Higgyetek az Ő prófétáinak - május 10 - SZERDA - Prédikátor 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezet 667. nap

A kor szokása szerint Naámán kérte Elizeust, hogy drága ajándékot fogadjon el. A próféta azonban visszautasította. Nem fogadhatott el fizetséget azért az áldásért, amelyet az irgalmas Isten árasztott. "Az élő Úrra mondom, ...hogy nem fogadok el semmit! Bár unszolta, hogy fogadja el, ő hajthatatlan maradt."

"Akkor ezt mondta Naamán: Ha nem fogadod el, akkor viszont adass szolgádnak annyi földet, amennyit egy pár öszvér elbír, mert nem készít többé szolgád sem égőáldozatot, sem véresáldozatot más istennek, csak az Úrnak! Csak azt az egy dolgot bocsássa meg az Úr a te szolgádnak, hogy amikor az én uram bemegy Rimmón templomába, hogy ott leboruljon, és az én kezemre támaszkodik, én is leborulhassak Rimmón templomában. Azt, hogy én leborulok Rimmón templomában, bocsássa meg az Úr a te szolgádnak!"

És monda néki Elizeus: "Menj el békével!"

Géházinak, Elizeus szolgájának, az évek során alkalma nyílt arra, hogy a gazdája életét és munkáját jellemző önmegtagadó lelkületre eljusson. Kiváltsága volt, hogy nemes lelkű zászlóvivő váljék belőle az Úr seregében. Régóta megkaphatta volna a menny legnagyszerűbb ajándékait, de elfordult tőlük és helyettük a világi gazdagság hitvány csillogását kívánta. Most kapzsi lelkének titkolt vágyai arra késztették, hogy engedjen a mindent elsöprő kísértésnek. "Lám - okoskodott magában -, az én uram kímélte ezt az arámi Naamánt, és nem fogadta el tőle, amit hozott. ...utánafutok, hogy kapjak tőle valamit!" Így történt, hogy titokban utánafutott Géházi Naámánnak.

Mai Bibliai szakasz: Prédikátor 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+10&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+10&version=NT-HU

Salamon egy összehasonlítással kezdi a fejezetet, az illatszerkészítés kényes folyamatát hasonlítja össze a hívő ember életének még kényesebb folyamatával, aminek folyamán szeretne tökéletes bizonyságtevővé válni, különösképpen abban az esetben, ha bölcs és tiszteletre méltó ember hírében áll.

A régi időkben egy döglött légy – akármilyen kicsiny, jelentéktelen és ártalmatlan – fel tudta borítani az eszenciák és olajok egyensúlyát az illatszerekben. Az ily módon elrontott illatszereket kidobták. Ez történik egy kis harag, egy rossz szó, egy jellemhiba vagy rossz szokás esetében is. Ezek közül mindegyik hatástalanítja az ember jó befolyását. 

Salamon különböző ábrázolások segítségével bátorít bennünket arra, hogy bölcsek legyünk, és mindig Isten akaratával összhangban döntsünk. Nem számít, hogy milyen idősek vagyunk, vagy milyen felelős pozíciót töltünk be, mindannyian tehetünk ostoba dolgokat.

Mit jelent bolondnak lenni, vagy bolond módjára cselekedni? Azt jelenti, hogy ügyetlenek vagyunk, logika és értelem nélkül teszünk dolgokat. Ez oda vezet, hogy nem bölcs módon cselekszünk, ami makaccsá tesz, és akár még az őrületbe is kergethet. Egy ostoba személy nem csak önmagának árt, hanem a környezetében élőknek is.

Ezzel szemben Salamon azt mondja nekünk, hogy legyünk gazdagok a bölcsességben (5. vers), nem keresve földi elismerést. A bölcsesség hatékony segítség a különböző feladataink és kötelességeink teljesítésében. Azzal a tanáccsal zárja a fejezetet, hogy vigyázzunk a kiejtett szavainkra. A bölcs ember keveset beszél, tudja, hogy mit mond, és elkerüli, hogy félreértsék szavait.

Imádkozhatunk így:

„Uram! Adj nekem bölcs és értelmes szívet, hogy helyesen értsek és beszéljek, és méltóképpen tudjalak téged bemutatni másoknak. Ámen.”

Roberto O. Gullón
az Argentin Unió titkára
Dél-amerikai Divízió 

93. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezetéhez (április május 7-13.).

Csak úgy mint Naámán esetében, az életemben volt olyan szakasz, amikor nem voltam hívő, sőt, méltóságomon aluliként gondoltam rá. De jelen volt egy „kislány” az életemben, aki, miközben súlyosan kínzott a lelki bélpoklosság, a világegyetem Istenéhez vezetett minket. Reménytelennek éreztem magamat, és kétségbeesetten kutattam Isten után. Ugyanakkor, csak úgy, mint Naámán, én is büszkén közeledtem Istenhez, és azt vártam tőle, hogy úgy állítson szolgálatba, ahogyan én akarom. Eleinte megdöbbentem és visszahőköltem Isten hitre és alázatosságra történő hívásától.

Arra jöttem rá, hogy Isten orvossága a lelki bélpoklosságomra ugyanaz, mint a Naámáné: Isten kegyelme szerint cselekedni a hitben és meggyógyulni. Bár nem volt olyan tűzijáték, mint amit először vártam, Isten ajándéka szeretet és remény szikráját élesztette fel bennem. Az örömtől elragadtatva vissza akartam adni Istennek valamennyit az új életből, amiben részesített. Ugyanakkor, kényelmetlennek érezvén Isten bámulatos szeretetét, csorbítottam ajándéka értékén azzal, hogy ragaszkodtam hozzá, hogy jócselekedetekkel megfizessem az árát.

Isten ítélete Géházi önző cselekedete felett figyelmeztetést jelent számunkra, hogy Isten ajándéka ennyi csak: ajándék. Isten soha nem akarta, hogy megpróbáljuk kiérdemelni vagy megvásárolni az ajándékát, a megváltás és kibékítés ajándékát, amelyért Jézus már megfizetett. És mégis, Géházi kapzsisága ellenére, Naámán énekelve tért vissza, Jahvét, az ő Gyógyítóját dicsőítve, Őt, aki meggyógyít, és maga a gyógyír a mi bűneinkre.

Joseph Washburn

ARISE Intern

Storyline Adventist Church

Eugene, Oregon USA

 Fordította: Gősi Csaba