből.

Az Angyal elfogadta Jósua közbenjárását, és megparancsolta: "Vegyétek le róla a piszkos ruhát!" Jósuának pedig ezt mondta az Angyal: "Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged... Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették..." (Zak 3:4-5.) Jósua és népe bűneit az Angyal megbocsátotta. Izráelt "tiszta ruhába" öltöztette. Krisztus a maga igaz voltát tulajdonította nekik. A Jósua fejére helyezett süveg olyan volt, mint amilyent a papok viseltek. Ez a felirat volt rajta: "Az Úrnak szentelt" (2Móz 28:36), jelezve, hogy korábbi törvényszegései ellenére alkalmassá vált a templomban az Isten előtti szolgálatra.

Az Angyal most így szólt Jósuához: "Ezt mondja a Seregek Ura: Ha az én utamon jársz, és ha teljesíted, amit rád bíztam, akkor ítélkezhetsz házamban, és felügyelhetsz udvaraimra, sőt megengedem neked, hogy az itt állók között járj-kelj" (Zak 3:7). Ha engedelmes, abban a megtiszteltetésben részesül, hogy a templom minden szolgálata feletti bíró vagy felügyelőként, szolgáló angyalok között járhat már ebben az életben, és végül ott lehet az Isten trónja körül álló megdicsőült tömeg között.

"Hallgass ide, Jósua főpap, társaiddal együtt, akik előtted ülnek! Azt a csodát jelzik ezek a férfiak, hogy én elhozom szolgámat, a Sarjadékot!" (Zak 3:8) Az eljövendőben a Sarjadékban, a Szabadítóban rejlik Izráel reménysége. Jósua és népe azért kapott bocsánatot, mert hitt az eljövendő Megváltóban. Krisztusba vetett hitük által jutottak vissza Isten kegyeibe. Ha utain járnak és megtartják rendeléseit, az Ő érdemeiért csodálni és tisztelni fogják bennük azt a népet, amelyet a menny kiválasztott a föld népei közül.

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 33

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A próféta szavait gyakran nehéz összeegyeztetni egy szerető Istenben való hittel, mivel az üzenetek emberek elpusztításáról szólnak. Jahve a prófétát őrállóként mutatja be azért, hogy rávilágítson, mennyire nem helytálló ez a fajta vélekedés. Az őrálló riadót fúj akkor, amikor az ellenség közeledik, és aki hallja, eldönti, hogy meneküljön, vagy maradjon. A következményért egyedül a hallgató felelős. Másrészről viszont, ha az őrálló nem fúj riadót, és nem törődik azzal, ami történik, akkor ő a felelős a szerencsétlenségért. Ezékiel egy őrálló. Bármennyire is felzaklató az üzenete, a célja a szabadulás és nem a pusztulás. A rossz dolgokat nem önmagukért jövendöli, hanem figyelmeztetésképpen, hogy elkerülhetők legyenek. Isten figyelmeztetései és ígéretei egyaránt feltételesek.   

A próféta üzenetére nem lehet fél választ adni. A pillanatnyi válaszaink döntő jelentőségűek. Bármilyen gonosz lehetsz, a kritikus pillanatban megtörtént bűnbánat a lényeg. És ennek az ellentéte is igaz: bármennyire igaz lehetsz, ha egy kritikus pillanatban letérsz a helyes útról, vereséget szenvedsz. Eszembe jutnak a mezőn dolgozó emberek Jézus példázatában, akik különböző óraszámot dolgoztak le a nap folyamán, de mindannyian ugyanazt a fizetést kapták a nap végén. De mindannyian határozottan válaszoltak a hívásra (Mt 20:1-6). A mennynek megvannak a maga szabályai. A kegyelem így működik.

Mennyire szomorú, hogy gyakran tévesen ítéljük meg Isten útjait. Amikor csak jót akar, mi rosszat látunk benne. Most van annak az ideje, hogy Isten mellett döntsünk. Senki se késlekedjen!
Ross Cole

117. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 47. fejezetéhez (október 22-28.).

Szeretünk magunkra úgy gondolni, mint akik különleges célpontjai vagyunk sátán üldözésének. Így is van. Mi vagyunk a maradék. Célkeresztben vagyunk. Azonban többről van szó ennél, és ez egyrészt változást hozhat életünkbe, másrészt csökkenti az egónkat.

Igazából semmik sem vagyunk Sátán számára, semmi nem jelentünk neki. Pusztán járulékos kára vagyunk annak, hogy az Ellenség célba veszi Krisztust. Mi csupán az „A jelű bűnjel” vagyunk a tárgyaláson, mely a világegyetem sorsáról folyik. Sátán azzal vádolja Istent, hogy igazságtalan, hiszen az áldozata árán megmenti a gyarló embert az örökkévalóság számára. Sátán úgy véli, ő és gonosz serege sokkal inkább érdemli a különleges bánásmódot.

Ez az a nép - kérdi -, amely elfoglalja majd helyemet, és a velem tartó angyalok helyét a mennyben? Azt vallják, hogy engedelmeskednek Isten törvényének; de vajon megtartják-e előírásait? nem szeretik-e jobban önmagukat, mint Istent? Nem helyezik-e saját érdekeiket a néki való szolgálat fölé? Nem szeretik-e a világ dolgait? Nézd csak bűneiket, amelyek rányomják bélyegüket életükre! Figyeld, milyen önzőek, rosszindulatúak, gyűlölködők! Engem angyalaimmal elűzöl magadtól, őket pedig - akik ugyanolyan bűnösek - megjutalmazod? Ez nem igazság, Isten! Az igazság kárhozatukat követeli! (Próféták és királyok, Budapest, 1995, Advent Kiadó, 366. o.)

Az örökkévalóság ígérete Jézus válaszában nyugszik: „Lehet, hogy jellemük tökéletlen és igyekezetük kudarcba fulladt, de megbánták bűneiket, én pedig megbocsátok nekik, és elfogadom őket.”

Karen D. Lifshay
Stanfield, Oregon

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése