Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 21. fejezet 675. nap
Emberi szemszögből nézve olyan kilátástalan volt a nemzet
lelki megújulása, mint amilyen reménytelennek látják a lelki megújulást ma
Istennek a föld sötét helyein dolgozó szolgái. Krisztus egyháza azonban Isten
eszköze az igazság hirdetésére. Isten képessé teszi különleges munka végzésére.
Ha hűséges Istenhez, ha engedelmeskedik parancsolatainak, mindent felülmúló erő
birtokosa lesz. Ha kitartóan engedelmeskedik, nincs olyan hatalom, amely
megállhat vele szemben. Az ellenség erői éppúgy tehetetlenek lesznek, mint
ahogy a polyva képtelen ellenállni a forgószélnek.
Az egyházra boldog, dicsőséges nap hajnala virrad, ha
magára öltve Krisztus igazságosságát, a bűnnel minden közösséget megtagad.
Isten felszólítja benne hívő hűségeseit, hogy bátorítsák
azokat, akiknek nincs hitük és reménységük. Térjetek az Úrhoz, "reménység
foglyai"! Kérjetek erőt Istentől, az élő Istentől! Rendíthetetlenül és
alázatosan higgyetek abban, hogy meg tud és meg akar menteni! Amikor hitben
megragadjuk erejét, csodálatosan megváltoztatja a legreménytelenebb, a
legcsüggesztőbb helyzetet is nevének dicsőségére.
Ameddig Elizeus helyről helyre utazott Izráel országában,
élénken részt vett a prófétaiskolák fejlesztésében. Ahova csak eljutott, Isten
vele volt, szavakat adott, hogy szólja azokat, és hatalmat, hogy csodát
műveljen. Egy alkalommal "azt mondták a prófétatanítványok Elizeusnak:
Nézd csak, szűk nekünk ez a hely, ahol mi veled lakunk. Hadd menjünk el a
Jordánhoz, ott mindegyikünk kivág egy szál fát, és készítünk magunknak helyet,
ahol lakjunk" (2Kir 6:1-2). Elizeus elment velük a Jordánhoz. Jelenlétével
bátorította a próféták fiait; oktatta őket, sőt még csodát is tett, hogy
segítse munkájukat. "De amikor az egyik ledöntött egy szálfát, a fejsze
vasa beleesett a vízbe. Akkor felkiáltott, és ezt mondta: Jaj, uram! Pedig ezt
is kölcsönkértem! Az Isten embere megkérdezte: Hová esett? Az megmutatta neki a
helyet; ő pedig levágott egy darab fát, és odadobta. A fejszevas ekkor úszni
kezdett. Elizeus így szólt: Emeld ki! Az pedig kinyújtotta a kezét, és
kivette" (2Kir 6:5-7).
Mai Bibliai szakasz: Énekek
éneke 6
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A hatodik fejezetben
található az Énekek énekének három refrénje közül a második, amely a
házastársak egyenlőségét, kölcsönösségét, egységét és kölcsönös megbecsülését
fejezi ki. Sulamit ezt mondja férjéről: „Az
én szerelmesem az enyém, és én az övé” (2:16, angol ford.: 6:3).
Ez a fejezet
tartalmazza Salamon négy dicséretéből a harmadikat is, amellyel leírja szerelme
szépségét (a másik hármat lásd: 3:6-11; 4:8-15; 6:13-7:9). Az ötödik versben
szereplő „hatvan királynő és nyolcvan
ágyas” kifejezésre utalva egyesek úgy vélik, az Énekek éneke azután
íródott, hogy Salamon már többnejűségben élt. Salamon azonban uralkodásának
legalább első húsz esztendejében egyetlen feleséggel élt (lásd: 1Kir 3:1; 6:38;
7:1; 8; 9:10; 24) és az Énekek éneke kizárólagos viszonyt feltételez Salamon és
Sulamit között (lásd 1:7; 2:2-3, 7, 16; 5:1, 10; 6:3; 7:10; 8:6-7). Ebben a
versben Salamon nem azt mondja, hogy ő birtokolja ezeket (királynők, ágyasok,
szüzek), hanem inkább azt, hogy vannak, akiknek sok van belőlük, de neki az ő
szerelme az egyetlen. Salamon azt állítja, hogy bár sok más nő lehet bármilyen
státuszban, az ő szerelmese neki az egyetlen. Isten arra vágyik, hogy őrizzük
házasságunk kizárólagosságát.
Salamon ragyogó
szavakkal jellemzi feleségét: „szép, mint a hold, tiszta, mint a nap,
rettenetes, mint a zászlós tábor” (7. vers). Ellen White az egyház győzelmi
diadalának leírására alkalmazza e hasonlatokat: „Amíg egyek maradnak, az egyház
előrehalad, s »szép lesz, mint a hold, tiszta, mint a nap és rettenetes, mint a
zászlós tábor« (Énekek
6:7). Haladásának semmi sem állhat útjába. Győzelemről győzelemre jut,
dicsőségesen teljesíti isteni megbízatását: az evangélium hirdetését” (Az
apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 61. oldal; vö. Jel 12:1).
„Ó, Uram, hadd legyen
ez egyházad tapasztalata ezekben az utolsó napokban! Ámen.”
Richard M. Davidson
94. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 21. fejezetéhez (május 14-20.).
Elizeus élete
rendkívüli példa Isten népe számára arra, hogy hogyan gondoskodik Isten
azokról, akik teljesen megbíznak benne. Egyik ilyen eset a 2 Királyok 6. Amikor
a szír király megkísérelte megölni Elizeust, Isten tekintélyes angyali
hadseregről gondoskodott, amelyet a szolgáló csak azután látott, hogy Elizeus
imádkozott, hogy nyíljanak meg a szemei.
Isten megvédi az ő
hűséges szolgáit: „Amikor Isten népe nehéz helyzetbe jut, és látszólag nincs
menekvés számára, egyedül az Úrban bízzon!” (Próféták és királyok. Budapest,
1995, Advent Kiadó, 161. o.) Amikor Istent szolgáljuk, Sátán mindent be fog
vetni, hogy kedvünket szegje. Elizeus nyugodt maradt még ilyen támadások
mellett is. Teljes egészében az Úrban bízott, aki megmentette őt egy nagyszerű
csodával, amely megvédte a szolgálóját.
Te kiben bízol? Mitől
függsz? A pénztől, önmagadtól, saját erődtől, vagy valami mástól? Szolgáljuk
Istent teljes szívünkkel. Szembenézhetünk bajjal és veszéllyel, de Isten
megígérte, hogy gondoskodik gyermekeiről, ha teljesen benne bíznak. A Zsoltárok
50:15 szerint: „És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak
téged és te dicsőítesz engem.”
Christoph Till
önkéntes bibliamunkás
Riease Hetednapi Adventista
Egyház
Németország
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése