Higgyetek az Ő prófétáinak - november 20 - SZERDA - Apostolok cselekedetei 24

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Apostolok cselekedetei 24. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2024&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2024&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Istenen nem fognak ki a földi ügyvédek. A zsidók mindent megpróbáltak Pál ellen, amikor mást már nem tudtak kitalálni, ügyvédet fogadtak fel. Pálnak nem volt ügyvédje, csak Isten egyedül, aki még egyetlen pert sem veszített el. Pál nagyon jól tudta ezt, ezért volt nyugodt. És ezért lehetünk mi is nyugodtak. Ha az Ő kezébe helyeztük ügyünket, az ellenség nem tud ártani nekünk.    

2.    Isten rendelkezései örökérvényűek. Pált azzal vádolják, hogy Isten törvényével ellentétesen cselekszik. Pál így válaszol erre a vádra: „De azt megvallom előtted, hogy én a szerint a tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében.” Isten sosem gondolta meg magát abban, amit fontosnak tart, és ami jellemét tükrözi, és ez nem más, mint az Ő törvénye, a szeretet törvénye.  

3.    Isten önmegtartóztatást vár el népétől. Pál erről beszél Félixnek. A kereszténység nem a lazaság és azönimádat vallása. Azonban mégsem teher, mégsem nehéz, hanem gyönyörűséges, ahogy Jézus is mondja. Az emberek szemében az önmegtartóztatás nehéznek tűnik, és igyekeznek elkerülni, de pont ezzel jutnak olyan helyzetbe, ami teher és nehézség. Isten ettől akarja megóvni gyermekeit az önmegtartóztatás által.

4.    Istenen egyik legszebb és legnagyobb csodája a feltámadás. Isten ezzel a csodával és ezzel a szép ajándékkal akarja megajándékozni gyermekeit. A bűn elveszi az életet, de Isten visszaadja. Isten életet tud lehelni abba, amiben már rég nincs élet. Isten életre tudja kelteni az élettelent.  

5.    Isten művében nincs szükség a megvesztegetésre. Félix abban reménykedett, hogy Pál meg fogja vesztegetni őt és ezért ő majd szabadon engedni. Pál inkább börtönben maradt, minthogy ebbe belemenjen. A korrupció soha nem volt Isten művének a része és nem is lesz.                   

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki védelemben tartja gyermekét – Félix két évig fogságban tartotta Pált, de ezzel Pál javát szolgálta, mert itt a zsidók nem tudtak neki ártani

b.    aki kedvessé teszi gyermekeit a földi hatóságok előtt – Pál börtönben volt ugyan, de könnyített körülmények között, és barátai, rokonai, hozzátartozói minden korlátozás nélkül tudták látogatni és gondoskodni róla

c.    aki nem enged az elveiből még a földi hatalmasságoknak sem – Félix ettől a ténytől ijed meg

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, Te vagy az igazi ügyvédje, aki egyetlen pert sem veszítettél el és az Ő ügyét is sikeresen képviseled, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 76. fejezet

76. fejezet – JÚDÁS (4. rész)

Mikor Jézus közölte a gazdag ifjú főemberrel a tanítványság feltételét, Júdásnak nem tetszett az, amit hallott. Azt gondolta, hogy Jézus hibát követett el. Ha olyan emberek, amilyen ez a főember volt, összeköttetésbe kerülhetnének a hívőkkel, akkor segítenének előmozdítani és fenntartani Krisztus ügyét. Ha őt, Júdást tanácsosként fogadnák és hallgatnák, akkor nagyon sok tervet javasolhatna, amelyek mind a kis gyülekezetük javát szolgálnák, ha elfogadnák azokat. Júdás alapelvei és módszerei bizonyos mértékben különböznének Krisztus alapelveitől és módszereitől, de Júdás ezekben az ügyekben bölcsebbnek tartotta magát Krisztusnál.

Mindabban, amit Krisztus mondott tanítványainak, volt valami, amivel Júdás a szívében nem értett egyet. Júdás befolyása alatt az elégedetlenség kovásza gyorsan végezte munkáját. A tanítványok nem látták meg, nem ismerték fel az igazi felbujtót. Jézus azonban látta, hogy Sátán az, aki erősen sugallja Júdást, és így megnyílt az a csatorna, amelynek közvetítésével a Sátán befolyása eljuthat a többi tanítványhoz. Krisztus ezt egy évvel az elárulása előtt így jelentette ki: "Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög" (Jn 6:70).

Júdás azonban nem fejtett ki nyílt ellenállást és látszólag Jézus tanításainak a helyes voltát sem vonta kétségbe. Nyíltan nem is ellenkezett a Simon házában megtartott ünnepig. Mikor Mária megkente Jézus lábát, Júdás nyilvánvalóvá tette kapzsi természetét. Jézus dorgálására úgy látszott, hogy egész lelkülete rosszindulatú lett. Megsebzett gőgje és bosszúvágya ledöntött minden korlátot, és régóta benne élő pénzsóvársága is megmutatkozott, amit eddig ellenőrzés alatt tartott, vagyis leplezett. Mindazoknál, akik könnyelműen játszadoznak a bűnnel, hasonló tapasztalatok láthatók. Ha időben nem állunk ellent a romlottság elemeinek és nem győzzük le azokat és nem adunk megfelelő választ Sátán kísértéseire, akkor lelkünk hamarosan Sátán akaratának fogságába kerül.

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 19 - KEDD - Apostolok cselekedetei 23

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Apostolok cselekedetei 23. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2023&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2023&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten hűséges gyermekének rendben van a lelkiismerete. Pál kihallgatása bevezetőjében elmondja, hogy teljes és jó lelkiismerettel szolgálta Istent, amikor azt tette, amiért elfogták és vádolták. Ezért nem félt a kihallgatástól. Isten minden hűséges szolgája így áll az ellene felhozott vádakkal szemben. Megvádolhatják és el is ítélhetik, de csak hamis vádak alapján, ahogy Jézussal is tették. Isten hűséges szolgái közül ma is sokan átélik azt, hogy miközben hűségesen és odaadóan szolgálják Istent és a gyülekezetet, hamis vádakkal lejáratják és megvádolják.    

2.    Isten ellenségei egymással sem tudnak kijönni. A farizeusok és a sadduceusok összefogtak Isten ügyének támadására, de végül egymással kezdtek el harcolni, így Pál megszabadult. A történelemben ez sokszor megismétlődött, hogy Isten ellenségei egymás ellen fordultak és ezzel szabad utat biztosítottak Isten gyermekei szabadulásának.

3.    Isten beszél gyermekeivel. A farizeusok közül sokan Pál védelmére keltek, mert ők is hittek a feltámadásban, ellentétben a sadduceusokkal, akik sem hittek. Azt mondták, hogy ártatlan, mert lehet, hogy egy angyal, vagy maga Isten beszélt vele és utasította arra, amit tett. És mennyire igazuk volt? Isten, angyal és a Lélek is beszélt Pállal.

4.    Istenen nem fog ki semmilyen összeesküvés. A zsidók nagyon komoly összeesküvési tervet készítettek Pál megölésére, talán úgy néz ki, hogy nagyobb dühhel támadták, mint Jézust. Talán azért, mert Jézus esetében nem volt szükség rá, mert Jézus engedte, hogy azt tegyenek Vele, amit akartak, és Isten sem avatkozott közbe, viszont Pál esetében Isten nem engedte, hogy ártsanak Pálnak, illetve kimentette őt a kezükből. Jézus esetében eljött az óra, hogy szenvedjen és meghaljon, Pál esetében pedig nem. Pálnak még volt elvégzendő szolgálata. Amikor a zsidók látták ezt az oltalmat és hogy milyen tehetetlenek, haragjuk határtalan lett.

5.    Isten biztosítja Pált védelméről és értesíti tervéről. Maga az Úr állt Pál mellé éjszaka és ezt mondta: „Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!” Milyen szép ez a jelenet! Az Úr odaáll letartoztatott szolgája mellé, és kedves szavakkal biztosítja jelenlétéről és szeretetéről.                   

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    akit csak jó lelkiismerettel érdemes szolgálni

b.    akire ellensége éktelenül haragszik és dühös

c.    aki csodálatos módon leplez le egy összeesküvést szolgája ellen

d.    aki ellensége katonai hatalmát használja fel szolgája megvédése érdekében – hány meg hány római katona vigyázott Pálra, hogy a zsidók ne árthassanak neki és biztonságos helyre szállítsák

e.    aki nem fogadja el a nevében elkövetett erőszakot – Pált Isten nevében akarták bántalmazni és megölni

f.      aki odaáll gyermekei mellé

Ima éretted: Istenem, kérlek, védd meg az olvasót az ellenség minden ártó szándékáról, állj oda mellé, hogy érezze jelenlétedet és hallja bátorító szavaidat, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 76. fejezet

76. fejezet – JÚDÁS (3. rész)

Az Üdvözítő tanítása ellenére Júdás folyamatosan kifejtette és hirdette azt az elgondolását, hogy Jézus még fog királyként uralkodni Jeruzsálemben. Az ötezer megvendégelésekor szerette volna ezt megvalósítani. Ez alkalommal segített az élelem szétosztásában az éhes sokaság között, és lehetősége volt megtapasztalni, milyen jó dolog az, ha másoknak adhatunk és Isten szolgálatában tevékenykedhetünk. Segített a betegeket és a szenvedőket a sokaságból elvinni Krisztushoz. Látta, hogy milyen megkönnyebbülés, milyen öröm és boldogság költözik az emberek szívébe a Megváltó gyógyító hatalma által. Megérthette volna Krisztus módszerét. Saját önző vágyai azonban megvakították. Júdás volt az első, aki hasznot akart húzni abból a lelkesedésből, amit a kenyerek csodája váltott ki. Júdás volt az, aki előállt azzal a tervvel, hogy Jézust akár erőszakkal is tegyék meg királynak. Vágyai magas hőfokon izzottak. Kiábrándulásának, csalódásának annál keserűbbnek kellett lennie.

Amikor Krisztus a kapernaumi zsinagógában az élet kenyeréről beszélt, Júdás életében fordulat következett be. Hallván Jézus szavait: "Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek" (Jn 6:53), Júdás ekkor megértette, hogy Jézus sokkal inkább lelki, mint evilági javakat kínált az embereknek. Mivel előrelátó embernek tekintette magát, felismerni vélte azt a tényt, hogy az Úr nem szerezhet magának semmi tisztességet ezen a földön és így tanítványainak sem adhat magas rangú állásokat. Ezért elhatározta, hogy csak annyira kötődik Krisztushoz, hogy bármelyik pillanatban elszakadhasson Tőle. Eltökélte magában, hogy éber lesz, és az is volt!

Ettől az időponttól kezdve olyan kételkedéseket hangoztatott, amelyek zavart keltettek tanítványtársai lelkivilágában. Vitás kérdéseket vetett fel, félrevezető nézeteket, érzelmeket ébresztett, és azokat az érveket ismételgette, melyeket a farizeusok és az írástudók használtak Krisztus igényével szemben. Az összes kis és nagy bajokat, a kereszteket, a nehézségeket és a nyilvánvaló akadályokat, amelyek az evangélium előrehaladásának az útjába kerültek, Júdás bizonyítékokként használta fel Isten üzenetének igazságával szemben. A Szentírásból azokat a helyeket idézte, amelyek semmi kapcsolatban nem voltak azokkal az igazságokkal, amelyeket Krisztus hirdetett. Ezek az íráshelyek, kiragadva összefüggésükből, összezavarták a tanítványokat és növelték elbátortalanodásukat, amely miatt már egyre jobban szenvedtek és gyötrődtek. Mindezt azonban Júdás olyan módon cselekedte, hogy ezáltal a tanítványok szemében nagyon lelkiismeretesnek látszott. Mialatt a tanítványok bizonyítékokat kerestek a Nagy Tanító szavainak a megerősítésére, Júdás majdnem észrevétlenül egy másik ösvényre vezette őket. Látszólag nagyon kegyes és bölcs szavakkal igyekezett más megvilágításba hozni bizonyos dolgokat, mint ahogyan Jézus tárta azokat tanítványai elé, és olyan értelmet adott Jézus szavainak, amelyekre az Úr sohasem gondolt. Javaslatai folytonosan becsvágyó kívánságot ébresztettek a tanítványok szívében az ideiglenes világi nagyság után és ezáltal elfordították figyelmüket a fontos dolgokról, amelyekkel foglalkozniuk kellett volna. A viszályt azzal kapcsolatban, hogy ki legyen közöttük a nagyobb, általában Júdás keltette tanítványtársai körében.

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 18 - HÉTFŐ - Apostolok cselekedetei 22

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Apostolok cselekedetei 22. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2022&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2022&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten a gondviselés Istene. Pál apostol elfogatása után, és miután a római ezredes engedélyt adott neki, hogy szóljon a néphez, elmondta megtérésének történetét, amely tele van a gondviselés bizonyítékaival. Isten csodálatos módon megszólítja őt az úton, megvakul, útmutatást kap, hogy kit keressen meg Damaszkuszban, közben Anániás is látomást lát, Isten elmondja neki, hogy kiválasztotta és elhívta Pált a szolgálatra, aztán meggyógyult és megjött a szeme világa. Ezek nem véletlenek voltak Pál életében, hanem Isten gondviselésének az eredményei.    

2.    Isten teljes fordulatot hoz Pál életébe. Nem is lehetett volna nagyobb a különbség aközött, amilyen Pál megtérése előtt volt, és amilyenné megtérése után vált. Ezért is nevezik pálfordulatnak azt, ha valaki gyökeresen megváltozik. Az a valaki, aki üldözte, bebörtönözte, megölte a keresztényeket, most szereti őket, azonosul velük, és ami korábban fontos volt neki, azt elhagyja. Isten nem végez fél munkát. Ezt bizonyítja Pál megtérése. Isten bennünk is ilyen gyökeres változást szeretne megvalósítani

3.    Isten nem tudja elfogadni a nacionalizmust. Isten minden embert egyformán szeret, nemzetiségétől függetlenül. A másik ember gyűlölése Sátántól ered. Amikor Pál arról beszél, hogy Isten őt a pogányokhoz küldte, a zsidók éktelen haragra gerjedtek és halálát óhajtották.

4.    Isten felhasználja a körülményeket ügye előmozdítására. Talán feltehetnénk a kérdést, hogy mi haszna volt Pál kettős állampolgárságának. Hát nem sok, de Isten ezt is fel tudta használni, itt és most ahhoz, hogy ne korbácsolják meg, de korábban is származott haszon Pál munkásságára nézve abból, hogy ő római állampolgár. Isten gyakran fel tudja használni a számunkra jelentéktelen dolgokat is gyermekei javára és műve előmozdítására.

5.    Isten az Ő barátainak időnként betekintést ad abban, hogy mit él át Ő. Pál apostol élete és szenvedése sokban hasonlít Jézus életére és szenvedéseire. Pál részese lett Krisztus szenvedéseinek azáltal, hogy ugyanúgy gyűlölték és üldözték, mint Jézust. Ezáltal megértette, hogy mit élt át Jézus azért, hogy megváltson bennünket. Sokkal erőteljesebben tudott prédikálni Jézus szenvedéseiről, ha ő is belekóstolt ezekbe.                   

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki bölcsességet adott gyermekének védőbeszédének elmondásához

b.    aki megállította Pált rossz útján, és aki kész bennünket is megállítani, ha rossz útra térünk

c.    aki csodák sorozatát biztosítja ahhoz, hogy egy gyermeke megismerje Őt és megtérjen

d.    aki össze tudja hangolni a dolgokat műve sikere érdekében

e.    aki tanúkat keres magának, akik az Ő szeretetéről, kegyelméről és jóságáról tanúskodnak a világnak

f.      aki, ha kell elveszi látásunkat, ha kell visszaadja azt

g.    aki a legjobb védőnk, amikor ellensége vádol bennünket

Ima éretted: Istenem, kérlek, használd fel a körülményeket az olvasó javára. Adjad, hogy az életében minden együttműködjön az ő java és üdvössége érdekében, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 76. fejezet

76. fejezet – JÚDÁS (2. rész)

A tanítványok nagyra becsülték Júdást, és ő nagy hatással is volt rájuk. Neki magának is jó véleménye volt önmagáról és képességeiről. Tanítványtársaira úgy tekintett, mint akiket ő messze felülmúl az ítéletalkotás képessége terén. Azt gondolta róluk, hogy nem látják meg a kedvező alkalmakat és lehetőségeiket és nem húznak hasznot azokból. Júdás szerint Krisztus gyülekezete sohasem fog kiterjedni ott, ahol ilyen rövidlátó emberek lesznek a vezetők. Péter zabolátlan volt. Mindig megfontolás nélkül cselekedett. Jánost, aki gondosan megőrizte, és megtartotta azokat az igazságokat, amelyeket Krisztus tanított, Júdás rossz pénzügyi szakértőnek tekintette. Máté igen szigorú neveltetésben részesült, s ezért igazságszeretete megingathatatlan volt; Krisztus tanítását komolyan vette, és szavainak értelméről elmélkedett. Ezért Júdás véleménye az volt, hogy sohasem lehetne őt megbízni éleslátást és nagy átfogó képességet igénylő feladatok végzésére. Júdás ilyen módon foglalta össze, alkotta meg véleményét Jézus minden egyes tanítványáról. Azzal hízelgett önmagának, hogy a tanítványok köre gyakran kerülne majd zavarba és szorult helyzetbe, ha nem olyan képességekkel rendelkező ember lenne az ügyintéző, mint ő. Júdás alkalmasnak tartotta magát erre az állásra, mint olyat, akinek az eszén nem tudnak túljárni. Saját értékelése szerint ő volt a dísze, az ékessége a tanítványok társaságának és mindig ennek megfelelő volt a magatartása is.

Júdás vak volt saját gyenge jellemének a felismerésére. Krisztus ezért egy olyan helyet biztosított számára a tanítványok csoportjában, ahol alkalma nyílott jelleme gyengeségének meglátására és helyreigazítására. A tanítványok pénztárosaként neki kellett gondoskodnia a kis közösség szükségleteinek a kielégítéséről és a szegények nélkülözésének az enyhítéséről. Mikor a húsvéti szobában Jézus így szólt hozzá: "Amit cselekszel, hamar cselekedjed" (Jn 13:27), akkor a tanítványok azt gondolták, hogy Jézus azt parancsolta meg neki, hogy vásárolja meg az ünnepre azt, amire szükség volt, vagy hogy adjon valami segélyt a szegényeknek. Mások szolgálatában Júdás kifejleszthetett volna magában egy önzetlen lelkületet. Mialatt azonban naponként hallgatta Jézus tanításait és tanúja volt Krisztus önzetlen életének, Júdás kapzsi, pénzsóvár természetének hódolt. Azok a kis összegek, amelyek kezébe kerültek, állandó kísértést jelentettek számára. Gyakran, amikor kisebb szolgálatokat végzett Krisztus ügyéért, vagy vallásos tervek megvalósítására szentelte idejét, kivette a bérét ebből a szerény pénzalapból. Saját szemében ezek az alkalmak ürügyül szolgáltak arra, hogy cselekedetei véghezvitelét anyagilag biztosítsa. Isten szemében azonban Júdás tolvaj volt.

Krisztusnak az a gyakran ismételt kijelentése, hogy az Ő országa nem e világból való, megbotránkoztatta Júdást. Neki megvolt a saját elképzelése, és ennek megvalósítását remélte Krisztustól. Júdás elképzelése szerint Jánost ki kellett volna szabadítani a tömlöcből; ehelyett lefejezték. Jézus pedig ahelyett, hogy királyi jogait érvényesítve megtorolta volna Keresztelő János halálát, tanítványaival visszavonult egy vidéki helyre. Azt gondolta, hogy ha Jézus nem akadályozná tanítványait terveik megvalósításában, munkájuk sokkal eredményesebb lenne. Felfigyelt a zsidó vezetők egyre növekvő ellenségeskedésére, és látta, hogy Krisztus teljesen figyelmen kívül hagyja azt a kívánságukat, hogy bizonyítékát adja isteni küldetésének. Júdás szíve megnyílt a hitetlenség előtt, és Sátán gondoskodott arról, hogy elvesse benne a hitetlenség magvát. A lázadás szelleme egyre nőtt Júdásban. Miért foglalkozik Jézus oly sokat, szükségtelenül borús, csüggesztő gondolatokkal, amelyek elbátortalanítanak? Miért jövendölt megpróbáltatást és üldözést maga és a tanítványai számára? Az a kilátás, hogy az új királyságban egy előkelő hely jut neki osztályrészül, késztette Júdást arra, hogy magáévá tegye Krisztus ügyét. Csalódnia kellett-e reménységében? Júdás nem azt állította, hogy Jézus nem volt Isten Fia, azonban kételkedett és igyekezett valamiféle magyarázatot találni hatalmas cselekedeteire.

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 17 - VASÁRNAP - Apostolok cselekedetei 21

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Apostolok cselekedetei 21. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2021&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2021&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten tovább terjeszti művét. Ebben a fejezetben újabb fontos településeken találkozunk keresztény tanítványokkal és erőteljes gyülekezetekkel: Tíruszban, Ptolemaiszban, Cézáreában. Isten életképes művet indított el pünkösdkor, amelynek a DNS-ében ott volt az erő és a növekedés.    

2.    Isten figyelmezteti apostolát. Pált háromszor is figyelmeztetik arra, hogy mi vár rá Jeruzsálemben, éppúgy, ahogy Jézus is háromszor jelenti ki bekövetkező szenvedéseit és halálát. Ahogy Jézus nem menekült a Rá váró nehézségek elől, úgy Pál sem. Így nyilatkozott, amikor kérlelték, hogy ne menjen Jeruzsálembe: „Miért sírtok, és miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.”

3.    Isten gyermekei aggódnak egymásért. Pált minden állomásán figyelmeztetik, hogy mi fog vele történni és kérlelik, hogy ne menjen Jeruzsálembe. Ilyen egy igazi keresztény közösség. Tagjai törődnek egymással, egymás terheit hordozzák, mert Mesterükre hasonlítanak.

4.    Isten gyermekei örülnek egymás sikerének. Amikor Pál megérkezett Jeruzsálembe és elmesélte, hogy milyen hatalmas dolgot tett Isten általa a pogányok között, hogy milyen sokan fogadták el Megváltójuknak Jézust, és milyen sok helyen vannak már működő és életképes gyülekezetek, a jeruzsálemi testvérek örültek és dicsőítették Istent.

5.    Aki gyermekei tüskék Isten ellenségeinek szemében. Jeruzsálemben nemcsak olyanok voltak, akik örültek Pál sikerének, hanem olyanok is, akik gyűlölték Pált és halálát kívánták. Miközben verték, azt kiáltották a római tisztnek, hogy ölje meg őt. A rómaiaknak katonai karhatalommal kellett kimenteni Isten szolgáját Isten népének a kezéből.                   

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki angyalai által védi és oltalmazza szolgájának munkáját és utazásait

b.    aki meghallgatja gyermekei imáit – milyen megható jelenet, amikor a gyülekezet tagjai a tengerparton térdre borulva imádkoznak szeretett apostolukért

c.    aki prófétákat küld szolgája figyelmeztetésére

d.    aki kimentette szolgáját a felbőszült tömeg kezéből

e.    aki még az utált rómaiakat is fel tudta használni szolgájának megmentésében

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy megtapasztalja az egymásért élő és egymás terheit hordozó gyülekezeti közösség áldásait, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 76. fejezet

76. fejezet – JÚDÁS (1. rész)

Júdás élettörténete egy olyan élet szomorú végét tárja elénk, amely Isten által elfogadott és tiszteletben részesített élet is lehetett volna. Ha Júdás utolsó jeruzsálemi útja előtt halt volna meg, akkor úgy tekinthettük volna őt, mint aki méltán foglalt helyet a tizenkettő között, és a hiányát a többiek nagyon megérezték volna. Az irtózat, ami Júdás nevéhez kapcsolódik ma is, nem létezett volna az élete végén nyilvánvalóvá lett tulajdonságai nélkül. Júdás valóságos jelleme azonban nyilvánvalóvá vált a világ előtt, mégpedig azért, hogy élettörténete figyelmeztetés legyen mindazok számára, akik hozzá hasonlóan elárulják azokat a szent javakat, amelyeket Isten rájuk bízott.

Kevéssel húsvét előtt Júdás megújította szerződését a papokkal, hogy kezükbe adja Jézust. Azután elrendelték, hogy az Üdvözítőt azoknak a helyeknek egyikén kell elfogni és letartóztatni, ahol elmélkedés és imádkozás céljából szokott tartózkodni. A Simon házában megtartott ünnep óta Júdásnak sok alkalma volt, hogy elgondolkodjék azon a terven, amelynek a megvalósítására szerződésileg elkötelezte magát. Szándékát azonban nem változtatta meg. Harminc ezüst pénzért - vagyis egy rabszolga áráért - eladta Urát a gyalázatnak és a halálnak.

Júdás nagyon szerette a pénzt. Korábban azonban nem volt annyira romlott, hogy olyan cselekedetet hajtson végre, mint ez. Addig dédelgette azonban a kapzsiság ördögi lelkületét, míg ez lett a kormányzó, mozgató ereje életének. A Mammon iránti szeretete felülmúlta a Krisztus iránti szeretetét. Mivel rabszolgájává lett egy bűnnek, a Sátán kezébe adta magát, hogy minden bűnnel megpróbálkozzék.

Júdás akkor csatlakozott a tanítványokhoz, mikor Krisztust állandóan emberek sokasága kísérgette, követte. Az Üdvözítő tanítása megindította szívét, megigézetten csüngött szavain, amelyeket a zsinagógában, a Galileai-tengernél, a hegyen mondott el. Júdás látta, mikor betegek, sánták, bénák és vakok özönlöttek Jézushoz a kisebb és nagyobb városokból. Látta, mikor haldoklókat tettek le a lábához. Tanúja volt az Üdvözítő hatalmas munkájának, amelyet a betegek gyógyítása, a démonok kiűzése és a halottak feltámasztása terén végzett. Saját személyében is megtapasztalta Krisztus hatalmának nyilvánvaló bizonyítékát. Felismerte, hogy Krisztus tanítása magasan felette állt mindannak a tanításnak, amit valaha is hallott. Júdás megszerette a Nagy Tanítót és szeretett volna Vele lenni. Megvolt benne a vágy arra, hogy jelleme és élete megváltozzon és azt remélte, hogy Krisztussal való kapcsolata révén megtapasztalhatja majd ezt. Az Üdvözítő nem utasította vissza Júdás közeledését. Helyet adott neki a tizenkettő között. Megajándékozta őt hatalommal, hogy betegeket tudjon gyógyítani és démonokat tudjon kiűzni. Júdás azonban nem jutott el addig a pontig, hogy teljesen alárendelje magát Krisztusnak. Nem adta fel evilági becsvágyát és a pénz iránt tanúsított szeretetét. Miközben elfogadta Krisztus egyik szolgájának a tisztét, nem adta át magát az isteni befolyás átformáló hatásának. Úgy érezte, hogy megtarthatja saját véleményét és ítéletét mindenről és továbbfejlesztette azt a hajlamát és képességét, hogy mindent megbíráljon és megvádoljon.

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 16 - SZOMBAT - Apostolok cselekedetei 20

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Apostolok cselekedetei 20. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2020&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2020&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten leleplezi a merényletet. A zsidók titokban merényletet terveztek Pál apostol ellen, de Isten leleplezte őket, ezért Pál másik úton indult tovább, ezzel meghiúsítva terveiket. Pál, Istennek egyszerű, de nagyszerű szolgája Isten oltalmát élvezi. Hiába gondolnak ki a zsidók ellene ravasz tervet, Istent nem tudják kijátszani.    

2.    Isten nem hagyja magukra azokat, akik elkötelezték magukat Mellette. Pál efézusi szolgálata után és a miatta támadt zendülés elcsendesedésével elindult, hogy meglátogassa azokat, akik korábban az ő munkája nyomán fogadták el Jézus Krisztust. Akkor kevés időt tudott velük tölteni. Még újak voltak a hitben, akik nemrég születtek csak újjá, akiknek szükségük lett volna támogatóra, tanácsadóra, támaszra, de Pál távozásával enélkül maradtak. Isten azonban és Pál sem hagyta magukra. Visszament hozzájuk, bátorította és buzdította őket, hogy tartsanak ki a hitben.

3.    Istennel és üzenetével nem lehet betelni. Pál Tróásban hosszan prédikált, mert hallgatói nem tudtak betelni Isten üzenetévek, és azért is, mert tudták, hogy Pál másnap elutazik közülük. Isten Igéje óriási hatással volt rájuk, ami megerősítette őket hitükben. Csak a fiatal Eutikus figyelme lankad el, aki ki is esett a harmadik emeleti ablakból. Viszont Isten a rosszból is jót tud kihozni. Pál apostol feltámasztotta őt, és azzal a tudattal élte további életét, hogy meghalt ugyan, de Pál feltámasztotta. Ezt soha többé nem tudta elfelejteni, de a gyülekezet sem. Képzeljük el, amikor minden szombaton a testvérek a gyülekezetben találkoztak Vele! Isten hatalmának és szeretetének a bizonyítéka lett közöttük

4.    Isten erős köteléket fűz gyermekei közé. Képzeljük el Pál apostolt Milétusban, amikor az efézusi gyülekezet tagjai és vezetői elköszönnek tőle. Szomorúak, sírnak, ölelgetik és csókolgatják Pált. Pált nem csupán nagy tanítóként és csodálatos teológusként látjuk, hanem szerető és szeretett barátként, testvérként és munkatársként. Isten ilyen közösséget akar teremteni ma is testvér és testvér között, gyülekezeti tag és vezetője között.

5.    Aki igazi odaszánásra és elköteleződésre indít. Pál lelkesedését és odaszánását látva felmerül bennünk az a kérdés, hogy miért? Miért teszi Pál mindazt, amit tesz? Azért, mert szíve tele van az Isten iránti szeretettel és lelkesedéssel. Csak egy olyan ember mint ő tudta leírni ezeket a szavakat, amelyeket ő leírt: „De én mindezekkel (szenvedés és üldöztetés) nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.”                    

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki odafigyel családjának (az egyház) régi és új tagjaira egyaránt

b.    aki munkásokról gondoskodik az Ő művében – Pál apostol mellett újabbnál újabb nevek tűnnek fel, mint az ő munkatársai

c.    aki összetartja és közösséget teremt gyermekei között

d.    akinek nem gond akár halottat is feltámasztani

e.    aki gyermekei által gondoskodik az erőtelenekről

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ő se tudjon betelni a Te Igéddel, a Te szereteteddel és szolgálatoddal, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 75. fejezet

75. fejezet – JÉZUS, ANNÁS ÉS KAJAFÁS ELŐTT (7. rész)

Amint nappal lett, a szanhedrin tagjai ismét összegyülekeztek és Jézust ismét behozták a tanácsterembe. Jézus Isten Fiának jelentette ki magát, és a főtanács tagjai Jézusnak ezeket a szavait egy ellene felhozott vádba magyarázták bele. Nem tudták azonban ennek a vádnak az alapján azonnal elítélni, mert a főtanács tagjai közül sokan nem voltak jelen az éjszakai ülésen, és így nem hallották Jézus szavait. Azt is tudták, hogy a római törvényszék nem találna ebben semmi olyat, ami azt bizonyítaná, hogy Jézus halálra méltó. Ha azonban Jézus saját szájából hallhatná meg mindenki újra azokat a szavakat, akkor elérhetnék céljukat. Abba a kijelentésébe, hogy Ő a Messiás, belemagyarázhatnának egy lázadó politikai igényt.

Ha te vagy a Krisztus, - mondották - mondd meg nekünk (Lk 22:67). Krisztus azonban csendben maradt. Továbbra is kérdésekkel ostromolták. Végül Jézus komor hangon ezt válaszolta nekik: "Ha mondom nektek, nem hiszitek; de ha kérdezlek is, nem feleltek nekem, sem el nem bocsátotok" (Lk 22:67-68). Azért azonban, hogy ne lehessen mentségük, még ezt a komoly figyelmeztetést fűzte szavaihoz: "Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől" (Lk 22:69).

"Te vagy tehát az Isten Fia?" - kérdezték egyhangúlag. Jézus pedig ezt mondta nekik: "Ti mondjátok, hogy én vagyok!" Ekkor így kiáltottak fel: "Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából" (Lk 22:70:71).

Így a zsidó hatóságok harmadik ítélete szerint Jézusnak meg kellett halnia. Most már csak arra volt szükségük elgondolásuk szerint, hogy a rómaiak is megerősítsék ezt az ítéletüket, és hogy kezükbe adják át Jézust. {DA 714.4}  

Ezután következett a jogtalanság és kigúnyolás harmadik jelenete, amely rosszabb volt annál, amit Jézus a tudatlan gyülevész néptől kapott és szenvedett el. A papok és a főemberek jelenlétében és az ő hozzájárulásukkal történt mindez. A részvét és az emberiesség minden érzése eltűnt a szívükből. Ha érveik gyengék voltak és nem tudták Jézus hangját elhallgattatni, akkor voltak más fegyvereik is, olyanok, amelyeket minden korszakban használtak az eretnekek elhallgattatására: a szenvedés, az erőszak és a halál.

Mikor a bírók kihirdették Jézus elítéltetését, sátáni düh kerítette hatalmába az embereket. Úgy ordítoztak, mint a vadállatok. A tömeg Jézus felé rohant és ezt kiabálták: Bűnös! Végezzétek őt ki! Ha nem lettek volna ott a római katonák, akkor Jézus nem élt volna a Golgotán való keresztre szegezése időpontjáig. Darabokra szaggatták volna szét bírái szeme láttára, ha a római katonaság nem lépett volna közbe és katonai erővel meg nem akadályozta volna ebben a csőcseléket.

A pogány emberek mérgesek lettek, mikor azt látták, hogy olyan valakivel bánnak embertelenül, akire nem bizonyítottak rá semmi bűntettet. A római tisztek kijelentették, hogy a zsidók azzal, hogy elítélték Jézust és ítéletüket ki is mondták, megsértették a római hatalmat. Sőt még a zsidó törvénnyel is ellentétben állott az a tény, hogy egy embert saját tanúvallomása alapján ítéltek halálra. A rómaiak közbelépése pillanatnyi nyugalmat, szünetet hozott létre az eljárásokban, de a zsidók vezetői nem éreztek sem szánalmat, sem szégyent azért, amit Jézussal tettek.

A papok és a főemberek megfeledkeztek hivataluk méltóságáról és jogtalanul jártak el Isten Fiával szemben. Ezt az eljárásukat aljas kifejezésekkel tűzdelt beszédmód útján tárták a nyilvánosság elé. Kigúnyolták alacsony származása miatt. Kijelentették, hogy az az igénye, amelynek alapján önmagát hirdette ki Messiásnak, kiérdemelte a legmegszégyenítőbb halált. A legzüllöttebb csőcselék részesítette a leggyalázatosabb bánásmódban az Üdvözítőt. Egy ruhadarabot dobtak a fejére és ellenségei így verték arcul. Azután megkérdezték tőle: "Prófétáld meg nekünk Krisztus, kicsoda az, aki üt téged?" (Mt 26:68). Mikor a ruhadarabot eltávolították a fejéről, akkor egy gonosztevő az arcába köpött.

Isten angyalai hőségesen feljegyeztek minden sértő tekintetet, szót és cselekedetet, amit szeretett Urukkal szemben elkövettek. Egy napon azonban mindazok a gonosz emberek, akik kigúnyolták és beleköptek Krisztus nyugodt, sápadt arcába, majd a saját dicsőségében látják meg Őt, amint ragyogóan fénylik szemeik előtt, mint a nap.