Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezet 666. nap
Naámán a mennyből jövő erő valamilyen csodás
megnyilatkozását várta. "Én azt gondoltam - mondta -, hogy majd ki fog
jönni, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az Úrnak a nevét, azután
végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból." Önérzetét
sértette a próféta azzal, hogy azt mondta, fürödjék meg a Jordánban. Megalázva
és csalódottan kiáltott fel: "Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói,
Abáná és Parpar, Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy
megtisztuljak! Azzal megfordult, és haragosan eltávozott."
Naámán büszkesége lázadt az ellen, hogy Elizeus szava
szerint járjon el. A szíriai fővezér által említett folyókat széppé tették a
környező ligetek, és az emberek özönlöttek e szép folyók partjára, hogy ott
imádják bálványisteneiket. Naámánnak nem jelentett volna olyan mélységes
megalázkodást, ha lemegy az egyik folyóhoz azok közül. De csak akkor
gyógyulhatott meg, ha a próféta különleges utasításai szerint cselekszik. Csak
készséges engedelmesség hozhatja meg a kívánt eredményt.
Naámánt kérlelték szolgái, hogy hajtsa végre Elizeus
utasítását. "...ha a próféta valami nagyot parancsolt volna, azt is
megtetted volna. Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy
fürödj meg és megtisztulsz." Mindez próbára tette Naámán hitét. Büszkesége
és hite küzdött egymással, és a hit győzött. A gőgös szíriai megalázta magát,
és engedelmesen meghajolt Jahve kinyilatkoztatott akarata előtt. Hétszer
megmártotta magát a Jordánban "az Isten emberének a kívánsága
szerint" és Isten megtisztelte hitét. "Akkor újra tiszta lett a
teste, akárcsak egy kisgyermeké."
Hálásan "visszatért egész kíséretével az Isten
emberéhez" ezzel a vallomással: "Most már tudom, hogy nincs máshol
Isten az egész földön, csak Izráelben.".
Mai Bibliai szakasz: Prédikátor
9
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Életünk távlati
értelme: minden erőnkkel Istennek élni, és a valódi bölcsességet alkalmazni,
amit Salamon itt drámai módon mutat be.
Itt a Földön
mindnyájunknak ugyanaz a sorsunk. Az emberek szíve gonoszsággal és bolondsággal
van tele életük során, és amikor meghalnak, csatlakoznak a holtakhoz (5. vers).
A gondolat, hogy a
halál mindenkit utolér, nem elkeserítő dolog Isten fiai és leányai számára,
mert a halál az ellenségtől származik, és legyőzetik (1Kor 15:26). „Mert akárkinek, valaki minden élők közé
csatlakozik, van reménysége” (6. vers). Ezért minden napon tudatosan
Istenért kell élnünk. Az életet nem valamilyen örömteli elképzelésként kapjuk
ajándékba, de békességben és örömben kell élnünk Isten jövetelére várva. Példa
erre a házastársi kapcsolat: „Éld
életedet a te feleségeddel, akit szeretsz, a te hiábavaló életednek
mindennapjaiban” (11. vers). Ha Isten szeretetében élsz, otthonod, munkád,
tanulmányaid és napi cselekedeteid a Menny egy kis darabját hozzák a Földre.
A megértéshez és
mérlegeléshez bölcsességre van szükség (19. vers). A bölcsesség azonban nem
csak értelmi képességeket, tudást jelen, hanem erkölcsi nagyságot is. „Az igazi vezető… értelmes szívért imádkozik, hogy különbséget
tudjon tenni jó és rossz között” (E. G.
White: Próféták és királyok. Budapest,
1995, Advent Kiadó. 21. oldal).
„Uram, kérlek segíts, hogy különleges módon érted élhessek,
a mennyei bölcsességet keresve, és add, hogy napjaim percei egy kis
bepillantást engedjenek a Mennybe! Ámen.”
Emmanuel
Oliveira Guimarães
a Közép-brazíliai Unió titkára
Dél-amerikai Divízió
a Közép-brazíliai Unió titkára
Dél-amerikai Divízió
93. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezetéhez (április
május 7-13.).
Csak úgy mint Naámán
esetében, az életemben volt olyan szakasz, amikor nem voltam hívő, sőt,
méltóságomon aluliként gondoltam rá. De jelen volt egy „kislány” az életemben,
aki, miközben súlyosan kínzott a lelki bélpoklosság, a világegyetem Istenéhez
vezetett minket. Reménytelennek éreztem magamat, és kétségbeesetten kutattam
Isten után. Ugyanakkor, csak úgy, mint Naámán, én is büszkén közeledtem
Istenhez, és azt vártam tőle, hogy úgy állítson szolgálatba, ahogyan én akarom.
Eleinte megdöbbentem és visszahőköltem Isten hitre és alázatosságra történő
hívásától.
Arra jöttem rá, hogy
Isten orvossága a lelki bélpoklosságomra ugyanaz, mint a Naámáné: Isten
kegyelme szerint cselekedni a hitben és meggyógyulni. Bár nem volt olyan
tűzijáték, mint amit először vártam, Isten ajándéka szeretet és remény
szikráját élesztette fel bennem. Az örömtől elragadtatva vissza akartam adni
Istennek valamennyit az új életből, amiben részesített. Ugyanakkor,
kényelmetlennek érezvén Isten bámulatos szeretetét, csorbítottam ajándéka
értékén azzal, hogy ragaszkodtam hozzá, hogy jócselekedetekkel megfizessem az
árát.
Isten ítélete Géházi
önző cselekedete felett figyelmeztetést jelent számunkra, hogy Isten ajándéka
ennyi csak: ajándék. Isten soha nem akarta, hogy megpróbáljuk kiérdemelni vagy
megvásárolni az ajándékát, a megváltás és kibékítés ajándékát, amelyért Jézus
már megfizetett. És mégis, Géházi kapzsisága ellenére, Naámán énekelve tért
vissza, Jahvét, az ő Gyógyítóját dicsőítve, Őt, aki meggyógyít, és maga a
gyógyír a mi bűneinkre.
Joseph Washburn
ARISE Intern
Storyline Adventist
Church
Eugene, Oregon USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése