Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Királyok 18 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok%2018&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok%2018&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Az Istenhez hűséges király. Izrael legsötétebb időszakában, a legnehezebb körülmények között is akadt olyan király, aki hűséges volt Istenhez. Akház uralkodása soha nem látott erkölcsi, politikai és gazdasági mélységbe döntötte Izraelt. Ezékiásnak ezek között a körülmények között kellett hűségesen megállnia Isten mellett. És meg is állt. Azt olvastuk, hogy sem előtte, sem utána nem támadt olyan hűséges király, mint ő. Asszíriai az ókor legkegyetlenebb birodalma volt. Ellenségeivel és az ellene fellázadó népekkel a legkegyetlenebb módszerekkel elbánt. Ebben az időben kellett eldöntenie, hogy Istenben, vagy Asszíriában bízik.
2. A leghűségesebb király sem menekül az erkölcsi döntések felelősége alól. Ezékiásnak el kellett dönteni, hogy Istenben bízik, vagy az aranyban és ezüstben. Úgy tűnik, hogy először ezeket próbálta meg. Hatalmas mennyiségű aranyat és ezüstöt adott Asszíriai királyának a saját és a templom kincseiből, de mindez nem volt elég Asszíriának. Teljes megsemmisítéssel fenyegette meg Jeruzsálemet, ha nem adja meg magát. Az asszírok Jeruzsálem kivételével Júda minden városát elfoglalták már, egyedül Jeruzsálem maradt meg. A helyzet kilátástalan volt, de Ezékiás megtanulta, hogy van egy hatalmas Istene, aki a legnehezebb helyzetből is kimenti és azt is megtanulta, hogy Istenben minden körülmények közepette érdemes megbízni.
3. A kis Júda a maga Istenével az oldalán szembeszáll az egész világgal. A katonai erőfölény óriási volt a két ország között. Talán azt is mondhatnánk, hogy Júdának már hadsere sem volt. Asszíria pedig egy világbirodalom volt, hatalmas, erős és rettegett hadsereggel. Ez a hit igazi próbája. Amíg vannak eszközeink, bízhatunk azokban, de miben vagy kiben bízunk, amikor elfogytak az eszközeink, és a próbáink emberfelettiek?
4. Isten népe ellenségének néha és bizonyos mértékig igaza lehet. Igazat mondott az asszír hadvezér, amikor azt mondta, hogy egy nép istene sem tudta megmenteni népét az ő kezéből. De nem volt igaza akkor, amikor azt mondta, hogy Jeruzsálem Istene sem tudja megmenteni népét. Nem volt igaza, amikor Jeruzsálem Istenét összehasonlította a népek isteneivel. Neki is meg kellett tanulni, hogy Ő az egyedüli igaz, szerető és hatalmas Isten. A népek istenei nem is léteznek, de Jeruzsálemnek van Istene.
Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 8. fejezet
8. fejezet – A VÁROSOK (7. rész)
Ne hirtelen elhatározásból költözködj!
Mindenki szánjon időt a gondos mérlegelésre, nehogy úgy járjon, mint a példázatbeli ember, aki építkezésbe kezdett, de nem tudta befejezni. Egyetlen mozdulatot se tegyünk, csak akkor, ha azt a lépést és mindazt, ami ebből következik, alaposan átgondoltunk – vagyis már mindent mérlegeltünk…
Lehet, hogy egyesek elhamarkodott lépéseket fognak tenni, és belevágnak olyan dologba, amiről semmit nem tudnak. Isten nem kívánja ezt tőlünk…
Semmit ne tegyünk fegyelmezetlenül! Különben a heves és meggondolatlan beszédek olyan lelkesedést és izgatottságot szíthatnak, ami nem felel meg Isten elvárásainak, és ezzel anyagi téren nagy veszteséget okoznak és komoly áldozatot követelnek. Kiegyensúlyozott mértéktartás, megfelelő mérlegelés, valamint egészséges elvek és célok hiányában az elvárható győzelem helyett könnyen kudarcot szenvedünk (2SM, 1893, 362–363. o.). [Ez az 1893. december 22-én keltezett levél a válasz egy Battle Creek-i vezető írására, aki előzetesen arról tájékoztatta Ellen G. White-ot, hogy „100 és 200 közé” tehető azok száma, akik sürgetése nyomán elhagyni készülnek a várost, és „amilyen gyorsan csak lehet”, vidékre költöznek (Lásd: 2 SM, 1893, 361–364. o.).]
A jel
Nincs már túl messze az az idő, amikor kénytelenek leszünk a régi tanítványokhoz hasonlóan puszta és magányos helyen keresni menedéket. Ahogy a Jeruzsálemben tartózkodó keresztényeknek a római hadsereg ostroma volt a menekülés jele, úgy minket az a hatalomátvétel figyelmeztet országunk részéről, amely a pápaság szombatját kényszerítő rendeletben nyilvánul meg. Ez lesz a nagyvárosok elhagyásának ideje, még a kisebb települések elhagyása előtt – viszont majd azokat is magányosabb otthonokra kell cserélni a hegyek között, félreeső helyeken (5T, 1885, 464–465. o.).
A halálbüntetéssel sújtó rendelet kiadása után néhány igaz még mindig a városokban él
A nyomorúság idején már valamennyien elmenekülünk a városokból és falvakból, de a gonoszok tovább üldöznek, és karddal lépnek be a szentek házaiba (EW, 1851, 34. o.).
Amikor az igazak elhagyták a lakott településeket, a gonoszok üldözték és meg akarták ölni őket. De a legyilkolásukra felemelt kard összetört, és erőtlen szalmaszálként hullott a földre. Isten angyalai védelmezték a szenteket (EW, 1858, 284–285. o.).
Bár rendelet jelöli meg azt az időt, amikor az Úr parancsolatainak megtartóit meg lehet ölni, ellenségeik helyenként elébevágnak a rendeletnek, és idő előtt megkísérlik kioltani az életüket. De senki sem törheti át a hatalmas őrzők seregét, akiket Isten a hűséges emberek köré vont. A városokból és a falvakból menekülők közül egyeseket megtámadnak ugyan, de az ellenük felemelt fegyver összetörik, és lehull, mint a gyenge szalmaszál. Lesznek olyanok, akiket harcosok alakjában megjelenő angyalok védenek meg (GC, 1911, 631. o.).
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés