Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 22. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezet 679. nap
Miközben a tengerészek pogány isteneikhez könyörögtek
segítségért, a hajó gazdája végtelen aggodalommal kereste meg Jónást, és ezt
mondta: "Mi van veled, hogy ilyen mélyen alszol? Kelj föl, kiálts
Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el!" (Jón 1:6).
A kötelesség útjáról letérő ember imája azonban nem
segített semmit. A tengerészek benyomása az volt, hogy a vihar különös
hevessége isteneik haragját jelzi. Végső menedékként a sorsvetést
indítványozták "és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem -
mondták! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. Akkor így beszéltek hozzá:
Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és
honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy?
Ő így felelt nekik: Héber vagyok. Az Urat, a menny Istenét
félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta.
Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy
az Úr elől menekül - mert Jónás elmondta -, és ezt mondták neki: Hogy tehettél
ilyet?!
Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy
lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett. Ő
pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor
lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam támadt ez a
nagy vihar rátok.
Az emberek azonban igyekeztek visszaevezni a szárazföldre,
de nem tudtak, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük. Ekkor így
kiáltottak az Úrhoz: Jaj, Uram, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne
terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, Uram, azt teszed, amit akarsz! Azzal
fogták Jónást, beledobták a tengerbe; a tenger háborgása pedig megszűnt. Ezért
az emberek nagy félelemmel félték az Urat, áldozatot mutattak be, és
fogadalmakat tettek az Úrnak.
Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte
Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában.
Jónás imádkozott Istenéhez, az Úrhoz a hal gyomrában. Ezt
mondta:
Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam,
és ő meghallgatott engem.
A halál torkából kiáltottam segítségért,
és te meghallottad hangomat.
Mélységbe dobtál, a tenger közepébe,
és áradat vett körül.
Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.
Azt gondoltam, hogy eltaszítottál
engem magad elől.
Bárcsak újra megláthatnám
szent templomodat!
Már-már életemet fenyegette a víz,
mélység és örvény vett körül,
hínár fonódott a fejemre.
Lesüllyedtem a hegyek alapjáig,
örökre bezárult mögöttem a föld,
de te kiemelted életemet a sírból,
ó, Uram, Istenem!
Amikor elcsüggedt a lelkem,
az Úrra gondoltam,
és imádságom eljutott hozzád,
szent templomodba.
Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak,
azok elhagyják jótevőjüket.
De én hálaéneket zengve áldozok neked,
és amit megfogadtam, teljesítem.
Az Úrtól jön a szabadulás!" (Jón 1:7-2:10).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
2
Sheila: Érdekes, hogy
Ézsaiás 2:2-4 részlete mennyire hasonlít Mikeás 4:1-4-re. De azon is meglepődtem,
ahogyan egyesek értelmezik ezeket a verseket, miszerint a zsidók visszatérnek
Izrael földjére, és visszaveszik korábbi szerepüket, mint Isten „kiválasztott
népe”.
Lloyd: Kereshették
volna Istent, viszont nem bontotta fel Júda a szövetségét Istennel? Rengeteg
ember szerette volna megismerni Isten „útjait” és kiismerni az „Ő ösvényeit”
(3. vers). Isten azt szerette volna, ha az emberek felkészülnek Krisztus első
eljövetelére, tehát ahelyett, hogy keresztre feszítik, inkább örömmel
elfogadták volna Őt, mint Megváltót.
Ézsaiás felsorolja,
hogy mi minden rontotta meg az Istennel való szövetséget. Például a spiritizmus
(6. vers), a földi kincsek állandó gyűjtögetése (7. vers), bálványimádás (8.
vers), és büszkeség (11. vers), ez vonta Isten ítéletét a népre (vö.: 12-18.
vers). Utána Ézsaiás arról a napról beszél, mikor a bűnösök elbújnak „a sziklák barlangjaiba és a föld
hasadékaiba”, hogy elrejtőzzenek „az
Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt” (19. vers). Ez hasonlít a
Jelenések könyvének 6:15-17 üzenetéhez, és egyértelműen Jézus második
eljövetelére utal.
Sheila: Tehát a
feltételes ígéret a 2-4. versekben szó szerint sohasem fog beteljesedni
Izraelben, de betöltetik a lelki Izraelen, amikor Jézus másodjára visszajön.
Ahelyett, hogy bűnösségünk tudatában és félelmünkben elbújnánk (19-21. vers),
meglesz az a kiváltságunk, hogy újra találkozhatunk szeretteinkkel, akik mély
álomban aludtak a halálban. Utána, örömkönnyeket sírva, de mosolyogva
csatlakozunk a megváltottakhoz, és ezt mondjuk: „Ímé Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi
vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában” (Ézs 25:9).
Lloyd: Igen, és
készüljünk úgy Jézus második eljövetelére, ahogyan a mi kedves professzorunk
gyakran mondogatta: „Csak egy rövid pillantást vessünk magunkra, de tekintsünk
hosszan, hosszan, hosszan Jézusra.” Ne a földi királyságokra koncentráljunk,
hanem a mennyei és magasabb hívásra figyeljünk (Fil 3:14).
Szerető Istenünk, ahogy egyre jobban megismerjük a Te
szavaidat, taníts minket Jézus egyedülálló szeretetére. Használj és készíts fel
minket a Te eljöveteledre!
Lloyd és Sheila Schomburg
95. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezetéhez (május 21-27.).
Jónás és a nagy hal
régi ismerős története nem csak gyerekek számára szolgál csodálatos történetként,
hanem figyelmeztető történetként is azok számára, akik az utolsó időkben élnek.
Isten a küszöbönálló katasztrófáról figyelmeztetést adott Ninive számára, de
kegyelmes lehetőséget is biztosított a bűnbánat, megbocsátás és ítélet alóli
felfüggesztés számára.
Ellen White
szemléletesen összehasonlítja Ninive állapotát, csak úgy mint a hajdani
Izraelét, a mostani generációnkbeli világ állapotával, figyelmeztetésül a
hamarosan bekövetkező pusztításra. Ebben az esetben azonban nem lehet az
ítéletet felfüggeszteni, hiszen a pusztítás közvetlenül megelőzi a végidőt,
ahogyan ismerjük azt. Ugyanakkor, ahogyan a szerető és bölcs Urunk
kiterjesztette könyörületességét Ninive lakosai számára, gondoskodott hűséges
népéről is, akik az egész világ elpusztulását látni fogják. Gondoskodni fog
minden egyes bűnbánó lélekről, amelyik benne bízik, befedvén őket igazsággal és
védelemmel az elképzelhetetlen káosszal és végső romlással szemben. Akár túléli
majd valaki a népéből a gonosz végső támadását, akár elalszik Krisztusban, amíg
visszatér, végül nem fog különbséget jelenteni. Mert mindkét hűséges csoport
számára örök életet ígért Isten, Ő vele és újra egyesítve a szeretteinkkel,
elképzelhetetlen csodákkal és a bűn lezárásával a világegyetemben.
Eileen Van Tassel
Gyülekezeti vén és
gyásztanácsadó, Riverside hetednapi adventista gyülekezet
Washougal, WA USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése