Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezet 682. nap
Krisztus földi szolgálata alatt hivatkozott arra az
eredményre, amelyet Jónás prédikációja ért el Ninivében. E pogány központ
lakóit összehasonlította azokkal, akik az Ő korában Isten népének vallották
magukat. "Ninive férfiai - jelentette ki - feltámadnak az ítéletkor ezzel
a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás
prédikálására; ámde itt nagyobb van Jónásnál!" (Mt 12:41) Krisztus eljött
a nyüzsgő világba, amely tele volt az üzleti élet zajával és a kereskedők civódásával;
ahol az emberek önmaguknak akartak megszerezni mindent, amit csak tudtak.
Krisztus eljött ide, és Isten harsonájaként hallatszott hangja a kavargás
felett: "Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri,
lelkében pedig kárt vall?" (Mk 8:36).
Mint ahogy Jónás prédikálása jel volt a niniveieknek,
ugyanúgy Krisztus prédikálása is jel volt az Ő nemzedékének. De mennyire
másképpen fogadták most az igét! Közömbösségük és gúnyolódásuk ellenére a
Megváltó kitartóan dolgozott, amíg be nem fejezte küldetését.
Ez a tanítás Isten szolgáinak ma is szól. A nagy városoknak
ma éppen olyan szükségük van az igaz Isten tulajdonságainak és szándékainak
megismerésére, amint annak idején volt a niniveieknek. Krisztus követeinek meg
kell ismertetniük az emberekkel a szem elől tévesztett nemesebb világot. A
Szentírás tanítása szerint csak az a város marad meg, amelynek építője és
alkotója Isten. A hit szemével az ember megláthatja a menny küszöbét, amelyet
eláraszt Isten dicsősége. Az Úr Jézus munkálkodó szolgái által szólítja fel az
embert, hogy megszentelt vágyakozással törekedjen a soha el nem múló örökségre.
Buzdítja, hogy gyűjtsön kincset Isten trónjánál.
A városok lakóit gyorsan, biztosan és majdnem általánosan
hatalmába ejti a bűn, mert állandóan fokozódik a tudatos gonoszság. Annyira
eluralkodott a romlottság, hogy azt ember tolla nem képes leírni. Napról napra
látjuk a viszály, a megvesztegetés és a csalás újabb megnyilatkozásait. Minden
nap meghozza a maga csüggesztő beszámolóját az erőszakos és törvényellenes
cselekményekről, az emberi szenvedéssel szembeni közömbösségről, az emberi élet
brutális, sátáni pusztításáról.
Minden nap tanúskodik az elmebetegek, gyilkosságok és
öngyilkosságok szaporodásáról.
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
5
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Sheila: Ebben a
fejezetben az „Úr szőlője” Izráel „házát” illetve nemzetét jelképezi (7. vers).
A kétfajta szőlő a 2. versben (jó és vad) Kenneth Cox-ot juttatja eszembe,
amikor arról beszélt, hogyan viszonyult a különböző hozzáállású emberekhez,
akik az előadásaira jöttek.
Lloyd: Igen. Azt
tanácsolta, hogy legyünk bölcsek az éretlen szőlőkkel kapcsolatban. Más szóval,
ha valaki vitatkozik és ellenségesen viselkedik, akkor csak legyünk
barátságosak vele és imádkozzunk érte, hagyjuk, hogy a Szentlélek juttassa el
arra a pontra, amikor érdeklődés ébred benne, és végül érett szőlővé válik.
Sheila: Ézsaiás egy jó
képességű prédikátor, aki tudja, hogyan használjon olyan találó
illusztrációkat, mint a szőlőskert példája (1-7. vers). A 4. versben felteszi a
kérdést: „Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele?”
Elgondolkodtatja hallgatóságát, akik ráébrednek, hogy nem Isten az oka annak,
hogy a nép ilyen helyzetben van, hanem annak az eredménye, hogy az emberek
(szőlő) nem növekednek az Úr elvárása szerint! Megtörték Istennel kötött
szövetségüket (2Móz 24:3, 7).
Lloyd: Igen, Jézus is
elszomorodott engedetlenségük miatt, ami oda vezetett, hogy elutasították Őt
(Mt. 23:37-38). Mennyei Atyánk is bizonyára nagyon szomorú, hisz a világ
próbaideje is hamarosan lejár (2Pt 3:9). A Jelenések könyve 3:19 azt mondja,
hogy Isten ma is rendreutasítja és megzabolázza azokat, akiket szeret. Még a
hét „Jaj”-t is, amiről itt olvashatunk, a mennyei szeretet megnyilvánulásaként
értékelhetjük, ami azt mutatja be, hogy hogyan ne cselekedjünk!
Sheila: Így van. Hálás
vagyok a szüleimnek, akik figyelmeztettek, hogy meg se kóstoljam a „részegítő”
vagy alkoholos italokat (11. és 22. vers)!
Lloyd: Én is! Egyébként
jó 50 évvel Ézsaiás halála után Dániel olvashatta ezeket a figyelmeztetéseket.
Mint babilóniai fogoly, Dániel határozottan eltökélte, hogy nem eszik és nem
iszik a király asztaláról (Dán 1:8). Ahelyett, hogy learatnánk annak
következményeit, hogy nem tartjuk meg a Seregek Urának törvényét és
visszautasítjuk Izrael Szentjének beszédét (24. vers), ami után pusztulás várna
ránk (26-30. vers), azok közé tartozhatunk, akiket így ír le Jel 14:12: „Itt
van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait
és a Jézus hitét!”
„Drága Jézusunk, tölts
be Szentlelkeddel, és adj erőt és bátorságot, hogy elforduljunk azoktól a
dolgoktól, amelyek megakadályoznának bennünket abban, hogy szoros közösségben
Veled járjunk! Ámen.”
Lloyd és Sheila Schomburg
95. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezetéhez (május 21-27.).
Jónás és a nagy hal
régi ismerős története nem csak gyerekek számára szolgál csodálatos történetként,
hanem figyelmeztető történetként is azok számára, akik az utolsó időkben élnek.
Isten a küszöbönálló katasztrófáról figyelmeztetést adott Ninive számára, de
kegyelmes lehetőséget is biztosított a bűnbánat, megbocsátás és ítélet alóli
felfüggesztés számára.
Ellen White
szemléletesen összehasonlítja Ninive állapotát, csak úgy mint a hajdani
Izraelét, a mostani generációnkbeli világ állapotával, figyelmeztetésül a
hamarosan bekövetkező pusztításra. Ebben az esetben azonban nem lehet az
ítéletet felfüggeszteni, hiszen a pusztítás közvetlenül megelőzi a végidőt,
ahogyan ismerjük azt. Ugyanakkor, ahogyan a szerető és bölcs Urunk
kiterjesztette könyörületességét Ninive lakosai számára, gondoskodott hűséges
népéről is, akik az egész világ elpusztulását látni fogják. Gondoskodni fog
minden egyes bűnbánó lélekről, amelyik benne bízik, befedvén őket igazsággal és
védelemmel az elképzelhetetlen káosszal és végső romlással szemben. Akár túléli
majd valaki a népéből a gonosz végső támadását, akár elalszik Krisztusban, amíg
visszatér, végül nem fog különbséget jelenteni. Mert mindkét hűséges csoport
számára örök életet ígért Isten, Ő vele és újra egyesítve a szeretteinkkel,
elképzelhetetlen csodákkal és a bűn lezárásával a világegyetemben.
Eileen Van Tassel
Gyülekezeti vén és
gyásztanácsadó, Riverside hetednapi adventista gyülekezet
Washougal, WA USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése