Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 19. fejezet 662. nap
Amikor a házhoz értek, Elizeus bement a szobába, amelyben a
gyermek feküdt. "Bement, bezárta kettőjük mögött az ajtót, és imádkozott
az Úrhoz. Majd fellépett az ágyra, odafeküdt a gyermek mellé, és rátette száját
a szájára, szemét a szemére, tenyerét a tenyerére. Ahogy így ráhajolt,
fölmelegedett a gyermek teste. Azután néhányszor föl-alá járt a házban, majd
ismét odalépett, és föléje hajolt. Ekkor a fiú tüsszentett hétszer egymásután,
és felnyitotta a szemét."
Így jutalmazta meg Isten az asszony hitét. Krisztus a nagy
Élet-adó, visszaadta fiát. Hasonlóképpen jutalmazza meg hűségeseit, amikor
eljövetelekor a halál elveszti fullánkját és Krisztus elveszi a sír hatalmát. Akkor
visszaadja szolgáinak a gyermekeket, akiket a halál elvett tőlük. "Ezt
mondja az Úr: Hangos jajgatás hallatszik Rámában, és keserves sírás: Ráhel
siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, hogy nincsenek többé fiai. Ezt mondja
az Úr: Hagyd abba a hangos sírást, ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz
szenvedésed jutalma... visszatérnek fiaid az ellenség földjéről. Reménykedhetsz
a jövőben - így szól az Úr -, mert visszatérnek fiaid hazájukba" (Jer
31:15-17).
Jézus az örökkévalóság reménységét kínálva vigaszt nyújt a
halottak miatti bánatunkban: "Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom
őket a haláltól. Hol van a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak
hazája?" (Hós 13:14.) "Én vagyok... az élő: halott voltam, de élek
örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai" (Jel 1:18).
"Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten
harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a
Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk
felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk"
(1Thessz 4:16-17).
Elizeus, a Megváltóhoz hasonlóan, akinek előképe volt, az
emberek közötti szolgálatában a gyógyítás munkáját összekapcsolta a tanítással.
Hosszú és eredményes munkásságában mindig odaadóan és fáradhatatlanul támogatta
és segítette a prófétaiskolák által végzett fontos nevelési munkát. Tanította
az összegyűlt fiatalok lelkes csoportjait, a Szentlélek pedig mélységesen
érintette szívüket. Isten így hitelesítette a tanításokat és időnként más,
félreérthetetlen bizonyítékkal is erősítette Elizeusnak, mint Jahve szolgájának
tekintélyét.
A Gilgálban alapított iskolában tett egyik látogatása
alkalmával meggyógyította a mérgezett főzeléket. "...éhínség volt az országban.
A prófétatanítványok ott ültek előtte, ő pedig így szólt a szolgájához: Tedd
föl a nagy fazekat, és főzz valami főzeléket a prófétatanítványoknak! Egyikük
kiment a mezőre, hogy valamilyen zöldségfélét szedjen. Talált is a mezőn egy
indás növényt, és teleszedte a ruháját vadtökkel. Hazaérve belevagdalta a
fazékba főzeléknek, mert nem tudták, mi az. Azután kimerítették a férfiaknak,
hogy egyenek; de amikor enni kezdtek a főzelékből, így kiáltottak föl: Halál
van a fazékban, Isten embere! És nem tudták megenni. Akkor ezt mondta: Hozzatok
lisztet! Beledobta azt a fazékba, és így szólt: Merítsd ki a népnek, hadd
egyenek! Akkor már nem volt semmi rossz a fazékban" (2Kir 4:38-41).
Mai Bibliai szakasz: Prédikátor
5
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A mai fejezet az anyagi
javak kezelésével kapcsolatos rossz magatartásformákról beszél, és annak veszélyeiről,
amiket a pénz istenének imádata rejt magában. Akik növekedni akarnak az
Istennel és az embertársaikkal való kapcsolatukban, valamint abban, hogy miként
tekintenek önmagukra, azok jól teszik, ha odafigyelnek ezekre a
figyelmeztetésekre.
Az első tanács így
hangzik: „Őrizd meg lábaidat!” Ez a rész a gyülekezetben zajló
istentiszteletről beszél. Más szóval, legyünk óvatosak és vigyázzunk, hogyan
viselkedünk, amikor Isten színe előtt vagyunk. Salamon idejében nagyon sok
ember járt a templomba, abba az impozáns, hatalmas épületbe, ami Isten
imádatára emeltetett. Voltak közöttük olyanok, akik meghajtották ugyan magukat,
és elvitték áldozataikat a szövetség törvénye szerint, de valójában nem imádták
szívből Istent. Amikor ez történik, az imádat felületes, képmutató, és csupán
embereknek szól. A hűtlen kézzel és engedetlen szívvel bemutatott áldozat: az
ostobák adománya.
A második
figyelmeztetés a szegényekről való gondoskodásra vonatkozik. Az Ige szerint a
szegényeket elnyomták azok, akiknek az lett volna a feladata, hogy támogassák
őket. Ha ilyen elkeserítő jelenséget látsz, azt mondja Salamon: „ne csodálkozz el a dolgon!” (8. vers –
új prot. ford.). Tudjuk, hogy a korrupció sajnos mélyen gyökerezik az emberi
szívben. Ahogy Salamon napjaiban történt, ugyanúgy ma is sokan kiáltanak
hangosan szociális igazságosságért és egyenlő bánásmódért.
A harmadik
figyelmeztetés az anyagi javakkal kapcsolatos mítoszokról és azok
hiábavalóságáról szól. Sokan gondolják úgy, hogy a pénz az isten: azzal lehet
megoldani bármilyen problémát, és az ad békességet a léleknek. A pénz azonban
nem ad teljes örömöt, mert az ember szívét úgy teremtette meg a Mindenható,
hogy annak teljes megelégedést csak a Vele való kapcsolat adhat (3:11). Salamon
tanácsa szerint csak kétféle hozzáállás jöhet szóba, ami a törvényes
eszközökkel megszerzett anyagi javakat illeti: 1) Ismerjük el, hogy az Isten
ajándéka (19. vers); és élvezzük a javakat úgy, mint mennyei Atyánk
ajándékát.
„Drága Uram! Add, hogy soha ne feledkezzek meg arról, hogy minden jó adomány Tőled származik, és segíts abban is, hogy ne mulasszak el mindenért naponta hálát adni Neked! Ámen.”
Cicero Ferreira Gama
a Kelet-brazíliai Unió titkára
92. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 18. és 19. fejezeteihez (április
30-május 6.).
Amikor gyerek voltam, a
szüleim úgy döntöttek, hogy jobban megismerik az embereket a kis
gyülekezetünkben. Ábécésorrendben végigmentek a gyülekezeti névsoron, és
meghívták a családokat hozzánk, amíg mindannyian nem voltak nálunk szombati
ebéden. E tapasztalaton keresztül tanultam meg a vendégszeretet adományát –
köszöntöttem az otthonunkban az élet valamennyi területéről származó embereket,
és közben megfigyeltem őket. Az egyik szombaton egy olyan látogatónk volt, aki
az autójában élt. Őt is meghívtuk, hogy csatlakozzon hozzánk ebédre. Elbűvölő
hölgy volt, és sok tapasztalatot osztott meg a vándoréletről az Amerikai
Egyesült Államok területén. Tett egy megjegyzést is, ami örökre velem marad:
„Isten mindig gondoskodott valamennyi szükségletemről.”
Elizeus egy olyan
próféta volt, aki mindenfelé utazott, és az otthon érzését csak akkor
tapasztalta meg, ha a családok ajtót nyitottak neki, és üdvözölték, hogy üljön
velük az asztaluknál és aludjon az ágyukban. Néha elképzelem, mennyire
piszkosnak és éhesnek nézhetett ki, amikor megérkezett egy-egy városhoz, de
azok számára, akik nyitott szívvel fogadták, áldás lett a társasága.
Mások életére felemelő
hatást tenni a személyes gondoskodással – ez az egyik módja annak, hogy a föld
valódi sója legyünk, ami elvegyül, hogy a világot átitassa Isten szeretetével.
Julie Hill Alvarez
Placerville hetednapi
adventista gyülekezet
California, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése