2017. május 22., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 22 - HÉTFŐ - Ézsaiás 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 22. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezet 679. nap

Miközben a tengerészek pogány isteneikhez könyörögtek segítségért, a hajó gazdája végtelen aggodalommal kereste meg Jónást, és ezt mondta: "Mi van veled, hogy ilyen mélyen alszol? Kelj föl, kiálts Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el!" (Jón 1:6).

A kötelesség útjáról letérő ember imája azonban nem segített semmit. A tengerészek benyomása az volt, hogy a vihar különös hevessége isteneik haragját jelzi. Végső menedékként a sorsvetést indítványozták "és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem - mondták! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy?

Ő így felelt nekik: Héber vagyok. Az Urat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta.

Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy az Úr elől menekül - mert Jónás elmondta -, és ezt mondták neki: Hogy tehettél ilyet?!
Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett. Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam támadt ez a nagy vihar rátok.

Az emberek azonban igyekeztek visszaevezni a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük. Ekkor így kiáltottak az Úrhoz: Jaj, Uram, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, Uram, azt teszed, amit akarsz! Azzal fogták Jónást, beledobták a tengerbe; a tenger háborgása pedig megszűnt. Ezért az emberek nagy félelemmel félték az Urat, áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az Úrnak.

Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában.

Jónás imádkozott Istenéhez, az Úrhoz a hal gyomrában. Ezt mondta:

Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam,
és ő meghallgatott engem.
A halál torkából kiáltottam segítségért,
és te meghallottad hangomat.

Mélységbe dobtál, a tenger közepébe,
és áradat vett körül.
Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.

Azt gondoltam, hogy eltaszítottál
engem magad elől.
Bárcsak újra megláthatnám
szent templomodat!

Már-már életemet fenyegette a víz,
mélység és örvény vett körül,
hínár fonódott a fejemre.

Lesüllyedtem a hegyek alapjáig,
örökre bezárult mögöttem a föld,
de te kiemelted életemet a sírból,
ó, Uram, Istenem!

Amikor elcsüggedt a lelkem,
az Úrra gondoltam,
és imádságom eljutott hozzád,
szent templomodba.

Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak,
azok elhagyják jótevőjüket.

De én hálaéneket zengve áldozok neked,
és amit megfogadtam, teljesítem.
Az Úrtól jön a szabadulás!" (Jón 1:7-2:10).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 2

Sheila: Érdekes, hogy Ézsaiás 2:2-4 részlete mennyire hasonlít Mikeás 4:1-4-re. De azon is meglepődtem, ahogyan egyesek értelmezik ezeket a verseket, miszerint a zsidók visszatérnek Izrael földjére, és visszaveszik korábbi szerepüket, mint Isten „kiválasztott népe”.

Lloyd: Kereshették volna Istent, viszont nem bontotta fel Júda a szövetségét Istennel? Rengeteg ember szerette volna megismerni Isten „útjait” és kiismerni az „Ő ösvényeit” (3. vers). Isten azt szerette volna, ha az emberek felkészülnek Krisztus első eljövetelére, tehát ahelyett, hogy keresztre feszítik, inkább örömmel elfogadták volna Őt, mint Megváltót.

Ézsaiás felsorolja, hogy mi minden rontotta meg az Istennel való szövetséget. Például a spiritizmus (6. vers), a földi kincsek állandó gyűjtögetése (7. vers), bálványimádás (8. vers), és büszkeség (11. vers), ez vonta Isten ítéletét a népre (vö.: 12-18. vers). Utána Ézsaiás arról a napról beszél, mikor a bűnösök elbújnak „a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba”, hogy elrejtőzzenek „az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt” (19. vers). Ez hasonlít a Jelenések könyvének 6:15-17 üzenetéhez, és egyértelműen Jézus második eljövetelére utal.

Sheila: Tehát a feltételes ígéret a 2-4. versekben szó szerint sohasem fog beteljesedni Izraelben, de betöltetik a lelki Izraelen, amikor Jézus másodjára visszajön. Ahelyett, hogy bűnösségünk tudatában és félelmünkben elbújnánk (19-21. vers), meglesz az a kiváltságunk, hogy újra találkozhatunk szeretteinkkel, akik mély álomban aludtak a halálban. Utána, örömkönnyeket sírva, de mosolyogva csatlakozunk a megváltottakhoz, és ezt mondjuk: „Ímé Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában” (Ézs 25:9).

Lloyd: Igen, és készüljünk úgy Jézus második eljövetelére, ahogyan a mi kedves professzorunk gyakran mondogatta: „Csak egy rövid pillantást vessünk magunkra, de tekintsünk hosszan, hosszan, hosszan Jézusra.” Ne a földi királyságokra koncentráljunk, hanem a mennyei és magasabb hívásra figyeljünk (Fil 3:14).

Szerető Istenünk, ahogy egyre jobban megismerjük a Te szavaidat, taníts minket Jézus egyedülálló szeretetére. Használj és készíts fel minket a Te eljöveteledre!

Lloyd és Sheila Schomburg


95. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezetéhez (május 21-27.).

Jónás és a nagy hal régi ismerős története nem csak gyerekek számára szolgál csodálatos történetként, hanem figyelmeztető történetként is azok számára, akik az utolsó időkben élnek. Isten a küszöbönálló katasztrófáról figyelmeztetést adott Ninive számára, de kegyelmes lehetőséget is biztosított a bűnbánat, megbocsátás és ítélet alóli felfüggesztés számára.

Ellen White szemléletesen összehasonlítja Ninive állapotát, csak úgy mint a hajdani Izraelét, a mostani generációnkbeli világ állapotával, figyelmeztetésül a hamarosan bekövetkező pusztításra. Ebben az esetben azonban nem lehet az ítéletet felfüggeszteni, hiszen a pusztítás közvetlenül megelőzi a végidőt, ahogyan ismerjük azt. Ugyanakkor, ahogyan a szerető és bölcs Urunk kiterjesztette könyörületességét Ninive lakosai számára, gondoskodott hűséges népéről is, akik az egész világ elpusztulását látni fogják. Gondoskodni fog minden egyes bűnbánó lélekről, amelyik benne bízik, befedvén őket igazsággal és védelemmel az elképzelhetetlen káosszal és végső romlással szemben. Akár túléli majd valaki a népéből a gonosz végső támadását, akár elalszik Krisztusban, amíg visszatér, végül nem fog különbséget jelenteni. Mert mindkét hűséges csoport számára örök életet ígért Isten, Ő vele és újra egyesítve a szeretteinkkel, elképzelhetetlen csodákkal és a bűn lezárásával a világegyetemben.

Eileen Van Tassel
Gyülekezeti vén és gyásztanácsadó, Riverside hetednapi adventista gyülekezet
Washougal, WA USA
 Fordította: Gősi Csaba



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése