Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Királyok 20 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok%2020&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok%2020&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten meghallgatja Ezékiás őszinte imáját. Ebben a fejezetben egy olyan Istent látunk, aki kész alkuba bocsátkozni gyermekeivel. Eldönti, hogy Ezékiás befejezi földi életét, Ezékiás nem szeretne meghalni, könyörög Istenhez, Isten pedig belemegy az alkuba és ad még tizenöt évet Ezékiásnak. Isten itt ebben a történetben leereszkedik az emberhez, átérzi érzéseit, párbeszédbe elegyedig az emberrel és enged az ember kérésének. Isten nem egy kérlelhetetlen zsarnok, amilyennek ellensége állítja.
2. Isten átállítja a világegyetemet csak azért, mert egy gyermeke jelt kért tőle. Ahhoz, hogy a nap visszamenjen az égen, át kell állítani az egész naprendszert. Fel sem bírjuk fogni, hogy mekkora csoda kellett ehhez. A tét sem volt olyan nagy, hiszen csak Ezékiás hitét kellett erősíteni. Nem függött tőle emberek élete, vagy népek sorsa. Csupán egy egyszerű kis jel kellett. Milyen Istennek látjuk azt az Istent, aki kész ekkor felhajtást csinálni az egész univerzumban csak azért, hogy egy gyermekének jelt adjon?
3. Isten szembesíti Ezékiást önigazultságával. Az a király, aki nem önmagában bízik, amikor Asszíria megtámadja, amikor mindenért Istennek ad dicsőséget, minden győzelmet Istennek tulajdonít, most úgy mutatja be kincsesházát a babiloni küldöttségnek, mint ami az övé. Azonban nem ismerjük pontosan a történet hátterét. Könnyen ítéletet mondunk Ezékiásra, hogy öntelt volt és önmagát dicsőítette. De lehetséges, hogy egészen másról van szó. Ezékiásról azt olvastuk, hogy sem előtte, sem utána nem volt Istenhez olyan hűséges király, mint Ő. Nem olvasunk arról, hogy szíve bármikor is eltávolodott volna Istentől. Ez a történet és a háttere rejtély marad számunkra.
Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 9. fejezet
9. fejezet – A VASÁRNAPTÖRVÉNYEK (2. rész)
Serkenj föl, aki alszol!
Kötelességünk minden tőlünk telhetőt megtenni a fenyegető veszély elhárítása érdekében… Az egész országban óriási felelősség hárul az ima embereire, hogy esedezzenek a Megváltóhoz, oszlassa el a gonoszságnak ezt a felhőjét, és adjon nekünk néhány év kegyelmet, mialatt még a Mesterért dolgozhatunk (RHExtra, 1888. december 11.).
Akik ma megtartják a mennyei Isten törvényét, fel kell készülniük arra, hogy olyan különleges segítséget kapjanak, amit egyedül csak az Úr adhat nekik. Dolgozzanak komolyabban, hogy ameddig csak lehet, késleltessék a fenyegető csapást! (RH, 1888. december 18.).
A mennyei parancsolatokat megtartó nép ne legyen néma ebben az időben, mintha méltósággal belenyugodna a helyzetébe! (7BC, 1889, 975. o.).
Nem Isten akarata szerint cselekedszünk, ha békésen üldögélünk a helyünkön, és nem teszünk semmit a lelkiismereti szabadság megőrzéséért. Szálljon buzgó és hathatós ima az égbe, hogy ha lehetséges, még késlekedjen e csapás, ameddig az oly sokáig elhanyagolt munkát bevégezhetjük. A legkomolyabban könyörögjünk, és azután imáinkkal összhangban munkálkodjunk! (5T, 1889, 714. o.).
Sokan vannak, akik pihennek, akik alszanak, mintha most annak lenne ideje. Azt mondják: „Ha a prófécia előre megjövendölte a vasárnap megünneplésének elrendelését, akkor a törvényt bizonyosan be is fogják iktatni”, és e következtetésre jutva csak a pamlagukon ülnek, nyugodtan várakozva erre az eseményre, miközben azzal a gondolattal vigasztalják magukat, hogy az Úr biztosan megvédi népét a nyomorúság napján. Isten azonban nem fog megőrizni bennünket, ha nem teszünk erőfeszítéseket, hogy elvégezzük a reánk bízott munkát…
Mint hűséges őrállóknak látnotok kellene a közelgő ellenséget, és figyelmeztethetnétek az embereket, hogy tudatlanságukban ne járjanak olyan utakon, amit elkerülnének, ha ismernék az igazságot (RHExtra, 1889. december 24.).
Tollunkkal és szavazatainkkal a vasárnaptörvény ellen!
Nem dolgozhatunk azok tetszésének elnyeréséért, akik egykor majd befolyásukat a vallásszabadság visszaszorítására és olyan elnyomó intézkedések foganatosítására használják fel, melyek segítségével embertársaikat afelé vezetik vagy arra kényszerítik, hogy a vasárnapot szombati nyugalomnapként tartsák meg. A hét első napjának nincs oly tekintélye, amit tisztelni kellene. Ez hamis szombat, és az Úr családjának tagjai nem vállalhatnak közösséget azokkal az emberekkel, akik felmagasztalják ezt a napot, és Isten törvényét megsértve lábbal tiporják az Ő szombatját. Ne szavazzon a maradék nép arra, hogy ilyen emberek kerüljenek hivatalba, mert amikor ezt megteszi, részesévé válik a bűnöknek, amelyeket ezek az emberek hivatali idejük alatt követnek el (FE, 1899, 475. o.).
Remélem, hogy a trombita biztos hangon fog szólni a vasárnaptörvény mozgalmát illetően. Úgy gondolom, hogy legjobb lenne, ha kiadványainkban Isten törvénye örökérvényűségének tárgyát külön szakterületté tennénk… Most minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy meghiúsítsuk a vasárnaptörvény kiadását! (CW, 1906, 97–98. o.).
Az Egyesült Államok vasárnaptörvénye
Amikor nemzetünk már oly mértékben megtagadja kormányzásának alapelveit, hogy törvénybe is iktatja a vasárnapünneplést, akkor a protestantizmus e tettével a pápasággal fog kezet (5T, 1889, 712. o.).
A protestánsok minden befolyásukat és erejüket latba vetik a pápaság oldalán. A hamis szombatot kikényszerítő országos rendelettel életet és erőt visznek Róma romlott hitébe, felélesztve a zsarnokságot és a lelkiismeretet elnyomó hatalmat (Mar, 1893, 179. o.).
Előbb vagy utóbb elfogadják a vasárnapról szóló törvényeket (RH, 1905. február 16.).
Hamarosan kikényszerítik a vasárnaptörvényeket, és a bizalmi állásokat betöltő emberek megkeserednek az Üdvözítő parancsolatait megtartó maroknyi néppel szemben (4MR, 1909, 278. o.).
A Jelenések könyve 13. fejezetének próféciája kijelenti, hogy a bárányszarvú fenevad által jelképezett hatalom „azt cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják” a pápaságot, amelyet itt a „párduchoz hasonló” fenevad szimbolizál… Ez a jövendölés akkor teljesedik be, amikor az Egyesült Államok kényszeríteni fogja lakosait a vasárnap megtartására, amelyre Róma a maga felsőbbsége elismerésének különleges jeleként tart igényt…
A politikai korrupció kiöli a jogosság szeretetét és az igazság tiszteletét. Még a szabad Egyesült Államokban is eljön az idő, amikor hatalmasságok és törvényhozók engedni fognak a vasárnap megtartását törvénnyel kikényszeríteni akaró tömeges igénynek, hogy így elnyerhessék a közvélemény támogatását (GC, 1911, 578–579, 592. o.).
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés