Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes negyedik könyve 2. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%202&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%202&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Az Úr már tudta Izrael harcosainak a számát. Izrael megszámlálása a nép érdekét szolgálta, nem pusztán Isten kívánalma volt. Valójában az egész szervezeti struktúrának, amit a Számok Könyvének (Mózes negyedik könyvének) 2. fejezete leír, a nép volt a kedvezményezettje. Szükséges volt, hogy meglássák Isten céljait, és megismerjék jellemét. A nép része volt az isteni tervnek. Istennek nem volt szüksége 603 550 fegyverforgató férfira. Istennek nem állt érdekében, hogy minél több embert állítsanak hadrendbe. Ha így lett volna, akkor nem különítette volna el a lévitákat a nép többi részétől, hogy a szent sátorban szolgáljanak.
Képzeld el hogy gyermekként, vagy idős férfiként élsz az akkori Izraelben! Ahogy az Isten által megalkotott katonai menet rendjét figyeled, nem csak azt láthatod, hogy milyen hatalmas az Úr serege, hanem hogy te, személy szerint is, különleges feladatot kaptál a nép között. Gondolj a személyes részvétel izgatottságára és érzésére. Habár nem lehetsz a katonák között, nem lehetsz a 603 ezer 550 harcos egyike, mégis szívedben te is együtt haladsz Istennel. Isten az, aki tudja, hogy hogyan kell győzni, és azt is, hogy hogyan adja meg gyermekeinek a győzelem örömét. Hála Istennek a győzelmekért, amiket népe egészével megoszt!
Mark Sheffield
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy örömmel vegye azt, hogy győztes néped seregének egy tagja. Ő is hozzátartozik ahhoz a sokasághoz, amely győztesen fog állni a Sion hegyén, Jézus nevében, Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 22. fejezet
22. fejezet – MÓZES (4. rész)
Az Úr irányította útját, és a midiániták papjánál és fejedelménél, Jethrónál talált menedéket és otthont magának, aki szintén az egy igaz Istent imádta. Bizonyos idő eltelte után Mózes feleségül vette Jethró egyik leányát, Czipporát, és itt, apósa szolgálatában - mint nyájának pásztora - maradt negyven évig.
Amikor Mózes agyonütötte az egyiptomit, ugyanabba a hibába esett, amelyet atyái is olyan gyakran elkövettek, amikor saját kezükbe vették annak az ügynek az elintézését, amelynek elvégzését Isten már megígérte. Nem Isten akarata volt, hogy népe háború útján szabaduljon meg az egyiptomi rabságból, ahogy Mózes elgondolta. Isten a saját hatalmas erejével akarta népét megszabadítani, hogy megszabadításuk dicsősége egyedül őt illesse meg. Mindazáltal még ezt az elhamarkodott cselekedetet is felhasználta tervének megvalósítására. Mózes még nem készült fel nagy szolgálatára. Neki előbb még meg kellett tanulnia a hit leckéjét, amelyet Ábrahám és Jákób is megtanult: hogy ne támaszkodjon saját emberi erejére és bölcsességére, hanem kizárólag csak Isten hatalmára ígéretei beteljesedése érdekében. Sőt, Mózesnek ott a hegyek magányában, az önmegtagadás és viszontagságok iskolájában meg kellett tanulnia a türelmet és indulatai megfékezését. Mielőtt bölcsen tudna kormányozni, uralkodni, meg kell tanulnia az engedelmességet. Saját szívének teljes összhangban kellett lennie Isten akaratával, mielőtt a népet tanítaná meg Isten akaratának ismeretére. Saját tapasztalatai alapján fel kell készülnie az atyai gondoskodás gyakorlására mindenki iránt, akinek csak szüksége lehet segítségére.
Az ember eltekintett volna a hiábavalónak látszó fáradság és bizonytalanság ilyen hosszú időszakától és felesleges időveszteségnek tekintette volna. A Végtelen Bölcsesség azonban arra hívta el Mózest - akinek népe vezetőjévé kellett válnia -, hogy negyven esztendeig a juhpásztor alázatos munkáját végezze. A másokról való gondoskodás és az önzetlenség a nyájról való gyengéd gondoskodása közben fejlődött ki Mózesben. Így készítette fel Isten arra, hogy könyörületes és türelmes pásztorává legyen Izraelnek. Ezt a tapasztalatot nem helyettesíti semmiféle emberi felkészültség vagy kultúra.
Mózes sok olyat tanult Egyiptomban, amit el kellett felejtenie. Azok a befolyások, amelyek körülvették őt - nevelő anyja szeretete, magas rangja, amelyet a király unokájaként töltött be, a kéznél levő dolgok eltékozlása, a finom modor, az elmésség és a hamis vallás miszticizmusa, a bálványtiszteletek pompája, az építészet és a szobrászat ünnepélyes magasztossága - mindez mély benyomást hagyott fejlődő elméjében, és bizonyos mértékben formálta szokásait és jellemét. Ezeket a benyomásokat csak az idő, környezetének változása és az Istennel való közösség tudta eltávolítani. Mózesnek egy életen át tartó küzdelmet jelentett a tévelygések megtagadása és az igazság elfogadása, de Isten mindig megsegítette, amikor a küzdelemhez kevés volt az ereje.
Azokban, akiket Isten tervének véghezvitelére választott ki, az emberi gyengeségek is láthatókká váltak. Mégsem voltak sablonos szokásokkal és jellemmel rendelkező emberek, akik elégedetten megmaradtak előbbi állapotukban. Komolyan törekedtek az isteni bölcsesség elnyerésére, és meg akartak tanulni ügyéért munkálkodni. Az apostol azt mondja: "Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki" (Jak 1:5). Isten azonban nem részesíti mennyei világosságban azokat, akik megelégedetten megmaradnak a sötétségben. Azért, hogy megkapjuk Isten segítségét, el kell ismernünk gyengeségünket és elégtelenségünket; elménket azokra a nagy változásokra kell irányítanunk, amelyek bennünk végbe mennek. El kell kezdenünk komolyan és kitartóan imádkozni. El kell vetni magunktól a rossz szokásokat; a győzelmet csak akkor nyerhetjük el, ha határozott erőfeszítéssel igyekszünk tévedéseink kiigazítására és a helyes alapelvekhez való alkalmazkodásra. Sokan azért nem érnek el magas szintet - amelyet pedig elérhetnének - mert Istenre várnak, hogy majd megcselekszi helyettük azt, aminek a megtételéhez elegendő erőt adott nekik. Mindazok, akik alkalmasak tisztségek betöltésére, a legszigorúbb értelmi és erkölcsi fegyelemmel kell nevelődjenek. Isten segítségükre lesz, mert erejét egyesíti az emberi törekvésekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése