Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes negyedik könyve 8. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%208&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%208&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Az a folyamat, ahogyan Isten megszervezte Izrael népének életét, sokat elárul arról, miként viszonyul Urunk az imádathoz és a munkához. Mózes negyedik könyve csodálatos képet mutat be Istenről egy egészen szokatlan nézőpontból. Általában úgy gondolunk Istenre, mint Megváltónkra és Urunkra, és természetesen ez így is van rendjén, hiszen valóban Ő a mi Megváltónk és Urunk. Ám Izrael népe pusztai vándorlásának történetében úgy is megismerhetjük Őt, mint művészt, vezérigazgatót és a humán erőforrások miniszterét.
Ezek a szempontok még inkább segítenek abban, hogy nagyra értékeljük Őt. Isten tudja, miként adjon útmutatást az embernek egy bonyolult tervezésű kovácsoltvas lámpás elkészítéséhez, és ugyanígy a papokat is fel tudja készíteni a szent sátorban végzendő szolgálatra. Tudja, hogyan óvja meg őket dicsőséges, tűzben izzó jelenlététől, és miként késztessen munkára embereket anélkül, hogy agyonhajtaná őket. Semmi kétség afelől, hogy Isten a SZERETET!
Megdöbbentő az is, hogy az Úr olyan sok lévitát választott ki az aránylag kis sátor rendben tartására és mozgatására, ami alapjában véve egyszerű feladat volt. A léviták nem vették zokon a szolgálatot, mert nem volt okuk rá. Istennek még arra is gondja volt, hogy a munka teljes terhét ne tegye 50 évesnél idősebb emberek vállára. Miután ezt a kort elérték, már csak abban az esetben kellett segíteniük, ha arra képesek voltak. Isten valóban azt akarja, hogy igája gyönyörűséges legyen, terhe pedig könnyű
Mark Sheffield
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy hálás legyen azért, hogy Te odafigyelsz az ő szolgálatára, munkájára, és kegyelmesen határozod meg terheinek méretét, Jézus nevében, Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 23. fejezet
23. fejezet – EGYIPTOMI CSAPÁSOK (3. rész)
Isten előre közölte Mózessel, hogy az uralkodó nem enged addig, amíg ő meg nem látogatja Egyiptomot ítéleteivel és ki nem hozza onnan Izraelt hatalma kinyilatkoztatásának jeleivel. Minden egyes csapás előtt Mózesnek el kellett mondania a csapás természetét és hatását, hogy a király megmenekedhessen attól, ha el akarja bocsátani a népet. Minden visszautasításra még keményebb csapásnak kell következnie, amíg a fáraó gőgös szíve meg nem alázkodik és el nem ismeri az igaz, élő Istent az ég és a föld Teremtőjét. Az Úr alkalmat akart adni az egyiptomiaknak annak belátására, hogy mennyire erőtlen isteneik állítólagos hatalma, és mennyire értelmetlen szembeszállni Jahve parancsaival. Isten meg akarta büntetni Egyiptom népét bálványimádásukért és el akarta hallgattatni az áldásokkal való dicsekedésüket, amelyeket élettelen istenségeiknek tulajdonítottak. Isten a saját nevét akarta megdicsőíteni, hogy más népek is halljanak hatalmáról, megrettenjenek hatalmas tettei hallatán, és tulajdon népe elforduljon az egyiptomi bálványoktól és csak az ő tiszta imádására szentelje magát. (2Móz 6:9-13).
Mózes és Áron ismét beléptek Egyiptom királyának fényes palotájába. Magas oszlopok, csillogó díszek és a pogány istenek képmásáról készített festmények és szobrok vették körül őket. A leghatalmasabb királyság uralkodója előtt állt meg a rabszolgaságba döntött nép két képviselője és kérte, hogy bocsássa szabadon Izráelt, ahogyan azt Isten megparancsolta nekik. A király csodát követelt isteni megbízatásuk bizonyítékául. Mózes és Áron tudta, hogy mit kell tenniük, ha ezt a bizonyítékot kérik tőlük. Ezért Áron most fogta a botot és a fáraó elé dobta. A bot kígyóvá változott. Az uralkodó azonnal "[...] előhívá a bölcseket és varázslókat [...]. Elveté ugyanis mindenik az ő vesszejét és kígyókká lőnek; de az Áron vesszeje elnyelé azok vesszejét" (2Móz 7:11-12). Azután a király még elszántabban kijelentette, hogy az ő bölcsei és varázslói hatalomban teljesen egyenlőek Mózessel és Áronnal; az Úr szolgáit pedig csalóknak nevezte, és teljes biztonságban érezte magát, amikor kéréseik teljesítését visszautasította. Isten hatalma megakadályozta, hogy a fáraó ártson szolgáinak.
Isten keze cselekedte a csodákat, amelyeket Mózes és Áron bemutattak a fáraónak. Azokat nem emberi erő, vagy befolyás hozta létre, amellyel Mózes és Áron rendelkeztek. A csodák meg kellett győzzék a fáraót arról, hogy Mózest a nagy "VAGYOK" küldte, és a fáraónak kötelessége Izraelt elengedni, hogy a nép szabadon szolgálhassa az élő Istent. A mágusok, a varázslók is mutattak be csodákat, de nemcsak a saját szemfényvesztő ügyességükkel dolgoztak, hanem istenüknek, Sátánnak erejével, aki támogatta őket Jahve munkájának utánzásában.
A varázslók valójában nem változtatták botjaikat kígyókká, hanem a nagy csaló segítségével mágiájukkal képesek voltak ezt a látszatot kelteni. Sátánnak nincs hatalma, hogy a botot élő kígyókká változtassa. A gonoszság fejedelme egy bukott angyal minden bölcsességével és hatalmával rendelkezik, de arra nincs hatalma, hogy teremtsen vagy életet adjon; ez egyedül Isten előjoga. Mindaz, ami Sátánnak hatalmában volt, azt meg is tette; utánzatot mutatott be. Az emberi szem számára a botok kígyókká változtak. A fáraó és udvarnokai természetesen azoknak hitték. Külsejükben nem különböztek azoktól a kígyóktól, amelyeket Mózes által Isten hozott létre, bár az Úr azt tette, hogy az élő kígyó elnyelte a látszólagosakat. A fáraó ezt nem tekintette az isteni hatalom megnyilatkozásának, hanem olyan mágia eredményének, amely feljebbvaló volt szolgái varázslatánál.
A fáraó igazolni akarta konokságát, amellyel ellenállt Isten parancsának és igyekezett valami ürügyet találni makacsságára, hogy semmibe vehesse azt a csodát, amit Isten Mózes által tett. Sátán éppen azt adta neki, amit keresett. A varázslók által végzett munkával azt a látszatot keltette az egyiptomiak előtt, hogy Mózes és Áron is csak varázslók és mágusok, és üzenetüket nem lehet olyan tiszteletben részesíteni, mintha az felsőbbrendű lénytől eredne. Így a sátáni csalás elérte célját, megerősítette az egyiptomiakat ellenállásukban, a fáraó szívét pedig megkeményítette. Sátán remélte, hogy Mózest és Áront megingathatja missziójuk isteni eredetének hitében, és így saját eszközei győznek majd. Nem akarta, hogy Izrael gyermekei kiszabaduljanak rabszolgaságukból és az élő Istent szolgálják. {PP 264.3}
A gonoszság fejedelme előtt azonban még egy mélyebb cél is lebegett a mágusok által létrehozott csodákkal. Jól tudta, hogy Mózes a rabszolgaság igájának Izrael gyermekeiről való széttörésével Krisztust szemlélteti, akinek a bűn uralmát kellett letörnie az egész emberi nemzetség családjáról. Sátán jól tudta, hogy amikor majd Krisztus megjelenik, akkor hatalmas csodákat cselekszik a világ előtt isteni küldtetését bizonyítva. Sátán rettegett Krisztus hatalmától. Azzal, hogy utánozta Isten Mózes által végzett munkáját, nemcsak Izrael kiszabadulását remélte megakadályozni, hanem olyan befolyást kívánt terjeszteni, ami évszázadokkal később aláássa a Krisztus csodáiba vetett hitet. Sátán szüntelenül azon fáradozik, hogy utánozza Krisztus munkáját és megerősítse saját hatalmát, amelyre elszántan igényt tart. Az embereket arra ösztönzi, hogy Krisztus csodáit úgy tekintsék, mint az emberi erő és ügyesség eredményeit. Így Sátán sokak lelkében megsemmisíti a Krisztusban, mint Isten Fiában való hitet, és ráveszi őket, hogy elvessék kegyelme ajándékát, amelyet Isten a megváltás tervében adott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése