Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezet 670. nap
Századokkal azután, hogy Naámán gyógyult testtel és megtért
lélekkel visszatért otthonába, a Megváltó utalt e szíriai csodálatos hitére.
Tanulságul állította mindazok elé, akik vallják, hogy Istent szolgálják.
"Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult
meg, csak a szír Naamán" (Lk 4:27). Isten sok izráeli bélpoklost hagyott
betegen, mert hitetlenségük elzárta őket attól, ami javukat szolgálta volna.
Isten úgy látta, hogy ez a pogány főember, aki hű ahhoz, amit helyesnek hisz,
és érzi tehetetlenségét, méltóbb áldásaira, mint Izráel nyomorultjai, akik
semmibe vették és lebecsülték Istentől kapott kiváltságaikat. Isten munkálkodik
azokért, akik értékelik kegyelmi ajándékait, és felfogják a mennyből kapott
világosságot.
Ma is minden országban vannak őszinte emberek. A menny
rájuk sugározza fényét. Ha hűségesen cselekszik azt, amit kötelességüknek
tartanak, nagyobb világosságot kapnak, amíg - az Ószövetség Naámánjához
hasonlóan - ők is erre a meggyőződésre jutnak: Nincs más Isten az egész földön.
Minden őszinte lélek, "...aki sötétségben jár, és nem
ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!"
"Soha senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy
volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért. Találkozol azzal, aki
örül, mert igazak tettei, utaidon jár, és rád gondol... " (Ézsa 50:10;
64:3-4).
Mai Bibliai szakasz: Énekek
éneke 1
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A híres Akiba Rabbi azt
mondta: „Nincs még egy olyan nap a földön, ami felérhetett volna azzal a
nappal, amikor Salamon Izraelnek adta az Énekek Énekét, mert minden könyv szent
az Írásokban, de az Énekek éneke a legszentebb.” Salamon 1005 éneke (Énekek
éneke 1:1; 1 Kir. 4:32) közül a legfenségesebb az Énekek éneke (melyet Salamon
énekeinek is hívnak) és valószínűleg Salamon uralkodásának első felében
íródhattak, amikor a király még hűséges volt Istenhez.
Az ének a belsőséges
kapcsolatot ábrázolja Salamon és a Sulamit között („Salamonné”, valószínűleg a
fáraó leánya, aki istenhívő lett: Énekek Éneke 6:10; 1 Királyok 3:1; 7:8). A
párbeszédek a szokott útvonalat követik: (1) udvarlás (1:2-3:4), menyegzői
felvonulás és esküvő (3:6-5:1) és (3) az élet és szerelem a házasságkötés után
(5:2-8:14).
A történelem folyamán
sok szövegmagyarázó jött zavarba az intim kapcsolat kendőzetlen ábrázolásától
az Énekek Énekében, ezért elutasították a szó szerinti jelentést, és csak úgy
tekintettek a könyvre, mint egy szimbolikus lelki szerelmi kapcsolat
ábrázolására Isten és a népe között. Miközben vannak lelki tanulságok,
amelyeket érdemes megfogadni, nincsen arra célzás, hogy a szó szerinti szöveget
átvitt értelemben kellene értelmezni. Sőt, inkább az nyilvánvaló, hogy Isten
arra szentelt egy egész ihletett könyvet a Bibliában, hogy megünnepelje az
egészséges szerelmi kapcsolat szépségét és örömét egy férfi és egy nő között. A
fenséges ének az édeni állapotba való visszatérést ábrázolja, olyan, mint egy
Teremtés könyve 1-3 ihlette kommentár, egy valódi iránytű az udvarláshoz és
házassághoz.
Az első fejezetben a nő
magasztalja szerelmese erényeit a barátnői jelenlétében („Jeruzsálem leányai
előtt”), Salamon pedig válaszként Sulamit szépségét dicséri. Talán nekünk is
gyakrabban ki kellene fejeznünk, mennyire szeretjük szeretteinket.
„Szerető Istenünk, köszönjük az emberi szerelem ajándékát, melyet
a mi boldogságunkra teremtettél! Ámen.”
Richard M. Davidson
az ószövetségi
írásmagyarázat professzora
Andrews University
93. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezetéhez (április
május 7-13.).
Csak úgy mint Naámán
esetében, az életemben volt olyan szakasz, amikor nem voltam hívő, sőt,
méltóságomon aluliként gondoltam rá. De jelen volt egy „kislány” az életemben,
aki, miközben súlyosan kínzott a lelki bélpoklosság, a világegyetem Istenéhez
vezetett minket. Reménytelennek éreztem magamat, és kétségbeesetten kutattam
Isten után. Ugyanakkor, csak úgy, mint Naámán, én is büszkén közeledtem
Istenhez, és azt vártam tőle, hogy úgy állítson szolgálatba, ahogyan én akarom.
Eleinte megdöbbentem és visszahőköltem Isten hitre és alázatosságra történő
hívásától.
Arra jöttem rá, hogy
Isten orvossága a lelki bélpoklosságomra ugyanaz, mint a Naámáné: Isten
kegyelme szerint cselekedni a hitben és meggyógyulni. Bár nem volt olyan
tűzijáték, mint amit először vártam, Isten ajándéka szeretet és remény
szikráját élesztette fel bennem. Az örömtől elragadtatva vissza akartam adni
Istennek valamennyit az új életből, amiben részesített. Ugyanakkor,
kényelmetlennek érezvén Isten bámulatos szeretetét, csorbítottam ajándéka
értékén azzal, hogy ragaszkodtam hozzá, hogy jócselekedetekkel megfizessem az
árát.
Isten ítélete Géházi
önző cselekedete felett figyelmeztetést jelent számunkra, hogy Isten ajándéka
ennyi csak: ajándék. Isten soha nem akarta, hogy megpróbáljuk kiérdemelni vagy
megvásárolni az ajándékát, a megváltás és kibékítés ajándékát, amelyért Jézus
már megfizetett. És mégis, Géházi kapzsisága ellenére, Naámán énekelve tért
vissza, Jahvét, az ő Gyógyítóját dicsőítve, Őt, aki meggyógyít, és maga a
gyógyír a mi bűneinkre.
Joseph Washburn
ARISE Intern
Storyline Adventist
Church
Eugene, Oregon USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése