Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Királyok 17 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok%2017&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok%2017&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten eszköze az ítéletben egy pogány király. Izrael gonoszsága 200 év alatt betelt (ennyi idő telt el Júda és Izrael kettészakadásától). Isten előre figyelmeztette Izraelt arról, hogy mi lesz gonoszságának a következménye, de ezek a figyelmeztetések nem sokat értek. Még akkor is idegen istenek után jártak, még akkor is szembehelyezkedtek Isten törtvényével, amikor Asszíria vészjóslóan közeledett Izrael határaihoz. Isten nem tudja megvédeni azokat, akik nem nála keresik az oltalmat. Így az Asszír király prédájává váltak, aki beteljesítette Isten ítéletét, amelyet előre megjövendölt.
2. Isten mindentől meg tud óvni, csak önmagunktól nem. Izrael hol az asszíroknál, hol Egyiptomnál keresett oltalmat, de esze ágába sem jutott Isten. Izrael így döntött, és ennek meglettek a következményei. Mivel Isten szabadakaratot biztosított és Izrael saját kezébe vette sorsát, Isten nem tudta megmenteni önmagától.
3. Az Istentől való elszakadás végső pusztuláshoz vezet. Ezt bizonyítja Izrael történetének 200 éve. Isten tudja ezt, ezért mindent megtesz ennek megakadályozásáért, még akkor is, amikor népe hűtlen hozzá. Ebben a fejezetben arról olvasunk, hogy Júda is Izrael gonoszságának a szintjére süllyedt, azonban Isten nekik még 150 év kegyelmet adott, ami szintén letelt egyszer és Júda is elérkezett végnapjaihoz.
4. Isten a legnehezebb helyzetet is felhasználja az emberek javára. Nem volt kellemes helyzet az Izraelitáknak, hogy deportálták őket messzi földre, de ott lehetőségük volt megtérni Istenhez és bizonyságot tenni hatalmáról és szeretetéről. Nem volt kellemes dolog azoknak, akiket messze országokból telepítettek be Izraelbe. A történet úgy alakult, hogy Asszíria királya egy papot rendelt arra, hogy megtanítsák a betelepítetteket Isten imádatára. Micsoda lehetőség? Százezrek ismerhetik meg Istent és szolgálatát.
5. A pogányok sem használták az Istentől kapott szabadakaratukat jobban, mint Izrael. A pogányok ugyanúgy éltek az Istentől kapott szabadakaratukkal, mint Izrael. Isten mellé ők is megalkották bálványaikat és az otthonról hozott Isteneiket imádták Jahve mellett. Korábban ez okozta Izrael bukását és fogságba hurcolását. A helyükre betelepített pogányok Izrael útját járták, aminek a következménye is hasonló lett.
Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 8. fejezet
8. fejezet – A VÁROSOK (6. rész)
Komoly erőfeszítések a városokért
Urunk eljövetelére készülőben hatalmas munkát kell végeznünk a nagyvárosokban. Tegyünk ünnepélyes bizonyságot ezekben a nagy központokban! (WEW, 1909, 5. o.).
Korunk intő üzenetét nem hirdetjük elég komolyan az előkelő üzleti világnak. Nap mint nap olyan emberekkel telnek meg a nagy kereskedelmi és ipari központok, akiknek szükségük lenne az aktuális igazságra, de mégsem ismerik meg az értékes megmentő elveket, mert senki nem tesz komoly, kitartó erőfeszítéseket, hogy ott érjék el ezt a csoportot, ahol vannak (CW, 1909, 14. o.).
Most hirdessük a harmadik angyal üzenetét, és nem csupán a távoli országokban, hanem a közeli, elhanyagolt területeken is, ahol tömegek élnek anélkül, hogy bárki figyelmeztetné és megmentené őket. Városaink mindenütt őszinte, szívvel-lélekkel végzett munkát igényelnek Isten szolgáitól! (RH, 1910. november 17.).
Még nem hagyhatja el mindenki a városokat
A szülők kötelessége, hogy amint alkalom kínálkozik, megteremtsék gyermekeik számára a vidéki otthont (AH, 1906, 141. o.).
Ahogy halad az idő, népünknek egyre inkább el kell hagynia a városokat. Éveken át kaptuk azt az eligazítást, hogy testvéreink, de különösen a gyermekes családok tervezzék a városok elhagyását, mihelyt megnyílik az út előttük. Sokaknak keményen kell küzdeni azért, hogy ezt megtehessék. Amíg azonban ez nem válik lehetővé számukra – tehát addig, amíg maradnak –, folytassák a legaktívabb missziós munkát, bármilyen behatárolt is legyen a befolyásuk (2SM, 1906, 360. o.).
Városainkban egyre nő a gonoszság, és az is mind nyilvánvalóbbá válik, hogy az ott maradók feleslegesen veszélyeztetik az üdvösségüket (CL, 1907, 9. o.).
A kis- és nagyvárosok egyaránt bűnbe és erkölcsi romlásba merültek, mégis minden Sodomában élnek Lótok (6T, 1900, 136. o.).
Iskolák, gyülekezetek, éttermek
Sokkal többet tehetnénk azon gyermekes családok megmentése és nevelése érdekében, akik jelenleg még nem hagyhatják ott a városokat. Ez az ügy megérdemli a legkitartóbb erőfeszítéseinket is. Egyházi iskolákat kell alapítani a városokban a kicsik számára, de gondoskodni kell a magasabb fokú képzésről is ott, ahol ezt igényik (CG, 1903, 306. o.).
Éttermeinknek a városokban kell lenniük, mert az alkalmazottak máskülönben nem tudnák megközelíteni az embereket, és nem taníthatnák őket a helyes élet alapelveire (2SM, 1903, 142. o.).
Az Úr ismét utasított minket, hogy külső központokból kell elérnünk a városokat, ahol legyenek imaházaink, amelyek az emlékművekhez hasonló szerepet töltenek be, és Istenre hívják fel a figyelmet; de a kiadóhivatal, az egészségügyi és a munkásképző intézmények [főiskolák] a városokon kívül működjenek. Különösképpen fontos, hogy fiataljainkat távol tartsuk a városi életforma kísértéseitől (SM, 1907, 358. o.)
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés