Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 19. fejezet 663. nap
Szintén Gilgálban történt, amikor még tartott az éhség,
hogy Elizeus száz embert táplált egy "Baal Sálisából" jövő férfi
ajándékából. Ezeket hozta: "Első termésből készült kenyeret: húsz
árpakenyeret meg friss gabonát a tarisznyájában." Olyan emberek voltak a
prófétával, akiknek égető szükségük volt az ételre. Az ajándék érkezésekor
Elizeus ezt mondta szolgájának: "Add oda a népnek, hadd egyenek. A szolgája
azonban így szólt: Hogyan adjam ezt száz embernek?
De ő így felelt: Add oda a népnek, hadd egyenek! Mert ezt
mondja az Úr: Enni fognak és még marad is. Odaadta tehát nekik, azok pedig
ettek, és még hagytak is belőle, ahogyan az Úr megmondta."
Milyen kegyelmes volt Krisztus, hogy szolgája által csodát
művelt emberek éhségének kielégítésére! Az Úr Jézus azóta is újra és újra - ha
nem is mindig ilyen feltűnően és kézzel foghatóan - betöltötte az emberek
szükségletét. Ha tiszta lelki látásunk volna, hamarabb felismernénk, hogy Isten
könyörületesen bánik az emberrel.
Isten áldása nyomán lesz a kicsi mennyiség elegendő. Isten
keze meg tudja százszorozni a keveset. Készleteiből asztalt terít a kietlenben.
Keze érintésével meg tudja szaporítani a szűkös élelmet, hogy elég legyen
mindenki számára. Az Ő hatalma szaporította meg a kenyeret és a gabonát a
prófétaifjak kezében.
Krisztus földi szolgálata idején, amikor hasonló csodát
tett a tömegek táplálásával, ugyanaz a hitetlenség mutatkozott meg, mint amit a
régi idők prófétájának társai tanúsítottak. "Hogyan adjam ezt száz
embernek?" - kérdezte Elizeus szolgája. Amikor Jézus megparancsolta a
tanítványoknak, hogy adjanak enni a tömegnek, ezt válaszolták: "Nincs
nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk
eledelt ennek az egész sokaságnak" (Lk 9:13). Mi ez ilyen sok embernek?
Ez a lecke Isten gyermekeinek szól minden korban. Amikor
feladattal bíz meg, senki se vizsgálgassa, hogy ésszerű-e a parancs, vagy mit
eredményezhet engedelmes fáradozása. A kezében levő készlet talán sokkal
kevesebbnek tűnik, mint amennyire szükség van, de az Úr kezében a szükségesnél
is többnek bizonyul majd.
A szolga "odaadta... nekik, azok pedig ettek, és még
hagytak is belőle, ahogyan az Úr megmondta."
Világosabban kellene látnunk, hogyan viszonyul Isten
azokhoz, akiket Fia odaajándékozásával vásárolt meg; jobban kellene hinnünk
Isten földi ügye előre haladásában. Erre a látásra és erre a hitre van nagy
szüksége az egyháznak ma. Ne vesztegessük az időt a látható tartalékok szűk
volta miatti sajnálkozással! Lehet, hogy a külső látszat keveset ígér, de a
tetterő és az Istenbe vetett bizalom feltárja a tartalékokat. A hálaadással és
áldáskéréssel hozzá vitt ajándékot megsokszorozza, amint megszaporította a prófétaifjaknak
és az elcsigázott tömegeknek adott táplálékot.
Mai Bibliai szakasz: Prédikátor
6
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ebben a fejezetben
megérthetjük, amire Salamon itt ismét emlékeztet minket, és amit a Prédikátor
könyvében végig hangsúlyoz. Minden
hiábavalóság.
Isten az Ő kegyelméből
teljesíti az emberek minden vágyát, alkotóképességet ad nekik, tehetséget a
fejlődésre és a boldogulásra, ám ők mindeme törődés birtokában sem lesznek soha
képesek teljesen élvezni, amit kaptak.
Sőt, ha az emberek
elutasítják Istent, e földi életük csupán az anyagi javak, mulandó dolgok
megszerzésére irányuló kimerítő hajsza lesz. S ha elérték céljukat, valami
újabbat akarnak megszerezni, és ez így folytatódik újra meg újra. Nem veszik
észre, hogy ez egy rövid és nagyon is véges élet.
Mint Isten fiainak és
leányainak óvatosnak kell lennünk, hogy mit fogadunk el, akár a családban
ajándékot, lehetőségeket, anyagi javakat, vagy pénzösszegeket, akár céllal
adják, akár nem, ezekbe vethetjük bizalmunkat. Végül könnyen elfeledkezhetünk
arról az Egyetlenről, akitől, valójában kaptuk mindezt.
Ezért arra hívlak most
benneteket, hogy örömmel és hálaadással éljünk mindazzal, amit Istentől
kaptunk. Bármit teszünk, vagy mondunk, mindenen legyen látható szép életünk
alkotójának, tervezőjének, Istennek a kézjegye!
„Drága Uram, azt akarom, hogy mindem cselekedetem
középpontjában Te légy. Minden a Te akaratod szerint legyen, és ne az enyém
szerint! Valóban így gondolom Uram. Ámen.”
Gilberto Urcia Alberca
a Dél-perui Unió titkára
Dél-amerikai Divízió
a Dél-perui Unió titkára
Dél-amerikai Divízió
92. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 18. és 19. fejezeteihez (április
30-május 6.).
Amikor gyerek voltam, a
szüleim úgy döntöttek, hogy jobban megismerik az embereket a kis
gyülekezetünkben. Ábécésorrendben végigmentek a gyülekezeti névsoron, és
meghívták a családokat hozzánk, amíg mindannyian nem voltak nálunk szombati
ebéden. E tapasztalaton keresztül tanultam meg a vendégszeretet adományát –
köszöntöttem az otthonunkban az élet valamennyi területéről származó embereket,
és közben megfigyeltem őket. Az egyik szombaton egy olyan látogatónk volt, aki
az autójában élt. Őt is meghívtuk, hogy csatlakozzon hozzánk ebédre. Elbűvölő
hölgy volt, és sok tapasztalatot osztott meg a vándoréletről az Amerikai
Egyesült Államok területén. Tett egy megjegyzést is, ami örökre velem marad:
„Isten mindig gondoskodott valamennyi szükségletemről.”
Elizeus egy olyan
próféta volt, aki mindenfelé utazott, és az otthon érzését csak akkor
tapasztalta meg, ha a családok ajtót nyitottak neki, és üdvözölték, hogy üljön
velük az asztaluknál és aludjon az ágyukban. Néha elképzelem, mennyire
piszkosnak és éhesnek nézhetett ki, amikor megérkezett egy-egy városhoz, de
azok számára, akik nyitott szívvel fogadták, áldás lett a társasága.
Mások életére felemelő
hatást tenni a személyes gondoskodással – ez az egyik módja annak, hogy a föld
valódi sója legyünk, ami elvegyül, hogy a világot átitassa Isten szeretetével.
Julie Hill Alvarez
Placerville hetednapi
adventista gyülekezet
California, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése