Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Apostolok cselekedetei 25. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2025&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2025&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten körül sok a Pilátus. Pál történetében sok olyan személlyel találkozunk, akik úgy viselkednek, mint Pilátus Jézussal. Félix kedveskedni akart a zsidóknak, és ez meghatározza hozzáállását és döntéseit, de ugyanezt látjuk Festusnál is, aki szintén kedveskedni akar a zsidóknak, ezért veszélynek teszi ki Pált.
2. Istent akkor lehet bántani, ha megengedi. Pál esetében a zsidóknak való kedveskedés nem kerül Pál életébe, viszont Pilátusnak a zsidók kedvében való járása Jézus életébe került. És ez azért volt, mert Jézus engedte, hogy bántsák és azt tegyék Vele, amit akarnak. Isten Pál esetében nem engedi meg, hogy az legyen, amit a zsidók akarnak.
3. Aki hűséges Istenhez, sem ellene, sem a földi hatalmasságok ellen nem vétkezik. Pál nyugodt szívvel mondhatta el: „Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem semmit.” Isten igaz gyermeke ma is így viselkedik.
4. Amit Isten megmondott, az úgy is lesz. Isten megmondta Pálnak, hogy el fog jutni Rómába és ott fog bizonyságot tenni róla. És ez várható is volt, hogy beteljesedik, csak azt nem mondta meg Pálnak akkor, hogy hogyan. Lehet, hogy Pál nem így képzelte el, de elfogadta az Isteni gondviselést és az Ő útját.
5. Isten ellensége Isten művét mozdítja elő. Sátán dühös támadásai azt idézték elő, hogy Pál eljusson az akkori világ lefőbb városába, Rómába és oda is elvigye az üzenetet. Ha valaki eljutott Rómába, eljutott a világ központjába. Isten megjövendölte, hogy az evangélium el fog jutni a föld legvégső határáig. Azzal, hogy Pál ide is eljutott, Isten terve tejesedett.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki ismét meghiúsítja Pál ellenségeinek tervét
b. aki előkészíti Pál Rómába vezető útját
c. akiről hallanak a világ legnagyobb vezetői – Pál védőbeszédei nyomán a világ legnagyobb politikai vezetői szereznek tudomást Istenről és megváltási tervéről
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy a Te oltalmadat és szeretetedet élvezze az ellenség legádázabb támadásai közepette is, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 76. fejezet
76. fejezet – JÚDÁS (5. rész)
Júdás szíve azonban még nem keményedett meg egészen. Még azután is, hogy már kétszer is elkötelezte magát az Üdvözítő elárulására, volt alkalma, lehetősége a bűnbánatra. A húsvéti vacsorán Jézus bebizonyította istenségét azzal, hogy leleplezte az áruló szándékát. Gyengéden Júdást is bevonta abba a szolgálatba, amelyet tanítványaival akart véghez vinni. Júdás azonban nem vette figyelembe a szeretetnek ezt az utolsó felhívását. Ekkor Júdás ügye eldőlt. Azok a lábak, amelyeket Jézus megmosott, tovább mentek az árulás felé vezető úton.
Júdás úgy okoskodott, hogy ha Jézusnak kereszthalált kell halnia, akkor az úgyis be fog következni. Az, hogy ő elárulja-e vagy nem az Üdvözítőt, nem változtatja meg az eredményt: a keresztre feszítést. Ha Jézusnak nem kellett volna meghalnia, akkor legalábbis kényszeríteni kellene Őt arra, hogy szabadítsa meg magát. Mindenesetre Júdás hasznot, nyereséget húzott az árulásából. Kiszámította: jó üzletet kötött, amikor arra vállalkozott, hogy elárulja az Urat.
Mindazáltal Júdás nem hitte, hogy Krisztus engedi majd magát elfogni. Krisztus elárulásával az volt a szándéka, hogy megleckézteti az Urat. Olyan szerepet szándékozott eljátszani, amely megtanítja az Urat arra, hogy a jövőben majd az őt megillető tisztelettel bánjon vele. Júdás azonban nem tudta, hogy árulásával tulajdonképpen halálra adta Jézust. Nagyon gyakran, mikor az Üdvözítő példázatokban tanított, az írástudók és a farizeusok elvitték magukkal találó példázatait. Gyakran önmaguk ellen mondták ki az ítéletet! Sokszor, amikor az igazság eljutott a szívükig és szólt hozzájuk, megteltek haraggal és köveket fogtak, hogy Jézust megkövezzék. Ennek ellenére Jézus akadálytalanul távozott közülük. Júdás azt gondolta, hogy ha Jézus ilyen sok csapdából sértetlenül kimenekült, akkor bizonyára most sem engedi meg, hogy elfogják és keresztre feszítsék.
Júdás elhatározta, hogy az egész ügyet próbának veti alá. Ha Jézus valóban a Messiás, akkor az emberek, akikért oly sokat tett, mellé állnak, és királlyá kiáltják. Ez örökre lecsillapítja, megnyugtatja majd a sokaságot, akik most bizonytalankodtak. Júdásé lett volna akkor az a dicsőség, hogy királyt helyezett Dávid trónjára. Ez a cselekedete biztosította volna számára Krisztus után a legelőkelőbb, a legfontosabb pozíciót az új királyságban.