Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezet 669. nap
Komoly tanulságokat vonhatunk le annak az embernek
esetéből, akinek Isten nagy és szent kiváltságokat adott. Géházi eljárása arra
szolgált, hogy botránykövet helyezzen Naámán útjába, akinek lelkébe csodálatos
fény világított be, és hajlott az élő Isten szolgálatára. Géházi csalására nem
lehetett mentséget felhozni. Halála napjáig bélpoklos maradt, megátkozva
Istentől és kerülve embertársaitól.
"Nem marad büntetlen a hamis tanú, és nem menekül meg,
aki hazugságot beszél" (Péld 19:5). Az ember gondolhatja, hogy gonosz
cselekedeteit el tudja rejteni az emberek elől, de Istent nem lehet
megtéveszteni. "Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt
mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt" (Zsid 4:13).
Géházi azt gondolta, hogy becsaphatja Elizeust. Isten
azonban megjelentette prófétájának, amit Géházi Naámánnak mondott, és minden
részletét annak, ami a két ember között lejátszódott.
Az igazság Istentől van; a csalás számtalan formája pedig
Sátántól. Aki bármilyen vonatkozásban letér az igazság egyenes útjáról, az
kiszolgáltatja magát a gonosz hatalmának. Akik Krisztustól tanultak, azoknak
nincs részük "a sötétség haszontalan cselekedeteiben" (Ef 5:11). Beszédükben
egyszerűek, őszinték és igazak - amilyen az életük -, mert a szentekkel való
közösségre készülnek, akiknek szájában nincs álnokság. (Lásd: Jel 14:5.).
Mai Bibliai szakasz: Prédikátor
12
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A 12. fejezet tele van
olyan versekkel, amelyek életünk elkerülhetetlen eseményeiről beszélnek. Ilyen
például az öregedés, ami mindnyájunkat elér a fiatalkor után, és csak ekkor
értjük meg igazán, hogy a fiatalság éveiben vagyunk a legerősebbek, és ekkor
van a legtöbb életerőnk és kalandunk is.
Ebben az utolsó
fejezetben található meg az a figyelmeztetés, amely minden lelkileg és testileg
fiatal embernek szól: készüljenek fel az elkerülhetetlen jövőre, az öregedésre.
És ez a felkészülés az öregedésre egy bölcs folyamatnak kellene lennie, tehát
úgy nézzen ki, mint egy „elegáns visszavonulás.” Csak a balga gondol haraggal
az élete végéhez vezető, elkerülhetetlen folyamatra.
Isten az életünk
hatalmas tanácsadója és mentora. Lelki értelemben minden nap átölel bennünket,
egészen életünk végéig. Emlékezzünk meg a Teremtőről mielőtt azok a napok
elérkeznek, és ily módon biztosíthatjuk mindazt, amire utunk vége felé
szükségünk lesz.
És amikor már mindennek
vége van, Salamon azt mondja, hogy bár a por visszaszáll a földre, az élet
„szikrája” vagy lehelete visszaszáll Istenhez, aki teremtette (9. vers). Isten
nélkül minden „Hiábavalóság! Hiábavalóság!”
(10. vers) de Istenben tartalmas életet találhatunk.
Ezt a fejezetet így tudnánk
leginkább összefoglalni: a bölcsesség számunkra azért van, hogy szerethessük
Jézust, és megbízzunk az örök élet ígéretében, melyet az Atya ad majd nekünk,
aki tárt karokkal vár minket.
A Prédikátor könyvének
utolsó versei (11-16.) olyanok, mintha Salamon kézjegyei lennének, és arra
hívnak minket, hogy kövessük az isteni ihletésű szavait (12-13. vers) és
figyelmeztetnek, hogy ez Isten utolsó felhívása (13, 14. vers).
Aszerint, hogy mit
látunk a mindennapokban, találkozhatunk régebbi és újabb tanácsokkal, de
értelmetlen próbálkozás összességében leleplezni az élet titkait (12. vers). Az
egyetlen dolog, ami igazán számít, hogy a kapott tanácsok szerint éljünk, és
kövessük Istent életünk minden napján.
„Szerető Istenünk, segíts, hogy követni tudjuk a
tanácsaidat, amelyeket adtál, és bízzunk az ígéreteidben, hogy egy nap majd
eljössz értünk, és hazaviszel minket! Ámen.”
Leonidas Verneque
Guedes
a Dél-kelet Brazil Unió titkára
a Dél-kelet Brazil Unió titkára
93. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezetéhez (április
május 7-13.).
Csak úgy mint Naámán
esetében, az életemben volt olyan szakasz, amikor nem voltam hívő, sőt,
méltóságomon aluliként gondoltam rá. De jelen volt egy „kislány” az életemben,
aki, miközben súlyosan kínzott a lelki bélpoklosság, a világegyetem Istenéhez
vezetett minket. Reménytelennek éreztem magamat, és kétségbeesetten kutattam
Isten után. Ugyanakkor, csak úgy, mint Naámán, én is büszkén közeledtem
Istenhez, és azt vártam tőle, hogy úgy állítson szolgálatba, ahogyan én akarom.
Eleinte megdöbbentem és visszahőköltem Isten hitre és alázatosságra történő
hívásától.
Arra jöttem rá, hogy
Isten orvossága a lelki bélpoklosságomra ugyanaz, mint a Naámáné: Isten
kegyelme szerint cselekedni a hitben és meggyógyulni. Bár nem volt olyan
tűzijáték, mint amit először vártam, Isten ajándéka szeretet és remény
szikráját élesztette fel bennem. Az örömtől elragadtatva vissza akartam adni
Istennek valamennyit az új életből, amiben részesített. Ugyanakkor,
kényelmetlennek érezvén Isten bámulatos szeretetét, csorbítottam ajándéka
értékén azzal, hogy ragaszkodtam hozzá, hogy jócselekedetekkel megfizessem az
árát.
Isten ítélete Géházi
önző cselekedete felett figyelmeztetést jelent számunkra, hogy Isten ajándéka
ennyi csak: ajándék. Isten soha nem akarta, hogy megpróbáljuk kiérdemelni vagy
megvásárolni az ajándékát, a megváltás és kibékítés ajándékát, amelyért Jézus
már megfizetett. És mégis, Géházi kapzsisága ellenére, Naámán énekelve tért
vissza, Jahvét, az ő Gyógyítóját dicsőítve, Őt, aki meggyógyít, és maga a
gyógyír a mi bűneinkre.
Joseph Washburn
ARISE Intern
Storyline Adventist
Church
Eugene, Oregon USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése