Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 23. fejezet 688. nap
Hóseás útján az Úr kinyilatkoztatta: "Amikor
gyógyítani akartam Izráelt, lelepleződött Efraim bűne és Samária
gonoszsága." "Izráel ellen saját gőgje tanúskodik, mert nem tértek
meg Istenükhöz, az Úrhoz, és ezek ellenére sem keresték őt" (Hós 7:1, 10).
Az Úr nemzedékről nemzedékre elnéző volt makacs
gyermekeivel szemben. Kihívó lázadásuk ellenére még mindig vágyott arra, hogy
szabadítójukként nyilatkoztassa ki önmagát. "Mit csináljak veled, Efraim?
- kiáltotta. Mit csináljak veled, Júda? Hűségetek csak olyan, mint a reggeli
felhő, vagy mint a korán tűnő harmat" (Hós 6:4).
Az országot elárasztó gonoszság már gyógyíthatatlanná vált.
Izráel felett elhangzott a félelmetes ítélet: "Bálványokhoz szegődött
Efraim: hadd tegye." "Eljön a büntetés ideje, eljön a megtorlás
ideje. Majd megtudja Izráel..." (Hós 4:17; 9:7).
Izráel tíz törzsének most kellett aratnia a Béthelben és
Dánban felállított idegen oltárokban formát öltött hitehagyásának gyümölcsét.
Isten ezt az üzenetet küldte nekik: "Félredobom borjúdat, Samária! Haragra
gyulladtam miatta. Nem maradhat ez soká büntetés nélkül! Izráelből való ez,
mesterember csinálta, nem Isten ez. Bizony, ízzé-porrá törik Samária borjúja!"
"A bátáveni borjú miatt aggódnak Samária lakói, meggyászolja azt a nép,
jajgatnak miatta a bálványpapok, mert odalett dicsősége. Azt is elviszik
Asszíriába, ajándékul a nagy királynak" (Hós 8:5-6; 10:5-6).
"Az én Uram, az Úr, szemmel tartja a vétkes országot.
Kipusztítom azt a föld színéről! Bár mégsem pusztítom ki egészen Jákób házát -
így szól az Úr. Mert én parancsolok a népeknek, és megrostálom Izráel házát,
mintha rostával ráznák, de egy szem sem esik a földre. Fegyvertől halnak meg
népem vétkesei, akik azt gondolják: Nem ér el minket, és nem talál ránk a
veszedelem."
"Elpusztulnak az elefántcsont-házak, vége lesz a
sokféle háznak - így szól az Úr." "Ha az Úr, a Seregek Ura megérinti
a földet, megrendül az, és gyászol minden lakója." "...fiaid és
leányaid fegyver által esnek el; földedet fölosztják mérőkötéllel, te magad
tisztátalan földön halsz meg, Izráel pedig fogságba megy földjéről!"
"...mivel így bánok veled, készülj Istened elé, Izráel!" (Ám 9:8-10;
3:15; 9:5; 7:17; 4:12).
Isten egy ideig késleltette a megjövendölt büntetést, és
II. Jeroboám hosszú uralkodása alatt Izráel seregei jelentős győzelmeket
arattak. De a jólét idején sem változott meg a megátalkodottak szíve, és végül
Isten úgy rendelkezett, hogy "fegyvertől hal meg Jeroboám, Izráelnek pedig
fogságba kell mennie földjéről" (Ám 7:11).
A király és a nép már oly messzire ment a
megátalkodottságban, hogy süket fülekre talált náluk e kijelentés bátor hangja.
Amáziást, a bétheli bálványimádó papok egyik vezetőjét felkavarta a próféta világos
beszéde, amelyet a nép és királyuk ellen mondott, és így szólt Amáziás Ámóshoz:
"Te látnok! Menj el innen, menekülj Júdába, ott keresd meg kenyeredet és
ott prófétálj! Bételben nem prófétálhatsz többé, mert királyi szentély ez itt,
és az ország temploma!" (Ám 7:12-13).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
11
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az első vers Isai vesszőszálára utal és a virágszálra,
amely gyökereiből hajt ki. Jézus úgy azonosítja magát, mint „Dávidnak ama gyökere
és ága”(Jel
22:16). Ez a rész Krisztus leírása, mint igazságos király, aki egykor uralkodni
fog, betöltve Dávidnak tett ígéretét, hogy felállítja trónját örökké (2Sám
7:13).
Ézsaiás azt mondja, „Isai gyökere” „népek zászlója” lesz. Úgy tekintünk
Jézus keresztjére, mint Isten zászlajára vagy lobogójára lelkünk ellenségével
szemben. „Mikor eljő,
mint egy sebes folyóvíz, amelyet az Úr szele hajt” (Ézs
59:19).
Ézsaiás így folytatja: „eljőnek a pogányok” (10. vers). Nézzük ezt
az első angyal üzenetének fényében, miszerint el kell vinnünk az evangéliumot „minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és
népnek” (Jel 14:6). „A pogány
országokban tevékenykedő misszionárius csoportokat a próféta zászlókhoz
hasonlítja, amelyeket azért állítottak fel, hogy mutassák az utat az igazság
világosságát keresőknek” (Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 233. oldal). Magasztaljuk
Istent a misszionáriusokért! Az evangélium mindannyiunké – zsidóé és pogányé
egyaránt! De nem áll meg itt. A vers így zárul: „az Ő
nyugodalma dicsőség lészen.” Egy
próbákkal és nehézségekkel teli világban, a keresztény nyugodalma „egyedül
Krisztusban rejlik. Ha az Ő szelíd lelke van bennünk, békét és örömöt találunk
Benne.” (Signs of the Times, 1885.12.17.).
Isten azt tervezte a babiloni fogságból
hazatérő maradék számára (11. vers), hogy bizalmukat Belé vetik, és felkészítik
az egész világot a Messiás eljövetelére. Isten békét ígért nekik, ha így cselekszenek.
Elbuktak. Tanuljunk ebből, és helyezzük bizalmunkat Istenbe, amikor mi, a lelki
Izrael felkészítjük a világot az Ő második eljövetelére.
Olyan hely készíttetik nekünk, ahol a
farkas a báránnyal békében lakozik, a leopárd a kecskegida mellett pihen, és
ahol a gyermek sértetlenül együtt játszik a borjúval és oroszlánnal (6. vers).
Képzeljük el a mennybéli oroszlánokat, amint füvet legelnek akárcsak az ökör
(7. vers)! Egy olyan hely, ahol nem kell félni semmilyen bántódástól (9. vers).
Mentes minden erőszaktól és gonoszságtól. Egy örök, dicsőséges hely lesz a
nyugalom és élet számára (11. vers).
Ima:
„Urunk, segíts, hogy zászlód legyünk, lobogód és nagyköveted! Köszönjük ezt a
bepillantást a mennybe. Tarts meg minket hűségben, amint várakozunk e dicsőséges
napra! Ámen.”
Lloyd és Sheila
Schomburg
96. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 23. fejezetéhez (május 28-
június 3.).
Izrael királyságának
utolsó napjai erőszakkal teliek voltak. Egykor katonaként tanúja voltam, és
magam is elkövettem szörnyű erőszakos bűnöket, amelyek ennek a világnak az
utolsó napjaiban előfordulhatnak. A világ, amiben ma élünk nem különbözik
attól, amivel kapcsolatban Hóseás és Ámós próféták figyelmeztettek. Isten
a mindenhol arra hívja a megátalkodott szívünket, hogy
térjen vissza hozzá. Én személyesen hallottam ezt a hívást, és láttam Isten
könyörületességet a küszöbönálló ítéletem előtt.
Az emberiség egyre
inkább a teremtést ünnepli a Teremtő helyett. Annak érdekében, hogy
emlékeztessen minket Őrá és az Ő - velünk kötött - szövetségére, Isten
rendkívül kegyelmes üzeneteket küld a megígért megbocsátásról. Még a
nyomorúságos létezésünkkel szembenézve is, amelyben bűnös vágyaink
kielégítésére törekszünk, gyakran visszautasítjuk Isten figyelmeztetéseit.
Manapság, csakúgy, mint Menáhem korában, bűneink által összetörve és
meggyengítve találjuk magunkat. Fogjuk azt, ami az összetört életünkből maradt,
és úgy teszünk, mintha minden együtt meglenne, de a végén bűneink teljesen
legyőznek minket.
Istenünk mérhetetlen
könyörületességében meghosszabbítja számunkra a kegyelmét. Mi megsérthetjük és
meg is sértjük a szövetségünket Istennel, de ő sosem szegi meg a velünk kötött
szövetségét! Különösen amikor a legrosszabb állapotban vagyunk, akkor kér
minket Isten páratlan szeretetével, hogy térjünk vissza hozzá, és vigyünk
másokat is magunkkal, hogy szabaddá váljunk egyszer s mindenkorra – az Ő
szeretetének foglyaként!
Joseph Washburn
Former Green Beret,
ARISE Intern
Storyline Adventist
Church, Eugene, Oregon USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése